Katolikus cigány közösségek zarándokoltak Máriapócsra

Hazai – 2020. szeptember 15., kedd | 15:48

Katolikus cigány közösségek zarándoklata, elterjedtebb rövid nevén „cigánybúcsú” zajlott szeptember 12–13-án Máriapócson. Az elnevezés nem teljesen helytálló, hisz mindig viszonylag sokan jönnek nem roma származású érdeklődők is, akik nyitottak arra, hogy megismerkedjenek a más kultúrát képviselőkkel. A lelkigyakorlaton jelen volt Szocska A. Ábel, a Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspöke is.

Nagyon szűk körben, a járványügyi előírásokat figyelembe véve tartottak szombaton lelkinapot a Családvárban. A létszámkorlátozás miatt kizárólag meghívottak vehettek részt a Balogh Győző által vezetett elmélkedéseken. A cigány közösségek zarándoklatának ezt a részét a Miskolci Egyházmegye Görögkatolikus Cigánymissziós Koordinációs Irodája szervezte, élén Makkai Lászlóval, aki az esti liturgiában a prédikációt is mondta. Érdekesen applikálta a vírussal kapcsolatos fogalmakat a lelki életre. Alapvető védekezésünk a maszk viselése és a kézmosás. Nos, a maszk arra is jó, hogy kevesebbet beszéljünk, azaz tartsunk csendet, a csendben figyeljünk önmagunkra és Isten szavára. Amikor pedig kezet mosunk, teljes megtisztulásunk érdekében kapcsoljuk azt össze egy-egy fohász elmondásával! Ez a jó gyakorlat megváltoztathatja az imaéletünket.

A vecsernyébe Szocska A. Ábel püspök is bekapcsolódott, és a zarándoklat végéig Máriapócson maradt. A szertartások kivételével természetesen ő is maszkot viselt.

A vasárnapot reggeli istentisztelettel, utrenyével kezdték, majd 9 órától magyar nyelven, 11 órától magyar és cigány nyelven énekelt Szent Liturgiát végeztek.

Az előbbin Orosz István kegyhelyigazgató a barátságról beszélt.

Az nem kérdés, hogy Jézus Krisztus ott van-e mellettünk barátként. Az a kérdés, mi mennyire akarunk az Ő barátai lenni, mennyire törekszünk arra, hogy méltóvá tegyük magunkat az Ő barátságára.”

A zarándoklat ünnepi püspöki liturgiáján roma származású papok és papnövendékek is szolgáltak, többek között a prédikációt mondó Lakatos Péter. Hangsúlyozta, hogy tudatosítania kell magában mindenkinek: jelen van az életünkben Isten. Amikor a cigányok így köszöntik egymást: „Taves baxtalo!” (Legyél szerencsés!), vagy „Taven baxtale!” (Legyetek szerencsések!), akkor nem hétköznapi szerencsére, nem Fortunára, nem „ahogy esik, úgy puffan”-ra gondolnak. Ezzel az Isten legmélyebb áldását és szeretetét kérik a másikra. Akinek ezt kívánják, az nem szerencsés, hanem áldott. (A teljes liturgia, benne a prédikációval ITT található.)

A Szent Liturgia végén a cigánypasztorációban szeretettel végzett, kiemelkedő tevékenységükért többen részesültek a metropólia elismerésében. Oklevelet kapott a Hajdúdorogi Főegyházmegye területén diakónusként szolgáló Budai János, a Miskolci Egyházmegye területén szolgálatot teljesítő Balogh Győző, aki egyházmegyéjében a cigánypasztorációs referens, valamint a Nyíregyházi Egyházmegyében, Hodászon élő Lakatos Sándor, aki a településen évtizedek óta munkálkodik a cigányság összefogásáért.

Ábel püspök papi mellkereszttel ajándékozta meg Kanyó Árpád hodászi parókust, és felhatalmazta annak viselésére.

Forrás: Orosz Rita/Máriapócs Nemzeti Kegyhely, Hajdúdorogi Főegyházmegye

Fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria