Kegyelmi időt kaptunk – Meggyújtották az első gyertyát az adventi koszorún Debrecenben

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A főpásztor rámutatott: az ember az Isten utáni vágyát fejezi ki a fent idézett mondatban. Az ember sóhajt: „Milyen jó lenne, ha eljönnél végre!” Az Isten pedig már eljött a földre, és amikor véghezvitte a megváltás nagy művét, úgy ment el, hogy itt maradt közöttünk. Ezt ünnepeljük minden szentmisében, a liturgiában. Az igazi liturgia az Isten és az ember közös munkálkodása. Ezért imádkozzuk minden szentmisében a Miatyánkot, amelyben – adveniat regnum tuum (Jöjjön el a Te országod) – benne van az advent szó. Kifejezi vágyunkat az Isten országa után és kérésünket, hogy uralkodjon rajtunk, bennünk, hiszen Ő a mi királyunk.

Jézus arra tanít, hogy ő, aki már eljött és megváltott bennünket, újra el fog jönni életünk végén, hogy magával vigyen bennünket. A püspök utalt az evangéliumi szakaszra: Jézus az idegenbe induló gazdag embert hozza fel hasonlatként. „Az idegenbe induló ember is, amikor otthagyja házát, szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli a maga feladatát” (Mk 13,34). A kapuőrnek a virrasztást, „mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura” (Mk 13,35). Valóban, senki sem tudja mikor, de nem ez a kérdés, hanem az, hogyan éljünk addig. Az adventi várokozás is időt, lehetőséget ad, hogy ezt átgondoljuk. Tegyük fel a kérdést: Készen vagyok-e az Istennel való találkozásra? Milyen az életem?

A megyéspüspök hangsúlyozta, Isten minden embernek kijelölte a saját feladatát, így azt a kérdést is fel kell tennünk: teljesítem-e a rám bízott dolgomat. Kalkuttai Szent Teréz anyát megkérdezték, mi az ember életének célja. Ő azt válaszolta: meg kell tennünk a dolgunkat és továbbmenni. Ilyen egyszerű. A virrasztás is ezt jelenti számunkra: mindig Isten jelenlétében élni. Így részesei leszünk a nagy liturgiának, a közös tevékenységnek, amikor nem a saját erőnkből akarunk valamit létrehozni, hanem Istennel együttműködve, mert hisszük azt, hogy Isten jelen van az életünkben, és találkozni akar velünk. A két nagy találkozás, úrjövet – a megváltás és a világ vége – között sok lehetőség van a közös munkálkodásra. Minden szentmise is az, de Istennel találkozunk a feladatunk teljesítésekor vagy a családunk szolgálatában is. Jézus arra tanított: „amit egynek tesztek a legkisebbek közül, azt nekem teszitek”. (Mt 25,40)

„Bármit teszünk tehát, jót vagy rosszat, azt mindig Jézusnak tesszük, mindig vele találkozunk. Ezért kaptunk kegyelmi időt a felkészülésben is. Elvégezzük a ránk bízott feladatot, amit tudatosítunk magunkban. Így lesz a mi életünk is liturgia, közös tevékenység Istennel, istentisztelet, Isten megdicsőítése – mutatott rá Palánki Ferenc. – Adventben éljünk visszafogottabban, hogy a vásárlás ne terelje el a figyelmünket az Istennel való találkozástól. Tekintsünk a szívünkbe, és ott meglátjuk a vágyat: »bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál«. És a csendben megszólal az Úr: én itt vagyok veled, veled akarok lenni, és azt szeretném, ha te is mindig velem lennél. Legyen számunkra az advent, a karácsony igazi ünnep, az igazi boldogság forrása.”

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír