Keltsd életre a templomodat! – Németh Boglárka, Vép

Kultúra – 2018. szeptember 17., hétfő | 19:18

Meseíró-pályázatunkkal arra hívjuk a gyerekeket, hogy Berg Judit „A holló gyűrűje” című meseregénye nyomán keltsék életre a templomukban szereplő ábrázolásokat. A legszebb meséket megjelentetjük.

Az éjjeli hajsza

Közönséges augusztusi éjszaka volt. Legalábbis mindenki ezt hitte – ám szörnyű fenyegetést jelentett az emberek számára. A kámi Szent András-templom egyik festményében egy sötét teremtmény várta, hogy kiemelkedjen rejtekéből és sötétségbe taszítsa a világot.

– Matilda, légy szíves, hozzad azokat a szárnyakat!

– Igenis, anya! – mondta az angyali kislány, és már futott is értük. – Anya, nekem mért nem lehet szárnyam, mint neked? Neked úgyis kettő van belőle, és az egyik kicsi is rád!

– Neked kell kiérdemelned. Valami nagy dolgot kell tenned.

– De anyu, már minden korombeli angyalnak van, és amúgy is, mindennap én mosogatok!

– Kérlek, kicsim, van még időnk erről beszélgetni!

– De ha most nem kapok szárnyat, várnom kell a következő holdfogyatkozásig, ami csak jövőre lesz! – durcáskodott Matilda.

– Akkor vársz! Eltettük a témát! Most pedig induljunk, nem mindennap hagyhatjuk el a falakat!

Ezzel kiléptek a világukból, és fényükkel az egész templomot elárasztották. A szobrok, a festmények mind életre keltek, és boldogan ünnepelni kezdtek. Matilda szárnyak nélkül is vidáman szaladgált a templom padozatán, élvezve a sok-sok évente egyszer adódó szabadságot. De aztán arra került sor, amire senki se számított.

Az egyik falfestményből nagy fekete lény bukkant elő. Semmi kétség ő a… kígyó! Mindenkit elfogott a rémület. A nők gyermekeiket magukhoz húzták, a tárgyak visszabújtak a szekrényekbe.

– Hogy kerülsz ide? – kérdezte az angyalok vezére.

– Mivel ma holdfogyatkozás van, ezért én is itt lehetek, nem gondoljátok?

Síri csend.

– Nem? Hát, mindegy, az emberek már úgyis várnak, szóval sietek, ha elég gyors vagyok, talán reggelre a világ már egy sötét hely lesz. Hatalmammal a fél világot magam mellé állítom, a gyenge és jó teremtmények és emberek pedig eltűnnek a sötétségben! Szóval, viszlát!

Ezzel eltűnt az ajtóban. Mindenki fellélegzett, de nem volt idő ünneplésre. Bármelyik pillanatban elkezdődhetnek az első veszekedések, vagy megszólalhatnak a harci kürtök.

– Riadó! Készültségbe! – kiáltotta a kapitány, aki egy mennyei hajóról tápászkodott le éppen, a templom magas faláról, de hallva a kígyó fenyegetését, rögtön tettre késznek érezte magát.

Az angyalok kezdtek kifelé repülni a templomból.

– Anya, vigyél engem is! – kérte Matilda, könyörgő pillantásokat vetve édesanyjára.

– Ez nem gyereknek való, kicsim. Kérlek, ne hagyd el a templomot, amíg vissza nem jövök!

– De…..

– Nincs semmi de! Itt maradsz, és nem nyitok vitát!

Miután ezt kimondta, el is tűnt Matilda szemei elől. Ahogyan repült a csapat, látták az elképesztő pusztításokat. Semmi kétség: a kígyó már előttük jár, és gyorsan halad. A házakból sírás és viták zaja hallatszik. Pár angyal leválik a tömegből, hogy azokon segítsenek, akiket ma este a rossz lélek már meglátogatott.

Eközben Matilda ezen tanakodott: „Ha utánuk mennék, akkor anya mérges lenne rám. Ha viszont nem megyek, akkor egész este ezen a széken ülök, és sajnáltatom magam. Á, inkább keresek valami könyvet, hiszen szeretek olvasni!”

Talált is egy érdekes kötetet a holdfogyatkozásról.

– Ez jónak tűnik! – elmélkedett.

Buzgón olvasni kezdett. Már majdnem a végére ért, mikor egy résznél felkiáltott:

– A kígyó legyőzésében csak egy főzet segíthet! Nem hinném, hogy társaim ezt tudták, hiszen akkor egyből keresésére indultak volna, de nem így tettek.

Ezzel a templom falaiból kiálló szekrényekben kezdett kutakodni. A főzetek között keresgélte a „Holdfogyatkozásra” címkével ellátott üvegcsét, de nem találta.

– Anyunak szinte mindenféle löttye van, pont ez nincs? Legalább a recept megvan! – húzta elő zsebéből a könyvből kitépett, gyűrött lapot. – Nekem nincs szárnyam, amelynek segítségével gyorsan össze tudnám gyűjteni a hozzávalókat, de ismerek valakit, akinek van. Remélem, anya nem lesz mérges!

Ezzel felvette anyja otthon hagyott másik szárnyát, és elrepült. Csodás érzés kerítette hatalmába, de valahol legbelül tudta, hogy ez nem helyes. Gyorsan haladt, és beszerzett minden hozzávalót. Már csak egy dolga maradt: legyőzni a kígyót!

Gyorsan repült, követte a csapat nyomait. Azon járt az esze, mi van, ha nem sikerül legyőznie?

– Erre nem szabad gondolnom – nyugtatta magát, és tovább szállt.

Nemsokára elért a kis csoport megmaradt tagjaihoz.

– Hol van Anya? – kérdezte a kapitánytól.

– Elment segíteni az embereknek. Neked nem kellene itt lenned! Anyukád nem azt mondta, hogy maradj a templomban?

– De, csak…

– Kérlek, menjél vissza, vagy foglald el magad, mert megnehezíted a dolgunkat!

– De én csak azt akartam mondani, hogy…

– Hagyd a gyerekjátékaidat másra, nekünk fontos küldetésünk van!

– Akkor úgy látszik, egyedül kell megoldanom! – gondolta magában a kislány.
Irányt váltott, és távolodni kezdett a csapattól. Tudta, hogy ha a csapattal tart, a kígyó észreveszi, és nem tudja rácseppenteni a folyadékot. Így viszont meglepetés éri. Már majdnem odaért, amikor meghallotta csatakiáltást. A csata már elkezdődött. Sietett, nehogy megsebesítsék, hisz ő is egy élőlény, mint ők. Javában tartott a harc, mikor odaért.

– El a közeléből! – kiáltotta, és rácseppentett a főzetből. A nagy fekete kígyó egyszerre kicsi siklóvá változott, és elkúszott. Matilda megkönnyebbült, de vissza kellett térnie még anyja előtt a templomba.

– Annyira aggódtam miattad! Hol jártál? – rohanta le édesanyja mikor belépett.

– Utánatok mentem, de te pont nem voltál ott, és…

– A maga lánya megmentett ma mindenkit azzal, hogy legyőzte a kígyót! – fejezte be mondatát a kapitány.

– Köszönöm, hogy vigyázott rá!

– Az igazat megvallva, Matilda nélkül semmire se mentünk volna. Szóval én köszönöm! Erről jut eszembe: van valami a számodra, kis hős! Gyere velem, kérlek!

Matilda engedelmesen követte, és maga sem hitte el, amit ezután látott.

– Ez az enyém? – ujjongott, amikor megpillantotta a ragyogó szárnyakat. – Köszönöm, annyira köszönöm!

– Úgy gondoltuk, megérdemled a mai attrakciód után! – lelkendeztek mindannyian.

– Már most várom a következő holdfogyatkozást! – mondta a kislány, aki ezután boldogan tért vissza otthonába, és azóta is arról álmodik a kápolna falain, merengve, hogy csodás új szárnyaival repüli körbe a világot.

Ha Kámban jársz, feltétlenül nézd meg a Matildáról készült csodás festményt!

Németh Boglárka, 6. osztály,
Hatos Ferenc Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, Vép

Keltsd életre a templomodat! – Meseíró-pályázat gyerekeknek 

Berg Judit A holló gyűrűje címmel meseregényt írt gyerekeknek a Mátyás-templomról. Arra hívunk, hogy olvasd el a könyvet, és ennek mintájára keltsd életre a templomodban szereplő ábrázolásokat (festményeket, szobrokat, domborműveket…).

A holló gyűrűje című regény (Ecovit Kiadó Kft., 2017) történetének szereplői a Mátyás-templomot díszítő alakok, amelyek a mesében éjszakánként életre kelnek, és kalandok sora vár rájuk: megelevenedik Bodza, a királysírt őrző kőkutya, a szélkakas, a galamb, a bagoly, a béka, a gorgók, a sárkányok… Ezek az éjszakánként megelevenedő lények csak akkor változhatnak vissza, ha időben megtalálják a viharban eltűnt gyűrűt, amelyet a Menyasszony-torony tetejét díszítő holló tartott a csőrében.

Arra hívunk, hogy az írónőhöz hasonlóan barangold be a templomot, ahova jársz, a pincétől a padlásig, fedezd fel rejtett kincseit. Keresd meg a neked legkedvesebb ábrázolásokat, lehetnek szentek, angyalok, állatok, növények, bármi, ami megtetszik – és képzeld el, mi történne, ha ezek az alakok életre kelnének.

Korhatár: 6–14 év

Terjedelem: legfeljebb 5000 karakter

Beküldési határidő: szeptember 30. (Folyamatosan várjuk a meséket, a legjobbakat közben megjelentetjük.)

A meséket az mk@katolikus.hu címre várjuk.

A pályázat mellé írd oda nevedet, életkorodat, osztályodat, városod és templomod nevét. Örülünk, ha fotót is küldesz a templomról, a megelevenedő alakokról.

A legjobb három mese szerzőjét könyvjutalomban részesítjük. A legjobb meséket folyamatosan megjelentetjük a Magyar Kuríron, néhány mese helyet kap az Új Ember hetilapban is.

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria