Kérdések, amelyek kérdések maradnak

Nézőpont – 2015. június 21., vasárnap | 17:15

Csigi Péter írását Jób könyvének rövid értelmezéséről a Pécsi Egyházmegye „Vadfüge” rovata közli. A cikk szerzője párhuzamba állítja az őszi családszinóduson várható kérdések esetleges megválaszolhatatlanságát a Jób könyvében felmerülő problémák lezárhatatlan voltával.

Gioachino Assereto: Jób kigúnyolása, 1645–50.
(
Szépművészeti Múzeum, Budapest)

Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat (Jób 19,23), kívánja a bibliai Jób. És azóta sokan és sokszor nyúltak már ehhez a bibliai íráshoz, hogy keressék a jelentését, és egyúttal annak a világnak a jelentését, amelyben egy ilyen mű születhetett. Jób könyvének állandó aktualitását az adja, hogy az általa felvetett kérdések, úgymint a gondviselés és a világban lévő rossz, az ártatlanok szenvedése, Isten természete vagy az ember helye a teremtésben, hogy csak a legfontosabbakat említsem, mind olyanok, amelyek ledobják magukról a végleges válaszokat, lezáratlanok maradnak. Ezáltal Jób könyve is folyamatosan megtartja az újabb olvasatok és értelmezések lehetőségét.

Az értelmezések története pedig immár több ezer évet ölel fel, a zsidó és keresztény szentírásolvasás különféle hagyományait és a belőlük születő filozófiai és művészeti alkotások tömegét foglalja magában. Az értelmezők hosszú sora úgy közelít hozzá, mint ahogy Jób barátai érkeztek, és sorban előadták a maguk álláspontját. Elie Wiesel, a Nobel-békedíjas író így osztályozta Jób könyvének elemzőit: „Voltak, akik azt állították, hogy Jób igenis létezett, de a szenvedése pusztán irodalmi kitaláció. Aztán voltak azok, akik szerint bár Jób sosem létezett, tagadhatatlanul szenvedett.”

A történettel találkozva vannak, akik nem értenek egyet Jóbbal, vannak, akik Jób Istenét nem értik. Mindenesetre a többség inkább áll Jób, mint a neki tanácsot adó barátok oldalára. Úgy tűnik, mintha igaz volna rájuk a mondás, ilyen barátok mellett mi szükség van még ellenségre. Ennek ellenére az olvasó leginkább mégis a barátok szerepében találhatja meg magát, mondjuk Elihuéban, aki utolsóként érkezik.

Jób barátai úgy gondolták, hogy ők pontosan értik, mi és miért történik Jóbbal, és mit jelent a története. És bár Isten visszautasította az okoskodó barátok helytelen beszédét (vö. Jób 42,7b), mégis a maguk véleményével ők is szereplői a történetnek. Ők is részesei annak az eszmecserének és gondolkodási folyamatnak, amely a könyvben és annak olvasása során zajlik. A felmerülő kérdésekre azért nem születik egyértelmű válasz, mert nem születhet, legfeljebb a különböző vélemények megfogalmazása és ütköztetése során lehet közelíteni a megoldás felé.

A könyv sok más mellett az eltérő álláspontok meghallgatásának fontosságára és ennek sokszor nehéz és kellemetlen voltára hívja fel a figyelmet. Amikor Jób könyve az élet nagy kérdéseivel szembesít, akkor azt az utat választja, hogy bemutatja az eltérő álláspontokat, egymás mellé helyezi őket, és hagyja, hogy azok egymással vitába szálljanak. Ahelyett, hogy a súlyos problémákra valami rövid, kategorikus, előíró választ adna, a könyv felvállalja a választalanság kihívását. A folyamatosan fennálló nézetkülönbség próbára teszi a szenvedő személyt és a szemtanúkat egyaránt, akik közösen lesznek formálói egymás véleményének.

Jób könyvének ez a szemlélete, amely illeszkedik a vallási és filozófiai kérdések azon megközelítési hagyományába, amely többre tartja a jó kérdéseket, mint a határozott, ám sokszor üres válaszokat, iránymutatással szolgálhat a mai egyházi élet számára is. Ahogy közeledik a családi élet mai helyzetével foglalkozó őszi püspöki szinódus, azt látni, hogy lázas készülődés kezdődött el a különböző véleményeket képviselő csoportok háza táján. Kik petícióval, kik konferenciákkal, kik különböző egyeztető értekezletekkel igyekeznek erőt mutatni és minél több támogatót felsorakoztatni a maguk álláspontja mögé, miközben némelyek a másik oldal lejáratásától sem riadnak vissza. Jó lenne, hogy amikor ősszel Rómában ki-ki előadja a maga és az általa képviselt közösség véleményét, bátran szembenézne a nehéz kérdések végleges lezárhatatlanságának kihívásával. És azt se felejtsük el, hogy a történet végén, a viszontagságok elmúltával az első dolog, hogy Jób és barátai kiengesztelődnek egymással, és helyreáll a köztük lévő barátság (vö. Jób 42,8–10).

Csigi Péter

Kapcsolódó fotógaléria