Két állandó diakónust szenteltek Pécsen

A diakónus feladata a II. vatikáni zsinat egyházról szóló dokumentuma, a Lumen Gentium szerint a keresztség, az Oltáriszentség kiszolgáltatása, közreműködés házasságkötésben, temetés, zsolozsma, valamint paraliturgiák vezetése. A misén felolvassa az evangéliumot, homíliát mondhat, emellett a püspöknek, illetve a papnak segédkezik. Öltözete az alba (hosszú, fehér köntös) és a stóla, amelyet a pappal ellentétben nem a nyakában, hanem a bal vállán átvetve és a jobb csípőjén megkötve visel, valamint dalmatika.

Udvardy György pécsi megyéspüspök homíliájában a Lélek működésére való odafigyelésre buzdított. „Bízunk abban – Krisztus tanítása szerint –, hogy az Ő Lelke vezeti az Egyházat. Ennek lehettünk tanúi, amikor hallottuk az Apostolok cselekedeteinek leírásából a diakónusok kiválasztásának a történetét, és ennek vagyunk tanúi akkor is, amikor az evangéliumban az új borról és az új tömlőről hallhattunk. Az apostolok feladata, hogy figyeljenek Mesterük tanítására, az általa küldött Lélek tanítására. Egyben minden kor keresztény közössége számára feladat és példa, a püspök, a pap és a hívő nép számára is egyaránt.”

A főpásztor megörült, amikor a szentelendők jelezték, hogy az egyház szolgálatában akarnak tevékenykedni szentségi rendben és a szentség erejével megerősítve. „Ajándék ez az egyháznak – tette hozzá. – Örömmel láttuk a jelentkezést olyan tekintetben is, hogy itt egy sajátos hivatásról van szó. Úgy ítéljük meg, nem a szükség, hanem az ajándék az, ami a szenteléshez vezeti most a testvéreinket és az egyházmegyénket. Ezt igazolja az is, hogy testvéreink már az elmúlt években is olyan sajátos küldetésnek tettek eleget, akár a hitoktatásban, akár a liturgia szolgálatában, a közösség, illetve oktatási intézmény vezetésében, amelyek arra világítanak rá, hogy a közösségben végzett különféle szolgálatok a Lélek ajándékai. A Lélek ajándéka az is, amikor egy-egy szolgálatot a szentség erejében tud valaki tovább folytatni.”

„Ebben a szentelésben azt is ünnepeljük, hogy a Lélek ajándékaként testvéreink, akik az állandó diakonátusra vállalkoznak, házas emberként családjukkal együtt kívánják betölteni ezt a szolgálatot. Az egyház ősi szolgálata ez, a szentségi rendben megújítva. Hisszük, hogy itt az egyházmegyében, a most szentelendő két testvérünk által is, Isten üdvösséges ereje hatékonyabban, erősebben tud megjelenni.” – hangsúlyozta a megyéspüspök. 

A diakónusok megbízást kapnak, hogy szolgáljanak a liturgiában, ami óriási ajándék, hiszen ezáltal találkozhatunk azzal az Istennel, aki találkozni akar az ő embereivel, és minden létünkkel, lényünkkel, törekvésünkkel, örömünkkel dicsérhetjük és dicsőíthetjük az Istent. „Egy-egy szolgálat, egy-egy szolgálattévő szolgálata által, a saját magunk méltóságát is sokkal könnyebben és sokkal sokszínűbben fedezhetjük fel” – fejtette ki Udvardy György, aki köszönetet mondott a szentelendők személyes elköteleződéséért, a felkészülésért, a hosszú útért. Köszönetet mondott a jelöltek családjainak, hogy támogatták őket ebben a hivatásban. „Isten élteti az Ő egyházát, éltet bennünket, éltetni akarja az ő embereit, a gyermekeit. Most a szentség erejével vezérelve a diakónusok által is. Imádkozzunk ezért” – zárta homíliáját a pécsi megyéspüspök.

* * * 

Csullag Gábor

1976. augusztus 31-én született Kaposváron. Őt és húgát szülei, nagyszülei vallásosan nevelték szülőfalujában, a Tolna megyei Attalán. Itt kezdett ministrálni kisiskolás korában, majd felső tagozatos diákként bekerült a dombóvári katolikus fiatalok közösségébe. Gyermekkora óta folyamatosan érezte a hívást a szolgálatra; csak lassan tisztázódott számára, hogy nem áldozópapi és nem szerzetesi életre hívja az Úr.

Csullag Gábor a dombóvári Illyés Gyula Gimnáziumban érettségizett 1994-ben. Tanulmányait a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola hittanári szakán folytatta, ahol 2000-ben szerzett diplomát. Ezután a dombóvári Szent Orsolya Iskolaközpontban hittanárként kezdett dolgozni, miközben lakóhelyén, a Kaposvári Egyházmegyéhez tartozó Attala fíliáiban vasárnaponként lelkipásztori kisegítői szolgálatot végzett. 2004-től az attalai plébániatemplom gondnoki feladatait látta el. 2008-ban kántori oklevelet szerzett, Dombóváron és a környék falvaiban gyakran vállalt kántori szolgálatot. 2010-től az újdombóvári Nagyboldogasszony-templom kántora.

Ugyanebben az évben alapított családot, felesége, Katalin klinikai szakpszichológus. Felesége házasságkötésük óta folyamatosan támogatja hivatásában. Két gyermekük született, 2011-ben Dóra Mária, 2016-ban Zsófia Teréz. 2015-től a Pécsi Egyházmegye alkalmazásában tevékenykedik hittanárként Dombóvár három oktatási intézményében. 2016-ban plébánosa biztatására jelentkezett Udvardy György megyéspüspöknél diakónusi szolgálatra. Főpásztora a Máriabesnyőn működő országos diakónus-képzőbe küldte. A képzésen 2017–2019 között vett részt. Jelmondata: „Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött.” (Jn 1,9)

Koósz Roland

Pécsett született 1974. december 13-án. Szülei és anyai nagyszülei révén növekedett bele a vallásos életbe. Már elsős korától hittanra járt és ministrált a pécs-gyárvárosi plébánián. Hivatása hosszú úton át formálódott. Érettségi után a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézetben tanult tovább, ahol négy év után úgy döntött, hogy családos emberként szeretne a Jóisten és Egyház szolgálatában élni.

1998-tól hitoktatóként kezdett dolgozni Pécsett, Abaligeten és Orfűn, majd 1999 őszétől nyolc éven át lelkipásztori munkatársként szolgált Dunakömlődön, a Paksi Balogh Antal Katolikus Általános Iskola és Gimnáziumban pedig hittanárként dolgozott. 2007-től egy évre Királyegyházára került, ahol a hitoktatás mellett 11 településen segítette a plébános munkáját. 2008 és 2011 között újra a paksi iskolában tanított hittant, majd 2011-ben Udvardy György megyéspüspök a szentlászlói plébániára helyezte 13 falu lelkipásztori munkatársának. A sombereki plébániára 2012-ben került. Itt él jelenleg is feleségével és gyermekeikkel. 2015 óta a Paksi Balogh Antal Katolikus Általános Iskola és Gimnázium intézményvezetője.

Éppen húsz évvel ezelőtt egy másik úton indult haza, vagyis a végtelen Isten felé. Ezen az úton Ő megajándékozta a hivatásából fakadó szolgálat örömével, feleségével, gyermekeivel és mindezt most teljessé teszi a diakónusi szolgálat megélésével. Jelmondata: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” (Lk 18,41)

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Fotó: Loósz Róbert

Magyar Kurír