„Kezében vannak a föld mélységei” – a chilei bányaszerencsétlenség filmen és a valóságban

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Megmenekülésük ötödik évfordulóján, 2015-ben a bányászok Ferenc pápával is találkoztak egy általános kihallgatáson. A Szentatyától rózsafüzért kaptak ajándékba, ők pedig bányászsisakkal, valamint egy, a 33 bányász aláírásával ellátott képpel ajándékozták meg őt. A pápa így fogalmazott: „Azt hiszem, bármelyikőtök tudna mesélni nekünk a reményről. Köszönöm Isten iránti bizalmatokat.”

A közvélemény számára csak 17 nappal a bányaomlás után vált ismertté, hogy a munkásoknak sikerült lejutniuk a 700 méter mélyen lévő, 50 négyzetméteres menedékhelyre. Egy munkagép akkumulátorainak segítségével világítottak, illetve töltötték fel fejlámpáikat; a szellőzőrendszeren keresztül friss levegőt is kaptak. Sikerült üzenetet rögzíteniük egy fúrófejre, a papírdarabra piros tollal annyit írtak: „Jól vagyunk a menedékhelyen mind a 33-an.”

Megmenekülésük után számos írás született róluk; a 2011-es washingtoni Nemzeti Imareggelin (National Prayer Breakfast) José Henriquez bányász mesélt a föld fogságában átélt lelki élményeikről. Elmondta, túlélésük nagyrészt hitüknek volt köszönhető. „Rádöbbentünk, hogy csak egy esélyünk van, az pedig Isten – fogalmazott Henriquez. – Különböző felekezetekhez tartoztunk. Leültettem őket körben, és ügyeltem rá, hogy mindenki részt tudjon venni valamiképp az imában. És ahogy imádkoztunk, elkezdtük érezni Isten jelenlétét közöttünk a bányában, és áldását rajtunk. Megerősített minket, életerőt adott.”

A legnehezebbnek az első tizenhét nap bizonyult, amikor semmi kapcsolatuk nem volt a külvilággal; három napra elegendő élelem és nagyon kevés víz állt rendelkezésükre. Henriquez felidézte: „Láttuk, hogy ha csak nem imádkozunk, és Isten nem tesz valami csodát, nincs kiút. Ez lett a mindennapi reményünk és bizodalmunk.”

A beomlott bánya mélyén feszültségek, konfliktusok is adódtak, de Isten segítségével és a többiek közvetítésével kiengesztelődtek a szembenállók, és sikerült fenntartani a békét a föld alatt rekedt közösségben.

José Henriquez elmondta, a fordulópontot az jelentette, amikor személyre szóló bibliákat kaptak fentről: mindenkinek névre szóló Szentírás érkezett a mentőalakulatok közreműködésével azon a kis járaton keresztül, amelyen át az ételt, az italt, a gyógyszert és minden egyebet eljuttattak hozzájuk.

Henriquez beszámolt a hallgatóságnak arról az emlékezetes momentumról is, amikor a mentőkapszulába készültek beszállni, sietvén a szabadság felé, de még utoljára megálltak egy pillanatra a föld alatt, és hálát adtak az Istennek.

A felszínre jutás nagy napjára a bányászok különleges pólókat kértek maguknak, mellyel a legjobban ki tudták fejezni, amit éreztek: „Köszönjük, Urunk, köszönjük, Jézus” – állt mindegyikük pólója elején, a hátulján pedig a 95. zsoltár egy sora volt olvasható: „Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi.”

A túlélés, a hit és a remény történetét rendezte meg Patricia Riggen A harminchármak című 2015-ös filmmel, melyben Antonio Banderas játszotta a főszerepet: Mario Sepúlveda bányászt, akinek nyugdíjazása előtti utolsó munkanapján történt a szerencsétlenség.

A CatholicLink portál öt pontot emel ki a filmbeli történetből, melyet továbbgondolásra érdemesnek tart.

1. Soha ne add fel a reményt és a bizakodást Istenben. „Azért hiszek benne, hogy kijutunk innen, mind a harminchárman, mert azt választom, hogy hiszek benne!” – mondja a filmben Mario Sepúlveda. Több ponton nyilvánvalóvá vált, hogy néhány bányász már föladta, már nem remélt. Mi tartotta életben a többiek reményét? Hogyan segítették át egymást a nehézségeken?

2. Szükségünk van Krisztus testének adományaira. Alapvetően szükségesnek bizonyult a bányászok túléléséhez az, hogy együttműködtek: egyikük az elektromos dolgokhoz értett jobban, és megoldotta, hogy legyen világítás; másikuknak az étel igazságos elosztása ment jól; harmadikuk a humorérzékével jókedvet adott. Minden adomány, minden ember szerves része a közösségnek.

3. Mindig legyen nálad a bibliád. Túl egyszerű tanácsnak tűnik – de szinte csodának tekinthető, hogy az egyik bányásznál volt biblia a szerencsétlenség idején. Soha nem tudhatjuk, hova vezet az élet. Legyünk bármire felkészülve, legalább azzal, hogy nálunk van Isten igéje.

4. A jó vezető tud áldozatokat hozni, bocsánatot kérni, gondoskodni. Mario Sepúlveda válik a csoport vezetőjévé a mozifilmben. Áldozatokat hoz azért, hogy a többiek szükségleteiről gondoskodjon. Mindenkitől elvárja, hogy feleljen a saját tetteiért, még ha ez olykor nehéz beszélgetéseket is jelent. Rögtön bocsánatot kér, ha hibázott.

5. Isten tényleg mindent megtesz, hogy kimentsen minket bűneink mélységéből. A CatholicLink szerzője szerint a mai kor történeteit ugyanúgy felhasználja Isten, mint Jézus a példabeszédeket. Mit mond nekünk ennek a harminchárom bányásznak a története? Például azt, hogy Isten soha nem szűnik meg keresni minket, még ha nem is látszik túl sok esély a megtalálásunkra. Mindent megtesz, hogy kimenekítsen minket bármilyen bűnből vagy kétségbeesésből, nem számít, milyen áron. A legkeményebb szívet még annál is nagyobb szenvedéllyel akarja megmenteni, mint amilyennel a mentőcsapatok küzdöttek a bányászok életéért.

Forrás és fotó: Catholic-link.org; CNN

Magyar Kurír
(vn)