Ki többre becsülte az aszkéták magányát – Előadás Szent Günterről, Bakonybél alapítójáról

Szent Günter nevét annalesek, krónikák és oklevelek is többször említik. Az 1080 körül keletkezett Szent István-legendában olvashatunk boldog Günterről, „ki e világi nemesből lett szerzetes és remete”. Wolfherus, Münsterschwarzach apátja írta meg a Szent Gotthárd élete című művet 1060 körül, ebben a szerzetes legendáját is olvashatjuk. A De memoria beati Emmerami et eius cultorum még Günter életében keletkezett, szerzője, Regensburgi Arnold ebben arról ír, hogy mit tapasztalt, amikot találkozott vele.

Günter Türingiában született, a befolyásos Käfernburg-Schwarzburg család sarjaként 955-ben vagy 985-ben. Korábban felmerült, hogy Boldog Gizella királyné unokatestvére volt, esetleg Géza fejedelem egyik ismeretlen lánya volt az édesanyja. A kutatások szerint utóbbi nem valószínű, ám az lehet, hogy Gizella királyné rokona volt. 1005-ben birtokait elajándékozta azzal a kikötéssel, hogy gyermekei és leszármazottai a bencések hűbéresei lesznek. Megtérésében a személyes megrendülés és a bűnbánat mellett az ezredfordulós végidővárás is szerepet játszhatott, de nagy hatással volt rá Szent Gotthárd példája is. A niederaltaichi apát a Szent Benedek Reguláját szigorú értelemben alkalmazó (gorzei) szerzetesi reform egyik meghatározó alakja volt. Günter 1006-ban Rómába ment, noviciátusa letelte után pedig belépett a niederaltaichi közösségbe. Fél év múlva azonban engedélyt kért arra, hogy remete lehessen a bajor erdőkben. 1012-ben már kis közösség vette körül.

„De vajon mikor alapíthatták a bakonybéli remeteséget?” – tette fel a kérdést az előadó. Rámutatott: az 1037-es évszám egy hamis alapítólevélhez köthető. Sörös Pongrác bencés történetíró szerint 1018 az időpont, míg Hervay Levente cisztercita történész 1030 utáni időre datálja az alapítást.

A kérdést ki kell egészíteni egy másikkal: Mikor jöhetett Günter Magyarországra? Úgy tűnik, hogy a legkorábbi évszám 1015, a legkésőbbi pedig 1023. Szent Gellért ugyanis 1023-ban már Bakonybélben volt, tehát ez előtt már létezett a bakonybéli közösség. Günter valószínűleg nem téríteni jött Magyarországra, lehet, hogy valamilyen diplomáciai küldetése volt, esetleg a remeteség terjesztése volt a célja. A források mindenesetre nem abbaként (apát), hanem monachusként (szerzetes) és heremitaként (remete) említik, vagyis nem vezette alapítói szándék.

A kutatók három időszakot jelölnek meg Günter magyarországi tartózkodásával kapcsolatban: 1013–16, 1018 és 1020–23. Ezek szerint lehetséges, hogy 1015 körül járt itt először, 1020 körül pedig már társakat is hozott magával.

Günterrel kapcsolatban felmerült egy érdekes vád, mely szerint igazából kémkedni jött Magyarországra. Valószínű, hogy azért tűnt el Günter kultusza a 19. században, mert ebben az időszakban itthon mindenki gyanakodva tekintett a németekre. František Palacký (1798–1876) szerint Günter közbenjárt a császárnál Ulrik cseh fejedelem érdekében. Később pedig hírvivő és közvetítő szerepet játszott III. Henrik német-római császár kudarccal végződött csehországi hadjáratában. A cseh történész szerint Günter árulása is kellett ahhoz, hogy a császár 1041-ben végül sikerrel járjon.

Günterre leginkább a korai keleti szerzetesség volt hatással, rinchnachi közösségének tagjai külön kunyhókban éltek, de együtt imádkoztak. Szerzetesi ideálja a remete életmód és a radikális egyéni szegénység volt, emellett a prédikációnak is fontos szerepet szánt. Érdekes, hogy a szerzetes elgondolásai nem Szent Gotthárdéihoz, hanem a kamalduli alapító, Szent Romuald eszményeihez állnak közel.

Fotó: Merényi Zita

Baranyai Béla/Magyar Kurír