Kilépni a komfortzónából – Merjünk másokért élni!

Nézőpont – 2014. október 9., csütörtök | 11:30

„Az önkéntesség kultúrájának népszerűsítése a célunk” – vallja Darvas Márton, az immár hétéves „72 óra kompromisszum nélkül” akció főkoordinátora. Az október 9-én kezdődő rendezvényről vele és a főszervező Ökumenikus Ifjúsági Projektiroda vezetőjével, Jakab Ritával beszélgettünk.

– A „72 óra” mára megszokott őszi országos programmá vált, nemcsak a keresztény ifjúsági csoportok számára. De arra kevesen emlékeznek, hogyan, mikor indult a kezdeményezés.

– Jakab Rita: A három történelmi keresztény egyház együttműködése konkrét formát 2000-ben kapott, ekkor jött létre az Ökumenikus Ifjúsági Projektiroda. Az első időben nagy, országos, később nemzetközi találkozókat szerveztünk (például KIT-Kit kerestek?), akkoriban ez volt a népszerű találkozási forma. Utána felmerült a kérdés, hogyan tovább, főleg, hogy kiderült, a fiatalok megváltozott igényei, mobilitása, kommunikációs formái már nem igénylik az ilyesféle találkozókat. 2006-ban azonban volt egy mariazelli ifjúsági találkozó, ami három közép-európai ország katolikus ifjúsági bizottságainak összefogásából jött létre. Ott találkoztunk először a 72 óra kompromisszum nélkül projekttel, amit az osztrákok akkor már rendszeresen megrendeztek. Úgy gondoltuk, ez jó lehetőség lenne a magyarországi katolikus, református és evangélikus ifjúsági csoportoknak, illetve a nem vallásos fiatalok bevonására is. Így született meg 2007-ben az első magyarországi 72 óra kompromisszum nélkül hétvége. Azóta, 2009 kivételével, minden évben megrendezzük, 2010 óta pedig nemzetközi alapelvek is szabályozzák a programot.


– Mire vonatkozik a projekt legfontosabb irányelve, a kompromisszum nélküliség?

JR: A „kompromisszum nélkül” jelszó mindenkinek mást jelent, szerintem tulajdonképpen egy folyamat, ami során kilépek a komfortzónámból, és három napig nem méricskélem, kinek miért segítek, kinek mit adok. A kompromisszumnélküliség arra hív, hogy merj másokért élni!

– Az idei évben a „Veled kezdődik!” szlogennel hívtátok a fiatalokat. Mit jelent ez?

JR: Újdonság, hogy van egy ilyen szlogenünk, mottónk. Már nyáron is osztottunk karszalagot a fiataloknak meghívásként, és arra gondoltunk, a „72 óra” mellé kéne még rá valami csattanós, amit akár a pólók hátára is lehet nyomtatni, így jött a „Veled kezdődik!”. Mi, fiatalok mindig szeretnénk a világot úgymond megváltani, kicsit jobbá tenni. Ugyanakkor itthon jellemzően szeretünk panaszkodni, másokat hibáztatni. A „Veled kezdődik!” szlogen arra hívja fel a figyelmet, nem kell arra várni, hogy mások lépjenek helyetted, a nagy dolgok nem maguktól történnek meg. Ellenkezőleg. Neked kell elkezdeni, ott, ahol vagy! Arra hív, hogy tedd meg azt, amit ma meg tudsz tenni! Jelentkezz a „72 órá”-ra, és menj ki, fesd le a padokat, vállald akár a kulimunkát is, azt, ami nem biztos, hogy annyira kellemes, kényelmes vagy jó illatú, vagy menő.


– Az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően a három egyházi fővédnök: Erdő Péter bíboros, Bölcskei Gusztáv zsinati elnök és Szemerei János evangélikus ifjúsági püspök. Mellettük világi fővédnöke is van a rendezvénynek. Idén Szabó Balázs zenészre, a Szabó Balázs Bandája frontemberére esett a választásotok. Miért?

– Darvas Márton: Fővédnöknek mindig olyasvalakit kérünk fel, akiről úgy gondoljuk, meg tudja szólítani a fiatalokat, keresztény értékrendet képvisel, tevékenységével példaképül szolgálhat nekik. Szabó Balázs napjaink egyik legnépszerűbb fiatal művésze, aki mindezen „kritériumoknak” megfelel. Az már csak hab a tortán, hogy nagyon lelkesen, örömmel vállalta a feladatot – megtiszteltetésnek vette a felkérést.

– Szintén újítás idén, hogy több, úgynevezett kiemelt projekt van a programban, Budapesten és vidéken egyaránt. Mit érdemes ezekről tudni?

DM: A kiemelt projekt kifejezés a megújult médiakampányunk része – ezeken a helyszíneken picit nagyobb felhajtás mellett dolgoznak majd az önkéntes fiatalok. Ezek azok a projektek, amelyek fő támogatóink és projektadóink közreműködésével valósulnak meg. Budapesten a Feneketlen-tónál kerítésbontásban és -festésben, kézi úttisztításban vesznek részt az önkéntesek, illetve segítségükkel a „Pimp my pipe” kampány keretében a később megfestendő, felszínen futó csövek egyedi dizájnt kapnak. Székesfehérváron három napig egy állatmenhelyen fognak segíteni a fiatalok, Kecskeméten parkrendezési, Sopronban pedig városszépítési munkákban.


– Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?

DM: A későbbiekben jó volna, ha az akciót tényleg kompromisszumok nélkül tudnánk megrendezni, például úgy, hogy a budapesti fiatalok vidékre, a vidékiek Budapestre mehessenek segíteni. A projektadók körének bővítése is cél, akik anyagilag, infrastrukturálisan és szellemileg is tudják támogatni az önkénteseket. Szeretnénk minél több embert elérni, minél több fiatalhoz eljuttatni a „72 óra” üzenetét: az önzetlen, kompromisszumok nélküli segítségnyújtás buli, kaland, kihívás és életre szóló élmény. Az önkéntesség kultúrájának népszerűsítése, terjesztése a lényeg.

Fotó: Thaler Tamás

Sárdi Krisztina/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria