Kisboldogasszony-napi búcsút tartottak Máriapócson

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

„Egy gyermek születése mindig nagy öröm a családban, és ma, az Istenszülő születése napján örömünnepre jöttünk össze – kezdte prédikációját Kocsis Fülöp metropolita. – Az evangéliumban Jézus a keresztről beszél: »ha majd felmagasztaltatom a keresztre, mindenkit magamhoz vonzok«. A mai napon tehát nemcsak az örömről, hanem a keresztről is elmélkedünk. Hamarosan a Szent Kereszt felmagasztalása lesz, szeptember 14-én, amikor kitesszük a keresztet a templom közepére. A napokban tehát a keresztre figyelünk…a keresztet nem tudjuk megúszni, ezzel szembesülnünk kell…, ahogy Jézus mondja: „aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét!” A kereszthordozás nélkülözhetetlen a Krisztus-követésben, ettől nem kell félnünk. Ezzel nem valami nyűgöt tesz a Jóisten a nyakunkba, hanem megajándékoz azzal, hogy még szorosabbra fűződik a kapcsolatunk vele. A kereszten mutatta meg nekünk, hogy mennyire szeret minket! Amikor bármikor keresztet látunk, akár egy templomon, mindig jusson eszünkbe: Isten úgy szeret minket, hogy egyszülött Fiát adta értünk. A kereszt mindig Isten szeretetének üzenete. Hogyan lehet ez? Hiszen a kereszt nehéz. Csak akkor nem lesz nehéz, ha Krisztussal együtt visszük. Azt ugyanis nem kérte tőlünk, hogy egyedül cipeljük. Soha nem kéri tőlünk, hogy a terhet, betegséget, fájdalmat egyedül hordozzuk. Vegyük észre, hogy Jézus minden pillanatban ott van velünk. Ez az egyik fontos tanácsom…

Egy másik tanácsom ahhoz, hogy ne egyedül hordjuk a keresztet, hogy beszélgessünk Istennel. Szólítsuk meg bátran! Erre a keleti atyák nagyon szép imát tanítottak: ez a Jézus-ima. Így szól: »Uram, Jézus Krisztus könyörülj rajtam!« Milyen könnyű ezt kimondani: ezt a fohászt többször is elmondhatjuk, akár séta vagy vezetés közben. Szokjunk hozzá, hogy minél többször szólítsuk meg Jézust, és akkor érezni fogjuk, hogy nem vagyunk egyedül!

A másik tanácsom, hogy ne csak szólítgassuk az Urat, hanem köszönjük is meg neki, amit kaptunk tőle. Gyakran fordulunk az Úrhoz kéréseinkkel – de észrevettük már, hogy sokkal ritkábban, ha meg akarunk köszönni neki valamit? Többször kellene hálát adnunk neki, mert sokkal többet ad nekünk, mint amit kérünk. Ha gyakran hálát adok, akkor egyre jobban megtanulok hálaadó lelkülettel élni. Mindenről az jut majd eszembe, hogy ez ajándék. De ahhoz, hogy minél gyakrabban meg tudjam szólítani Istent, arra is szükség van, hogy fokozatosan el tudjak távolodni a világtól. Ha csak a világi örömöket keresem, az azt eredményezi, hogy elfeledkezem Istenről.

Közeleg egy olyan ünnep – a Szent Kereszt felmagasztalása –, amikor mi, görögkatolikusok böjtölünk. Ünnepelünk, mert Isten a keresztben üzenetét küldi, hogy szeret minket. Mi pedig böjtölünk, kifejezve, hogy nem a világi örömöket keressük, és le tudunk mondani arról, amit a világ ad nekünk. Ha gyakran fordulok Istenhez, ha gyakran adok hálát neki, és nem félek a lemondásoktól, akkor egyre világosabbá válik számomra Isten jelenléte” – fejezte be gondolatait a metropolita.

A Mária születését ünneplő zarándokok száma meghaladta a nyolc-kilencezret. Az ünnepi liturgia a szokásos körmenetel zárult.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír