Kispapok látogattak a magyaróvári egyházközségbe

Ha lehetőségük engedi, hétvégenként szívesen keresnek fel a győri papnevelő intézet diákjai és elöljárói egy-egy egyházmegyei plébániát. Ilyenkor a kispapok részt vesznek a plébánia életében. Jó lehetőség ez a híveknek is, hogy találkozhatnak a szeminárium növendékeivel, láthatják, kik azok, akikért imádkoznak, illetve így megbizonyosodhatnak arról is, hogy az imádságuknak van gyümölcse.

Visszatérő vendégek Mosonmagyaróváron a győri szeminárium hallgatói, van, aki már az ötödik alkalommal járt itt. Pozitívan értékelték, hogy milyen befogadó a közösség. Nagyon jónak érzik, hogy tanúságot tehetnek. Ez nekik is visszajelzés, hogy jó úton járnak. Idén nyolc másodéves reverendás kispap és hat elsőéves szolgált a szentmiséken.

„Imádkozzatok értünk, és kérem a kedves testvéreket, hogy imádkozzanak értük, hogy az a hivatás, amely érlelődik bennük, valóban gyümölcsöt hozzon, mint ahogy a mai evangéliumban írva van: jó fa jó gyümölcsöt hoz” – ezekkel a szavakkal köszöntötte a kispapokat és a szeminárium spirituálisát Bodó Zoltán plébános.

A szombat esti szentmise bevezetőjében Bodorkós Áron szombathelyi kispap Lukács evangéliumát idézte: „Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre?” Hányszor idézzük, és mégis, hányszor esünk ugyanabba a hibába. Mások nehézségeit, ballépéseit vagy szokásait egymás között megvitatjuk. Jézus azt várja el tőlünk, amit a mai szóhasználattal úgy mondanánk, hogy „vedd észre magad, figyelj arra, miket mondasz”. Sirák fia könyvében azt olvashatjuk, hogy az embert szavai alapján ítélik meg. Figyeljünk arra, miket mondunk, mi a véleményünk felebarátainkról, mert a saját szavunk az, amely leleplezi, milyen is a belső világunk – fogalmazott a másodéves szeminarista.

Szerethető fanyar humora, a politikai korrektségtől mentes szókimondása – mutatta be Juhos Imre atya Sirák fia könyvét. Ez az egyik legkésőbb íródott könyve az Ószövetségnek. A beszéd értékéről szól az a néhány sor, amely a vasárnapi olvasmányban elhangzott. Első olvasásra úgy érezhetjük, kevés köze van ennek az igaz beszédhez. Ha egy kicsit jobban belegondolunk, ma is sokat mondanak ezek a képek, a szita hasonlít a szűrőhöz. Mennyire fontos lenne megszűrni gondolatainkat – hívta fel a figyelmet a szeminárium spirituálisa. A meggondolatlan szó olyan, mint az éles kard: behatol a másik ember szívébe, sokszor maradandó sebet okozva. A kemence kapcsán gondolhatunk arra, hányszor mondjuk, amikor valaki átgondolatlan dolgokat mond ki, hogy sületlenségeket beszél. De szívünkben kell lennie annak a kemencének, amelyben keményre sülnek és később ékesre lesznek mázolva, jól megmunkálva azok a „cserepek”, amelyek ajkunkat hagyják el nemes, szép szavakként.

Amikor a beszéd fontosságáról elmélkedünk, érdemes belegondolni abba, hogy a kimondott szó nemcsak környezetünkre, de önmagunkra is hat. Segítsen bennünket ez a szentírási részlet annak megértésében, hogy Isten, aki kimondta az ő szeretetét ebbe a világba egyszülött fia által – a szó, az értelem Jézus Krisztus személyében megtestesült –, bennünket is arra a magasztos feladatra hív meg, hogy nyelvünket, beszédünket műveljük. Ne szitkozódásra, panaszkodásra, csúnya beszédre használjuk, hanem Isten dicsőítésére és a másik ember dicsérésére – zárta beszédét a szeminárium lelkivezetője.

Szöveg és fotó: Horváth Gábor

Forrás: Győri Egyházmegye Sajtóirodája

Magyar Kurír