Kitárul az ember elveszett világa – Vollein Ferenc Színek az égből című albumáról

Kultúra – 2021. március 7., vasárnap | 15:02

Mintha csak álomképeket látnánk Vollein Ferenc festményein. Éjszakánként az álmok sokszor úgy törnek föl lelkünk titokzatos mélységeiből, mint a vulkán. Freudtól Krúdyig sokan próbálkoztak már álomfejtéssel több-kevesebb sikerrel, a pszichológusok pedig tudományos magyarázatot keresnek a felbukkanó álomképek mögött.

E belső képek jó része örökre eltűnik, mire fölébredünk, közülük általában csak egy-egy marad meg bennünk hosszabb ideig. Kevesen vannak, akik képesek nemcsak megjegyezni, hanem valamilyen módon ábrázolni is az ébredés után tovatűnő képeket. Úgy tetszik, mintha Vollein Ferencnek ez sikerült volna, és nem is egyszer… Legalábbis ez a benyomás alakult ki bennem, amikor elképesztően színes alkotásait nézegettem a most megjelent Színek az égből című legújabb könyvében. Mint egy kaleidoszkópban, úgy keverednek festményein a színek és a formák. Pedig, ha jobban megnézzük, nagyon is tudatosan felépített művek ezek: tervezettek, kerek egész kompozíciók, amelyek természetesen az intuíciót, az ösztönösséget sem nélkülözik. A hagyományos értelemben vett, begyakorlott rajztudás hiányzik a munkáiból. Ezt leginkább a fej ábrázolása alapján lehet megállapítani, a mandulavágású szemek is erről árulkodnak képein. Ám a festmények összhatása, dekorativitása, készítőjük gazdag fantáziája és meglepően jó perspektivikus érzéke pótolja mindezt. Vollein Ferenc igazi vizuális élményben részesíti képei nézőit, a naiv művészet iránt fogékony közönséget.

A keverés nélküli – legfeljebb némi fehérrel vegyített – tiszta színek azonnali felvitele a vászonra nem új keletű technika, a 20. század elején a Vadak (Les fauves) vezették be a festészet történetébe. Matisse-t és társait a dél-francia mediterrán vidékek napsütötte tájai ihlették a direkt színek használatára. A francia Henri Rousseau – aki sokáig vámtisztviselőként dolgozott, ezért „a vámos” becenéven is ismert – a naiv festészet atyjaként vonult be a művészettörténetbe. Impresszionista társai művészként nagyra becsülték, emberként is szerették. Magyarországon a legismertebb, már klasszikusnak számító naiv festő Benedek Péter volt. Csontváry ugyan nem tartozott a naivokhoz, de harsogó színei és néha kissé torzított alakjai emlékeztetnek a naiv festészetre. A kortárs művészek közül a Salföldön élő Somogyi Győző káprázatosan színes festményei képviselik ezt az irányzatot. Vollein Ferenc a könyvében magyarázatot ad arra a kérdésre, hogy miért nem tanult tovább a Képzőművészeti Egyetemen. Attól tartott, hogy a képzés során könnyen elveszíthetné az eredetiségét, a bátorságát, hogy érzéseit, lelkének rezdüléseit erős színekkel és a rá jellemző sajátos formaképzéssel jelenítse meg a vásznain. Lássuk be, van ebben igazság. Lehet, hogy tanult művész lett volna belőle, de jó eséllyel beleveszett volna a középmezőny szürkeségébe. Bizony, előfordulhat, hogy a sok tanulás közben elgyávul az ember… 

A 132 oldalas, tekintélyes méretű, védőborítóval ellátott, keménytáblás, színes album igazi különlegesség. Hasonlóan nagyszabású, dekoratív képes album a Balatonhoz közel álló művészek közül csak a Kossuth-díjas Udvardi Erzsébet munkáiból készült 1999-ben. Vollein huszonkét évesen már negyvennyolc egyéni és számos csoportos kiállításon szerepelt, és jó néhány elismerést, oklevelet és ösztöndíjat is kapott az elmúlt években. Mindezekről részletes jegyzéket találhatunk a könyvben.

Tájképeinek gyakori témája a Balaton. Nem csoda, hiszen Badacsonyörsön lakik. Művészi hitvallásában így ír: „A festészeti témáimnál mindig törekszem a változatosságra és a színességre. Képtelen lennék mindig ugyanabban a témában alkotni, mert ez szerintem kiöli az emberből a kreativitást és az alkotókedvet. Ezért rutinból soha nem festettem egyetlen képet sem. Hozzám természetesen – a Balaton szülötteként – a Balaton áll a legközelebb. Megfestettem én azt már minden év- és napszakban. Nálam a Balaton Magyarország és a szabadság jelképe. Itt születtem, a gyermekkoromat, a kamasz- és az ifjúkoromat is itt töltöttem. Mindig figyelem a tó fényeit, színeit, hullámait, hangulatait, gyönyörködöm bennük, töltekezem velük. Véleményem szerint csak az tud igazi balatoni tájképeket festeni, aki már hosszú ideje együtt él ezzel a tájjal, annak minden rezdülésével.” 

Alkotásain Vollein Ferenc a tájakon kívül szívesen ábrázolja az Ó- és az Újszövetség jeleneteit is. 2016 októberében – eddigi képzőművészeti munkássága legmagasabb szintű elismeréseképpen – általános pápai audiencián fogadta őt Ferenc pápa Rómában, a Szent Péter téren, a Szent Márton-év alkalmával. A művész ekkor személyesen nyújthatta át a pápának a Szent Márton megkereszteli édesanyját című alkotását, amely bekerült a világhírű Vatikáni Múzeum és Képtár pápai magángyűjteményébe, mégpedig a kortárs magyar festőművészek munkái közül elsőként. 

Szemes Péter esztéta, irodalomtörténész tavaly júliusban, a sümegi Kisfaludy Emlékházban rendezett kiállításmegnyitón többek között ezekkel a szavakkal méltatta Vollein Ferenc munkásságát: „Nem csak vásznain, lelkében is ott hullámzik kisded tengernyi tavunk, a Balaton, mozdítva kezét, fülébe súgva titkait. S látó szeme előtt, mint Fodor András írta: »Kitárul földön és vízen az ember elveszett világa«.”

Mészáros Ákos/Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. február 28-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.

Kapcsolódó fotógaléria

Jézus megkereszteléseTél BadacsonybanTihany látképe a Belső-tóvalAranyhídA Káli-medence reggeli fénybenToszkán tájkép magyar ecsettel VI.: Tavasz Toszkánában