Konferenciával emlékeztek Iglódy István minorita vértanúra Tőketerebesen

Külhoni – 2019. március 13., szerda | 15:58

„Alszom, de szívem ébren van” (Én 5,2) címmel, Iglódy István minorita vértanú halálának 380. évfordulója alkalmából március 12-én tudományos konferenciát rendeztek Tőketerebesen, Böőr Roland plébános és munkatársai szervezésében.

A megemlékezés szentmisével kezdődött, amelyet Bernard Bober kassai érsek-metropolita mutatott be Majnek Antal munkácsi megyéspüspökkel, Edward Kawa lembergi segédpüspökkel, valamint a kassai főegyházmegye tőketerebesi, nagymihályi, szobránci, nagykaposi és szepsi esperesi körzeteinek papjaival együtt.

A március 12-én Tőketerebesen rendezett konferencián Pataky Károly megyei alelnök és Marek Čižmár, Tőketerebes polgármestere mondott köszöntőt. Előadást tartott Cyril Hišem, a kassai teológiai kar dékánja; a Kassai Műszaki Egyetem Művészettörténeti Karának régészei, Peter Tajkov és Balogh Árpád archeológusok; Jozef Sukeník OFM; Nikita Bobrov, a kassai Šafárik Egyetem tanszékvezetője; Gábor Bertalan szepsi esperes-plébános; René Hako analitikus; Damian-Gheorghe Pătraşcu OFM generális posztulátor, valamint Martin Pristáš, a Kassai Műemlékvédelmi Hivatal referense.

1639. november 6-án Iglódy István testvért útban a kolostor jótevőjéhez két korábbi ismerőse elfogta, megkínozta, kirabolta, megalázta, a fejére a kereszt jelét vágta karddal, és halálos fenyegetéssel arra kényszerítette, hogy hagyja el a szerzetesi életet, térjen vissza az atyai házba és a protestáns hit megvallásához. A novícius ezt elutasította, sőt igyekezett kínzóit meggyőzni arról, hogy fogadják el döntését a szerzetesi és a papi hivatása mellett, sőt a hitben kövessék őt. Kínzatás után a „Jézus, Mária, segítsetek!” fohásszal az ajkán fogadta a halált abban a hitben, hogy a Katolikus Egyházért, a szerzetesi, a papi hivatásért és hűségéért hal meg. Az exhumáláskor kezében egy szívmedált találtak, a következő felirattal: „Ego dormio et cor meum vigilat” („Alszom, de szívem ébren van”).

1639 és 1710 között a minorita szerzeteseknek sokszor kellett elhagyniuk rendházukat, mert az többször megsérült és leégett. Az első vértanút más rendtársak is követték a mártíromságban. 1710 után Iglódy Illés István testét Leleszről átszállították Radra, és a kolostortemplom szentélyében, az oltár előtt temették el. A minoriták 1767-ben a gyakori árvizek miatt átköltöztek az Ondava folyó másik partján fekvő Imregre, a számukra a nemes Barkóczy család által építtetett kétszintes kolostorba. Radi rezidenciájukat mint káplánságot 1818-ig működtették, amikor Szabó András kassai püspök egyházmegyés plébániává tette. Rad első plébánosa Hamary Miklós volt.

2000. november 13-án tartották Iglódy Illés István minorita szerzetes és társai első emléknapját. Azóta érkeznek kisebb-nagyobb zarándokcsoportok Radra, hogy imáikban a vértanúk segítségét kérjék.

A radi Szentháromság-plébánia kezdeményezésére a Kassai Műszaki Egyetem Művészettörténeti Karának és a Kassai Műemlékvédelmi Hivatal régészeinek felügyelete mellett 2009 és 2013 között régészeti feltárások zajlottak a plébánia udvarán: az ásatások során a kolostori kápolna alapfalai és az oltárkő is felszínre kerültek; a legjelentősebb esemény a vértanúk sírjainak exhumálása volt, Nikita Bobrov, a Kassai Orvostudományi Egyetem törvényszékiorvos-csoportjának vezetője irányításával. Az elemzés igazolta a szerzetesek megkínzását.

A vértanúk csontjait a radi plébániatemplom e célra kialakított kriptájában helyezik el. A tervezett Iglodyanum látogatóközpont és zarándokház Iglódy Illés István tanúságtételének bemutatását, tiszteletének terjesztését kívánja szolgálni.

Forrás és fotó: Szepsi Római Katolikus Esperesség

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria