Középpontban az irgalmasság – Európai püspökök tanácskozása Bosznia-Hercegovinában

Kitekintő – 2016. szeptember 20., kedd | 18:00

Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) szeptember 15–18. között tartott tanácskozást Bosznia-Hercegovina fővárosában, Szarajevóban. A püspöki találkozó középpontjában az irgalmasság állt. Ahogyan a zárónyilatkozatban megfogalmazták: „Reményt adni keresztény kötelességünk.”

Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának Caritas in Veritate Bizottsága, együttműködve Bosznia-Hercegovina püspöki konferenciájával az irgalmasságot, illetve az egyház szociális és karitatív tevékenységét középpontba állítva szervezett tanácskozást. A püspökök megbeszélése újabb lépés a Caritas Europe, a COMECE (az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottsága), a Commission Justice and Peace Europe, az egészségüggyel foglalkozó FEAMC (Federation Europeenne des Associations Medicales Catholiques), a migrációval foglalkozó ICMC (International Catholic Migration Commission), a katolikus börtönpasztoráció szervezete, az ICCPPC (International Commission of Catholic Prison Pastoral Care) és a katolikus vállalkozókat tömörítő UNIAPAC (Union Internationale des Associations Patronales Catholiques) által is járt úton. 

Az irgalmasság gyakorlásában nem vezethetnek érzéseink, nem háríthatjuk másra a felelősséget. Az irgalmasság gyakorlása minden keresztény feladata, minden ember feladata – hangzott el a négynapos tanácskozáson.

A találkozó helyszíne, Bosznia-Hercegovina fővárosa jól leképezi korunkat: éveken át tartó háború okozta sebek, etnikai diszkriminációt és a „be nem avatkozás” politikáját előmozdító szerződések, szegénység jellemzik a bosnyák főváros életét.

A résztvevők beszámoltak a saját országaikban működő jó gyakorlatokról, és a vendéglátó Szarajevóban meglátogatták az egyházi szeretetszolgálat hat intézményét, köztük az „Iskola Európáért” elnevezésű szervezetet. Ebben a sokat szenvedett városban az irgalmasság művei megvalósulásának számos szép példáját láthatjuk.

Az „Iskola Európáért” a háború alatt is folyamatosan működött, tanúbizonyságot téve arról, hogy a háború nem szükségszerűség, az etnikai megosztottság nem sorsszerű, és a békés együttélés lehetséges volt, és ma is az.

A beszámolók során bebizonyosodott, hogy az egyházi szolgálat számára a középpont mindig az ember, aki nem névtelen individuum, hanem teremtmény, akinek nemcsak emberi kapcsolatokra van szüksége, hanem Isten szeretetére is. Az egyház ezt tartja szem előtt, amikor az emberhez lép, amikor élelmet ad a rászorulóknak, amikor meglátogatja a fogvatartottakat, amikor menekülteket, migránsokat fogad be, betegeket látogat, eltemeti a halottakat, és amikor kiáll a munka méltóságáért, valamint amikor az egyház társadalmi tanításának gazdag kincstárát a politika világában közvetíti.

A jó gyakorlatok bemutatásából az derült ki, hogy az egyház karitatív és szociális intézményeinek munkáját élő remény, bátorság, kreativitás, innovatív kezdeményezés jellemzi.

Az irgalmasság műveivel a katolikus egyház Európában felhívja a figyelmet az emberi szenvedésre, és közvetíti, hogy minden emberi életnek értéke van.

A tanácskozás résztvevői bemutatták azokat a jelenségeket is, amelyek cselekvésre szólítják az egyházat és az egész európai társadalmat.

Szembesülve korunk kihívásaival ma fontosabb, mint valaha, hogy Európa felé reményt sugározzunk. Ezt akkor tudjuk megtenni, ha a szeretet evangéliumi gyakorlatát éljük, ami nem redukálható szentimentalizmusra.

A résztvevők arra is rámutattak, a szekularizált országokban a hit privatizációja gyakran az irgalmasság testi és lelki cselekedeteiből fakadó értékek közötti szakadáshoz vezet, eljutva egészen addig, hogy a materiális szolgálatot, mely az egyén hitének gyümölcse, értékelik a világi intézmények, de ezek forrásáról, a hitről egyáltalán nem akarnak tudomást venni. Így van ez az európai kormányok jogi és államigazgatási apparátusával is – hangsúlyozza a közlemény. Egyfelől méltatják az egyházi intézmények szociális, karitatív munkáját, de ezt a filantrópia művének tekintik, és annak vallási indíttatását nem akarják észrevenni. Mára elvált egymástól a hitből fakadó szeretetszolgálat „aktusa” és a keresztény kinyilatkoztatás. Sokszor az a tapasztalat, hogy jót csak hitünk háttérbe helyezésével tehetünk.

Az egyház egyértelműen elítél minden olyan törekvést, ami a szeretetszolgálat leple alatt térítést, prozelitizmust céloz, ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a keresztények nem választhatják el egymástól a hitüket és a szeretetszolgálatot, hiszen tetteik mozgatórugója és forrása Krisztus.

Ferenc pápa résztvevőkhöz intézett üzenetében arra a kötelezettségre figyelmeztet, hogy mindenkinek hozzá kell járulnia „Európa újjászületéséhez”. A Szentatya arra biztatott, merjünk álmodni „egy új európai humanizmusról”, és kéri a püspököket, buzdítsák közösségeiket az egyház karitatív és szociális intézményeinek munkájába való bekapcsolódásra, hogy ott az evangéliumot hirdessék azoknak, akik valamilyen okból elveszítették életükben az irányt. Így tud az egyház „termékeny anyává” válni, így tud folyamatokat beindítani, melyek az élet tiszteletét hirdetik, és reményt nyújtanak az embereknek.

Az egyházi intézmények képviselői arra is felhívták a tanácskozás résztvevőinek figyelmét, hogy a szellemi, anyagi szegénység különböző formáival való találkozás során nemcsak az a feladatunk, hogy a látható nyomorúságot enyhítsük, hanem személyes jelenléttel kísérjük a szükséget szenvedőt, együttműködjünk vele, és bevonjuk ebbe a munkába az egész keresztény közösséget. Fontos lenne, hogy a különböző területeken működő egyházi intézmények kölcsönösen támogassák egymást, és az együttműködés új formáit alakítsák ki.

Nagyon lényeges, hogy az egész keresztény közösség érezze megszólítottságát. Ebben meghatározó szerepet játszik a kommunikáció, melynek feladata az emberiséget érintő szenvedés tudatosítása, túllépve az esetleges vallási vagy politikai akadályokon. „Mindannyiunknak éreznünk kell a felebarát iránti felelősséget” – hangsúlyozták a résztvevők.

A Szentatyával együtt, aki szeptember 20-án részt vesz az Assisiben rendezett béketalálkozón, imádkozunk a békéért, mely az isteni irgalmasság látható jele világunkban. Kiemelten gondolunk Ukrajnára és a Közel-Kelet országaira – zárja nyilatkozatát az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának Caritas in Veritate Bizottsága.

Forrás és fotó: CCEE

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria