Közösen gondolkodnak a szerzetesrendek képviselői a gyermekvédelemről

Amikor együttműködőket kerestek ebbe a folyamatba, akkor szerettek volna nyitottak lenni arra, hogy az emberi méltóság témájának minél többféle szakmai vonatkozását figyelembe vegyék, és egymás szempontjait meghallva fogalmazzák meg az értékeket és célokat.

Így az együtt gondolkodásba sokféle szakember és több szerzetesrend képviselője bekapcsolódik, hiszen a témának komoly pszichológiai, szemléletformálási, jogi és közösségi vonatkozásai is vannak. Öt munkacsoportban dolgoznak, és a folyamat megkezdése óta rendszeres találkozások alkalmával gondolkodnak együtt. Április közepe óta minden szakmai csoport elkészítette saját helyzetértékelését arra vonatkozóan, hol látják ők az emberi méltóság, a gyermekek és sérülékeny felnőttek védelmének kérdését ma, majd megalkották azt a jövőképet, ahova szeretnénk 2025-re elérkezni.

A munkacsoportokban született gondolatokat közös alkalmakon osztják meg egymással. Ezek a közös gondolkodások reményt és bizakodást ébresztenek, mert tudnak proaktívan működni azért, hogy a világban reményként és világosságként tudjanak jelen lenni ezen a nehéz és fájdalmas területen is. Azt tapasztalják, hogy a szembenézés és saját helyzetük világos megfogalmazása szabadságot adhat, és új utakat nyit meg egyéni és közösségi szinten is.

A résztvevők gondolatai a gyermekvédelemről és a közös gondolkodásról:

„A természetfeletti értékek közvetítésének azzal lehet legjobban megágyazni, ha a természetes dolgokkal rendben vagyunk. Az emberi tisztességen, igazságosságon, a másik ember tiszteletén túl ezért is fontos, hogy a »természetes értékeknek ezen a síkján« rendben legyünk, mi, szerzetesek és mindazok, akik velünk együtt szolgálnak.”

Dobszay Bence (ferences szerzetespap)

„Mozdulunk: az Egyház és benne a szerzetesi közösségek magunkénak valljuk és fontosnak tartjuk az emberi méltóságot és a gyermekek méltóságát. Munkánk a keresztény elvek szakmailag megalapozott képviseletének, az érintettek védelmének és gyógyulásának lehetőségét hordozza. Munkacsoportunk ezeknek a morális és szakmai elveknek a rögzítésén és egy megvalósítható gyermekvédelmi stratégián dolgozik.”

Buza Patrik (lelkigondozó)

„Búvópatakból mederbe terelt, megtisztuló energia legyen ez a téma, ebben részt venni, ezzel a küldetéssel.”

Répássy Helga (szervezetfejlesztő)

„Az emberi méltóság védelme nem csak a ránk bízottakról szól, hanem arról is, aki ránk bízza Őket. Nagy megtiszteltetés és öröm segíteni egyházunk működését, annak tanításához hangolni.”

Szabó Ágoston (pszichológus)

„Számomra nagyon fontos a részvételem a gyermekvédelmi projektben, mert csak együtt (szerzetesrendek) tudjuk igazán biztonságossá tenni az intézményeket. Sokat tanulhatok a többi csoporttagtól, és a tapasztalatom is megoszthatom.”

Pau Tristany (marista testvér)

„Jogászként és édesapaként is megtisztelő számomra, hogy részt vehetek az Emberi méltóság projektben, amelyben azért dolgozhatok, hogy a szerzetesrendek iskolái úttörők lehessenek egy minden területen biztonságos, a gyermekeink számára építő, a személyiségüket gazdagító nevelési, oktatási környezet kialakításában. A ma felnövekvő nemzedék, családjaik és nevelőik olyan veszélyekkel kell hogy szembenézzenek, melyekkel szemben a harcot csak együttműködéssel, a problémák őszinte kimondásával, tiszta és világos felelősségi viszonyok megteremtésével, és jól átgondolt, következetesen végigvitt cselekvéssel tudjuk sikerrel felvenni. Katolikusként kötelességünk az, hogy jó példával járjunk elöl, azért dolgozzunk, hogy az általunk fenntartott intézmények jellé váljanak. Hálás vagyok azért, hogy a magam eszközeivel én is részt vehetek ebben a munkában.”

Puskás Balázs (jogász)

„Szívügyem a gyermekek, a kiszolgáltatottak jogainak védelme, és az Emberi méltóság projektben úgy érzem, egy stabil szakmai és mélyen érző lelki közösség része lettem, akikkel úton vagyunk, együtt az igazságot keressük, és mindannyian őszintén hisszük, hogy a munkánk eredményeként megújult életet nyithatunk. Mindemellett nagyon fontosnak tartom, hogy erősen megfogjuk a kezét és szelíden egyengessük az útját azoknak, akik még, vagy akik már nem tudják ezt megtenni magukért. »Mert nem a gyermekek tartoznak kincseket gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek« (2Kor 12,14)”.

Benyusz Márta (jogász)

„Hiszem, hogy mindaz, amit mi ebben a folyamatban az emberi méltóságért – egymás gondolatait, véleményét tisztelve – teszünk, jellé fog válni. Minden élet tiszteletének jelévé.”

Czellár Móni (tan- és nevelésügyi munkatárs)

A tervezési folyamat következő szakaszában megfogalmazzák azokat a célokat, amelyeket a gyermekvédelem és az emberi méltóság védelme terén fontosnak és megvalósíthatónak látnak. Most ötéves időtartamra terveznek. Sok jó és fontos cél közül választják ki majd közös döntések során azokat, amelyekben szeretnének és tudnak közösen, szerzetesi körben előrelépni.

Forrás: Szerzetesek.hu/Rudan Mária

Fotó: Pinterest.com

Magyar Kurír