Kristófi-életmű-kiállítás nyílt Nagyváradon

Ahogy sejteni lehetett, annak jeléül, hogy sokan tisztelték és szerették Kristófi János festőművészt, sokan vettek részt december 18-án délután annak a kiállításnak a megnyitóján, mely a püspöki palotának a Körösvidéki Múzeummal közösen használt hat termében mintegy száz festményt és számos grafikát bemutatva ad áttekintést a mester életművéről a pályakezdéstől a legutóbbi időkig.

Ötlet- és házigazdai minőségében Böcskei László püspök egy érdekes összefüggésre hívta fel a figyelmet. Felidézte, hogy idén január 8-án, amikor a Rulikowski-temetőben örök nyugalomra helyezték Kristófi Jánost, a gyászszertartáson „fénykövetőnek” nevezte az egykori festőművészt, arra kérve a jelenlevőket, ne csak szóban vagy egyéb formában őrizzék az emlékét, hanem tanulva tőle engedjék, hogy őket is átjárja a fény. Hangsúlyozta: ezekben a napokban a mindent elárasztó sötétségben szintén a fény érkezésére várunk, a két történés közötti kapcsolat tehát azt az üzenetet sugallja számunkra, hogy nekünk is fénykövetőknek kell lennünk, illetve maradnunk. „Legyen ez a kiállítás tehát az együtt emlékezés és a töltekezés forrása” – mondta a főpásztor.


Aurel Chiriac múzeumigazgató azt emelte ki, hogy Kristófi János azonosult Váraddal, így barátja volt mindazoknak, akiknek valamiféle kötődésük van a városhoz. Úgy fogalmazott: Nagyvárad jelentett mindent a festőművész számára, szinte valamennyiüknek van egy olyan emléke vele kapcsolatban, ahogy a festőállványa mellett ott áll a város egy utcáján vagy terén.

Maria Zintz művészettörténész néhány fontosabb momentumot említett Kristófi János életéből, művészi tevékenységéről. Többek közt elhangzott, hogy 1925. december 15-én született Monospetriben, 1949–1954 között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola diákja volt. 1954-ben telepedett le Nagyváradon, két évre rá pedig feleségül vette Hoványi Judit szobrászművészt, akitől tíz gyermeke született. Talán kevésbé ismert róla, hogy kitűnő énekhangja miatt a konzervatóriumba is felvételizett, de végül a festői pályát választotta. Első egyéni tárlata 1980-ban nyílt meg, 1997-ben pedig volt már életmű-kiállítása a Körösvidéki Múzeumban.


Feledy Balázs budapesti művészeti író azon meggyőződésének adott hangot: Kristófi művészetének szellemisége a forma–rend–fegyelem összefüggéseire hagyatkozik, melyben döntő szerephez jut a hit. Úgy fogalmazott: advent szülötte volt, és minden születésnapja, melyből nyolcvannyolcat megélt, egyben a Megváltó születésének várakozási időszaka is volt. És ez így van 2014-ben is: testi mivoltában ugyan már nincs közöttünk, de Krisztus születésével együtt ő is újjászületik képei által ezen a nagyszabású kiállításon.

Csáky Zoltán televíziós szerkesztő arról beszélt, hogyan történt első találkozása Kristófival, illetve miért szeretett bele a festményeibe, majd levetítették az a portréfilmet, melyet az Arcélek című sorozat keretében készített róla.

Az életmű-kiállítás megnyitóján közreműködött Kristófi Bence nagybőgőművész, a festőművész unokája. A tárlat 2015. január 25-ig tekinthető meg.

Fotó: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír