Krisztus a szelídség útjára tanít – A doni áttörés áldozataira emlékeztek Szombathelyen

Hazai – 2020. január 14., kedd | 12:22

Megemlékezést tartottak január 12-én, a doni áttörés kezdetének 77. évfordulóján Szombathelyen, a Martineum Felnőttképző Akadémia udvarán. Az elesett katonákért a Kálvária-templomban mutatott be szentmisét Székely János megyéspüspök.

Hetvenhét évvel ezelőtt, 1943. január 12-én kezdődött a doni áttörés, melynek során a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg több mint százezer katonája esett el.

A Szombathelyen tartott megemlékezésen Nemény András polgármester családi emlékeket idézett fel, háborús történeteket, melyeket a nagyapja mesélt neki, aki túlélte a doni ütközetet. Hősök és áldozatok is voltak a Don folyó mentén harcolók. A katonák nem arra készültek, hogy hősök legyenek, haza akartak térni. De amikor besorozták őket, tudták, hogy talán az életüket is oda kell adniuk. Ugyanakkor áldozatok is voltak, egy, az ember legrosszabb természetét megmutató korban, rossz döntéseknek kiszolgáltatva, valódi esély nélkül, halálra ítélve – fogalmazott a polgármester.

A megemlékezés végén virágokat, mécseseket helyeztek el a megjelentek, köztük Székely János megyéspüspök, a pápai keresztnél (e kereszt alatt mutatott be szentmisét Szent II. János Pál pápa 1991 augusztusában a szombathelyi reptéren, ma felújítva a Martineum Felnőttképző Akadémia udvarán áll – a szerk.), illetve a doni emléktáblánál.

A Kálvária-templomban a főpásztor celebrált szentmisét az elhunyt katonákért. A szertartás elején Majthényi László, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke mondott beszédet, ennek során felolvasott egy, a Don-kanyarból hazaküldött levelet.

Székely János szentbeszédében hangsúlyozta, Krisztus tudta, mi vár rá, hogy rettenetes kínok között adja majd életét a világért. Vért izzadt a Getszemáni-kertben, ahogy előre látta a szenvedést, mégis bátran és fegyvertelenül indult el. Fegyvertelenül is győzött, és a szelídség útjára tanítja a világot.

A II. világháború borzalmait az I. világháború és az utána következő igazságtalan békediktátum vetette el. A megnyomorított nemzetek keserűségéből született a második világégés – folytatta a püspök, majd a hazánk háborúba lépéséhez vezető eseményekről beszélt.

A 20. század rengeteg tragédiát hozott nemzetünk és Európa sok népe számára. Két rettenetes világháború, két rettenetes diktatúra, Trianon, 1956... Népünk azóta sem tudta ezt kiheverni, azóta is ennek terhe alatt görnyedünk. Éppen ezért az egyik legfőbb küldetésünk az lenne, hogy megpróbáljunk talpra állni. Megpróbáljuk egymás kezét megtalálni, megpróbáljunk újra alkotni, álmodni. Ne panaszkodjunk, hanem találjunk újra igazi eszményeket, értékeket, célokat. Leginkább találjuk meg újra Krisztust, az egyetlen igazi királyt, induljunk el az ő nyomában – biztatott Székely János.

Ezután felidézte, hogy mikor néhány éve Erdélyben, Csíksomlyó felé zarándokolt, egyik ott élő barátja arról beszélt, hogy mintha a székelyek elvesztették volna az identitásukat. Hosszú évszázadokon keresztül védték a Kárpátoknál a magyar határt. Ezt a 20. század elsöpörte. S mégis, talán valami hasonlót kellene a magyarságnak újra megpróbálnia: nem földrajzi határokat, hanem szellemi bástyákat, lelki kincseket védeni.

Értékeket védeni viszont csak úgy tudunk, ha elkezdjük élni az értékeket: a család, a gyermekvállalás értékét, a hit kincsét, az anyanyelvünkhöz, kultúránkhoz való ragaszkodást – mutatott rá a főpásztor. Ebben tudnánk újra megtalálni az identitásunkat. A magunk erejéből nem megy a talpra állás, Isten ereje és kegyelme nélkül se Európának, se a magyar nemzetnek nincs jövője.

Székely János szentbeszéde meghallgatható ITT.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria