Külső és belső sivatagok – A teremtésvédelem a debreceni Svetits-hét témája

A teremtett világ védelméről szóló programsorozat keretében az iskola diákjai különböző tematikus foglalkozásokon vesznek részt, előadásokat, prezentációkat tartanak, műhelyfoglalkozásokon mélyítik el ismereteiket, és még a gasztronómia rejtelmeibe is betekintést kapnak, bemutatva, hogy táplálkozásunkon keresztül is vigyázhatunk a Földre.

November 16-án, pénteken Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutat be szentmisét, majd kiállításmegnyitót és koszorúzást is tartanak.

A teremtésvédelemről Erős M. Renáta nővér, a Boldogasszony Iskolanővérek szegedi közösségének házfőnöke, történelem–hittan szakos tanár, az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport elkötelezett tagja tartott nyitóelőadást az iskola tanárainak és középiskolás diákjainak.

Renáta nővér kezdésként Ferenc pápa teremtésvédelemmel kapcsolatos gondolatait, a Laudato si’ kezdetű 2015-ös enciklika sorait idézte: „Általában azt hisszük, »hogy a hatalom mindenfajta növelése haladás: a biztonság, a haszon, a jólét, az életerő, az értékteljesség növekedése«, mintha a valóság, a jó és az igazság automatikusan fakadna a technológiai és gazdasági hatalomból.”

A Laudato si’ enciklika világszerte sokaknak felkeltette az érdeklődését, annál is inkább, mivel fél évvel a párizsi klímakonferencia előtt jelent meg, ahol tizenhét pontban fogalmazták meg azokat a lépéseket, amelyeket 2030-ig meg kellene tennünk a Föld érdekében. Sok szempontból az utolsó utáni órában vagyunk – hangsúlyozta Renáta nővér –, mert véges az ivóvízkészletünk, csökkennek az energiaforrásaink, és azok környezetkárosító hatása szintén súlyos probléma, globális felmelegedést okoz, melynek számos beláthatatlan következménye van. Pusztul a biológiai sokféleség, a környezetszennyezés hatalmas méreteket ölt.

Ferenc pápa szerint mindez az emberi élet romlását hozza magával. Az előadó ennek kapcsán felhívta a figyelmet a világméretű egyenlőtlenségre, a hatalmas életszínvonalbeli különbségekre, ami mellett keresztény emberekként nem mehetünk el szótlanul.

A Föld édesvízkészlete a bolygó területének mindössze 2,5 százaléka, ennek 96 százaléka pedig a földfelszín alatt helyezkedik el. Ráadásul a legtöbb édesvíz meglepő módon a száraz kontinensnek ismert Afrika felszíne alatt van, a legkevesebb pedig Észak- és Dél-Amerika, valamint Ausztrália területén. Az édesvízkészlet 65 százalékát mezőgazdasági termelésre, 25 százalékát fogyasztásra használjuk, továbbá ipari termelésre és háztartási célokra. Egy csésze kávé elkészítéséhez – a kávébab termelésétől kezdve – 100 liter vízre van szükség, egy kilogramm marhahús előállításához pedig 16 ezer liter vízre. Az édesvízkészletet jelentősen csökkenti a vízszennyezés, amely a közlekedésből, a lakossági szennyezésből, ipari termelésből és legnagyobb mértékben a mezőgazdasági termelésből származik. Statisztikai adatok szerint a ma élő 7,5 milliárd emberből 750 millió nem jut tiszta ivóvízhez.

Hogy mire és mennyi vizet használunk Magyarországon? Az előadó elmondta, egyszerre a legtöbbet, mintegy száz litert fürdéshez, wc-öblítéshez 26 litert, mosogatáshoz, mosáshoz körülbelül 360 liter vizet használunk naponta. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a kontinensek vízkészletének eltérése és az igények emelkedése az országok közötti konfliktushoz is vezethet.

Renáta nővér példákkal hívta fel a figyelmet a fogmosástól kezdve a napi teendők során elhasznált víz mennyiségének csökkentésére, amihez nem kell más, csak egy kis odafigyelés. Ha mindenki a saját életében tenne ezért, már előrébb tartana a világ.

Az előadó ezután reményének adott hangot, hogy a jövőben növekedni fog a megújuló energiaforrások felhasználása. Beszélt arról, hogy az atomenergia – amely hazánk jelenlegi energiafelhasználásának 40 százalékát adja – olcsóbb megoldás, viszont veszélyes, mert olyan radioaktív anyag keletkezik, amelyet százezer évig kell biztonságosan tárolnunk, tehát nem kevés mennyiségű radioaktív szemetet hagyunk utódainkra.

A szakember ezt követően a felmelegedés veszélyeit képekkel illusztrálva mutatta be, hogy a megemelkedett átlaghőmérséklet miatt is mennyit változott a táj, csökkent a vízfelület egyes területeken, ami szintén katasztrófához vezet.

Szóba került a biodiverzitás, a biológiai sokféleség kérdése is. Erős M. Renáta elmondta, a környezeti változások visszafordíthatatlan következménye a fajok kihalása, vagy olyan fajok, mint a méh pusztulása. Németországban négy éve, nálunk idén és tavaly voltak súlyos pusztulások, ami azért sem elhanyagolandó, mivel a vadon élő növények 90 százalékát a méhek porozzák be.

Ám nemcsak a méheket fenyegeti a kipusztulás veszélye, hanem más állatokat is: óránként három faj pusztul ki. A tudósok azt jósolják, hogy 2050-re a fajok fele eltűnik a Földről. Renáta nővér fotókon mutatott olyan állatokat, amelyek már kihaltak. A pusztulásoknak számos oka van, köztük a legkiemelkedőbb az őserdők kiirtása. Sokan nem is tudják, milyen céllal történik mindez. Naponta húsz hektárnyi őserdőt áldoznak fel arra a célra, hogy pálmaolajat nyerjenek, amely a legtöbb Magyarországon is megkapható élelmiszer tartozéka, megtalálható például a Túró Rudiban, csokoládékban, Nutellában, sózott mogyoróban. Ezen a téren is vannak teendőink, hiszen fogyasztásuk gyakoriságának csökkentésével segíthetjük az őserdők kiirtásának visszaszorítását.

A hulladékselejtezésről szólva a szakember elmondta, a Csendes-óceánban általunk létrehozott mesterséges szemétsziget területe Magyarország területének a 14-szerese. A további környezetszennyezés megelőzésére Renáta nővér azt javasolta, kerüljük a túlcsomagolt termékek vásárlását, a műanyagzacskók használatát.

A nővér zárógondolatként ismét Ferenc pápa üzenetét tolmácsolta: „Isten az egész emberiségnek adta a Földet, azért, hogy valamennyi tagját éltesse, és nem felel meg Isten tervének, hogyha ezt az ajándékot oly módon használják, hogy jótéteményei csak keveseket segítenek. A külső sivatagok azért szaporodtak el a világon, mert a belső sivatagok is szétterjedtek.” Amikor tehát az emberek önmagukat teszik meg életük fő vonatkozási pontjává, megnő a mohóságuk. Ha csak én számítok, a többiek nem, akkor nem figyelek arra, hogy a földön hét és fél milliárdan élünk.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír