Laczkó Zsolt görögkatolikus lelkész ezüstmiséjét ünnepelték Debrecenben

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Laczkó Zsoltot Nyíregyházán szentelték pappá 1992. augusztus 6-án. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye székhelyén kezdte szolgálatát, egészen 1994-ig éltek Nyíregyházán. Segédlelkész volt Budapesten 1996-ig, majd egy picike borsodi település lett az otthonuk: Perén volt parókus 1999-ig. Onnan helyezték át a cívisvárosba, 2002-ig segédlelkész volt Debrecenben, jelenleg pedig a Debreceni Katolikus Kórházlelkészség kórházlelkésze, a Kenézy Gyula Kórházban látja el szolgálatát.

Palánki Ferenc elmondta: „Zsolt atyával az egyik paptestvérünk betegsége kapcsán majdnem napi kapcsolatban voltam az elmúlt fél évben, így beleláthattam a szolgálatába. Láttam, hogy milyen sokat jelentett ennek a paptestvérünknek, hogy mindennap tudott nála áldozni. Volt, aki mindennap vitte hozzá Krisztust. Az erőforrást. Ezzel a pappal utána csoda történt: műtét előtt feljavult az állapota. Az orvosok is csak ámultak. Zsolt atya az ilyen csodákat nap mint nap láthatja: hogy az Isten ott van a rászoruló mellett. A pap átéli mindennap a kenyérszaporítás csodáját. Zsolt atyát ünnepeljük ma, a családját, illetve Isten kegyelmét is: amely kiválasztott egy egyszerű fiút, akinek volt több kenyere és hala, vagyis emberi képessége arra, hogy belesimuljon Isten kezébe, és általa a keze alatt ilyen csodák történjenek!”

A vasárnapi Szent Liturgia különlegességét az adta, hogy 25. házassági évfordulójuk alkalmából feleségével, Király Emesével ezüstlakodalmat is tartottak. Palánki Ferenc püspök atya megáldotta jegygyűrűjüket, amelyet ismét egymás ujjára húztak, majd megáldotta házasságukat is.

Laczkó Zsolt a hála szavaival szólt: „Köszönöm, köszönöm, köszönöm!” Köszönetet mondott Palánki Ferenc püspöknek és a paptestvéreknek, hogy megtisztelték jelenlétükkel a mai napon; a szüleinek, akik már oda fentről imádkoztak velük; a feleségének, gyerekeinek és a felesége szüleinek, hogy felnevelték neki a lányukat. Mint említette: „Az idő telik, észre sem vettem, és már ötvenéves vagyok, és már negyedévszáda szolgálok.” Éppen ezért útravalóul azt kívánta: igyekezzünk minőségi életet élni. A Szent Liturgiát az ezüstmisés áldás, a miroválás zárta.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír