Légy „überkedves”! – Az országos lelkipásztori napok harmadik napja

A szentmisében Gáspár István, az Országos Lelkipásztori Intézet (OLI) elnöke homíliájában újabb adalékot kaptunk, hogy elgondolkodjunk az Eucharisztia lényegéről, a két szín alatti áldozás gyakorlatát és értelmezését megismerve.

A szónok kiemelte, Jézus kafarnaumi beszédében így fogalmazott: „Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek”, és Szent Pál Korintusi levelében is a Krisztus vérében való részesülést előbb említi, továbbá az első keresztények szeretete és tisztelete Krisztus vére iránt meghatározó volt – vázolta fel az előtörténetet a szónok. „Így nem tudjuk nem észrevenni, hogy ezen a ponton később eltávolodtunk a szentáldozás eredeti jellegétől” – mutatott rá a latin egyház egészen a 12. századig élő gyakorlatára Gáspár István atya. Hogy elég egy szín alatt áldozni, arra a bizonyosságra épített, hogy „a két szín mindegyike egészen magába foglalja Krisztust” – idézte Aquinói Szent Tamást.

1621-ben ítélték el a két szín alatti áldozás gyakorlatát, majd a II. vatikáni zsinat napjainkra újra bevezette. Rendelkezése szerint „a két szín alatti áldozás nemcsak megengedett, de ajánlott, mert a szentáldozás teljesebben fejezi ki jel mivoltát, ha két szín alatt történik”. Bár a zsinat megengedő, de a püspöki konferenciák hatáskörébe utalja az erre való engedélyt. Gyakorlata egyre népszerűbb, István atya is bevezette, Nagymaroson két éve minden szentmisében két szín alatt áldoznak.

A nap főelőadója Nyéky Kálmán, a siófoki Sarlós Boldogasszony-templom plébánosa volt. Kálmán atyára már a napindító szentmisében felfigyelhettünk, derűt sugárzó arca magára vonta a tekinteteket. Előadása két forrásra épült: Michael White és Tom Corcoran Újraépítve, valamint James Mallon Egyház-felújítás című kötetére – ezt az előadó lelkesedése és kommunikációs stílusa is tükrözte.

A könyvek szerzői videoüzenetben foglalták össze plébániai életük megújításának folyamatát, ezt hallgatták meg a résztvevők Kálmán atya fordításában, aki már tízszer elolvasta művüket, rendszeresen tart előadásokat róla, és gondozza a könyvhöz tartozó, kiadás előtt álló munkafüzetet. Felhívta a figyelmet arra, hogy a könyvek nem adnak receptet, az amerikai sikertörténet lényegét kell megérteni, és keresni a magyar viszonyok közötti megvalósítás lehetőségeit.

Az Újraépítve című kötetet a Jézus születése-templom plébánosa, Michael White és lelkipásztori munkatársa, Tom Corcoran mutatta be a videoüzenetben. Az amerikai példa valóban sikertörténet – mondta a siófoki plébános. – Egy olyan társadalomban, ahol messzemenően marginalizálódott az Egyház, ahol az emberek életére nincs nagy hatással a tanítása, tudták megváltoztatni plébániájuk vonzáskörzetében a közhangulatot. A templomba járó kisebbségnek programokat szervező, abba belefáradó, kiégő szolgálatot változtatták meg annak alapján, hogy felismerték a célt, meg tudták határozni a miérteket: miért létezik Egyház, és miért vannak helyi közösségei, a plébániák. Közel húsz év alatt megháromszorozódott a plébániai önkéntesek és a templomba járók száma, és megnégyszereződött a költségvetésük; saját forrásból közösségi központjuk épült. Küldetésüket a jézusi parancsban ismerték fel: „Tegyetek tanítványommá minden népet.” Megértették, hogy mindenkit meg kell szólítaniuk, hogy meghívják a Jézussal való találkozásra. Az emberekkel való kapcsolatépítés módját Jézustól tanulták. Szolgáló, kezdeményező, szeretetteljes, „überkedves”, elfogadó, bátorító magatartást képviselnek. Három pontban fogalmazták meg stratégiájukat: azokra kell összpontosítani, akik nem járnak templomba; középpontba kell állítani a hétvégét, hogy a vasárnapot közösségi ünneppé tegyék; és fő céljuk a tanítványságra való meghívás, az abban való kísérés, fejlesztés kell hogy legyen.

Nyéky Kálmán atya kommentárjai egészítették ki a két videoüzenetet; saját gyakorlatának tapasztalataival támasztotta alá az Újraépítve című kötet gyakorlatait. Kiemelten beszélt a munkatársi csapat felépítésének feladatáról, ami a változás alapja. „Gyökeres fordulatot hoz az ember életébe, ha megérzi, övé is a templom” – mutatott rá az előadó.

Kiket alkalmazzunk? – részletesen beszélt erről az igen fontos kérdésről. A plébánosnak mindenekelőtt jellemes embereket kell választania. Az alkalmasság ismérve, hogy az illető képes-e tanulni, nyitni, befogadni; van-e benne lelkesedés – ezek Nyéky Kálmán szerint még a korábbi munkatapasztalatoknál is fontosabbak. De szempont, hogy legyen kölcsönös szimpátia a plébános és a munkatársak között, ennek hiányában „nagyon hosszú tud lenni a munkaidő”. A személyes képességek közül kiemelte újra a lelkesedést, az emberismeretet és az alázatot. Végül arra buzdított, mennyire fontos a vízió, hogy azt a pap és munkatársai folyamatosan kommunikálják. Kitartással, a haladás adta lendülettel újra tud épülni a plébánia – hangsúlyozta.

Az előadások után műhelybeszélgetések várták a résztvevőket. Nyéky Kálmán James Mallon videoüzenete nyomán beszélgetett az érdeklődőkkel; Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita témája ez volt: Szíria szenvedése tanít minket imádkozni; Theresia Schuschnigg, a Nyolc Boldogság Közösség tagja és az Eucharisztikus Élet Mozgalom vezetőségi tagja Egy vérkeringésben – Eucharisztikus szemléletű kapcsolatépítés címmel vezetett műhelybeszélgetést, valamint tanúságtételek hangzottak el a folyamatos szentségimádás országos tapasztalatairól.

A nap jó hangulatú közösségi programmal zárult, fehér asztal mellett.

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír