Legyen meg Isten helye életünk kolostorában – Lejtényi Emánuel triduuma a Szent Margit-templomban I.

A január 15-én bemutatott koncelebrált szentmise elején Monostori László, a Szent Margit-templom plébániai kormányzója köszöntötte a megjelenteket és Lejtényi Emánuelt, emlékeztetve rá, hogy „Emu atya” 2013 és 2016 között itt szolgált káplánként. „Nagy öröm, hogy hazajöttél kicsit a közösségünkbe, tanítasz minket, hogyan szeressük Szent Margitot, tanítasz arról, mi az, amit tanuljunk tőle, miként tudjuk meghallani a Jóisten akaratát, hogyan növekedhetünk a bölcsességben és a szeretetben” – fogalmazott a plébániai kormányzó.

Szentbeszédében Emánuel atya rámutatott: a szenteknél rendszerint azt szoktuk vizsgálni, milyen lelki ajándékokat kapunk tőlük, és e tekintetben nagyon sokat kapunk Szent Margittól, így a szolgáló szeretetet. Ezúttal mégis az anyagi örökséget ajánlotta a szónok a hívek figyelmébe, hiszen ezeknek is üzenetük van, meríteni tudunk belőlük. Margittal kapcsolatban ilyen a kolostor a Margitszigeten, ilyen a királylány vezeklőöve, fátyla, illetve ruhája.

Emu atya emlékeztetett, hogy a kolostort Margit apja, IV. Béla király építtette a domonkos nővéreknek, akik 1252-ben költöztek át Veszprémből a szigetre, amit akkor Nyulak szigetének neveztek. Velük volt a tízéves Margit is, akinek ettől kezdve ez a kolostor lett állandó és végleges otthona. Ebben a kolostorban tette le örökfogadalmát, ezen a helyen lett a királylányból alázatos szolgálólány; odaadóan ápolta betegeket. A többi nővér pedig erőt merített Margit életszentségéből.

Mennyi minden van egy ilyen kolostorban! – mondta a szónok. – Valószínűleg gyakran jutott eszébe Margitnak, hogy ez a kolostor ajándék apjától, egy ajándék, ahol újra és újra meg tudja élni és újítani fogadalmát; azt a fogadalmat, melyet még apja tett, amikor felajánlotta őt az országért Istennek, később aztán Margit, önmagáévá téve ezt a felajánlást, folyamatosan megélte. Az apjától kapott ajándékban benne van tehát a mennyei Atyához fűződő viszonya.

Mennyi minden van egy kolostorban – a konyha, a kápolna, az imádság helye, a kerengő, a kórház, a szolgálat helye, az éjszakai alvás helye… ez mind fontos élettér volt a nővéreknek, akik nem hagyták el a kolostort. És mégis szolgálatuk kiragyogott az egész országra, főleg Margité, hiszen felajánlása, vezeklése, imádsága kitört a kolostor falai közül. A nővérek szigorú életrendben éltek, nem vonta el figyelmüket a földbirtok gazdagsága, ők a lélek gazdagságát élték. És lehet mindezt úgy is vizsgálni, hogy a nővérek hogyan tudták lelki gazdagságukat továbbadni a betegeknek, és ők hogyan gazdagodtak ebből – mindezzel összefüggésben Emánuel atya kiemelte: ha rátekintünk a magunk életterére, felfedezhetjük ott is a kolostort.

Fontos, hogy ez a kolostor ugyanolyan legyen, mint amilyen Szent Margité volt. Legyen meg benne a helye az Istennek, a kerengőnek, a konyhának, a betegeknek, a kikapcsolódásnak. Lehet ez a kolostor az otthonunk, a piac, ahová járni szoktunk, vagy éppen a munkahelyünk – hangsúlyozta Lejtényi Emánuel. – Ez a mi szolgálatunk, sőt, a fogadalmunk megújításának és megélésének is a helye, mert az életünkkel mindnyájan fogadalmat teszünk, akár a keresztségi fogadalmunkat éljük meg, akár az elkötelezettségünket valami iránt. Ezek a terek életszentségünk építőköveivé válhatnak. Így tudjuk megélni a hűségünket is az Isten és embertársaink felé, a szolgáló szeretetben.

Mennyire tudnak elvonni azok a terek, amelyekben mozgunk nap mint nap? Vagy meg tudjuk tartani életünk rendjét? Rendben vagyunk-e a kolostorunkban? – tette föl a kérdéseket a szónok. – Nagyon fontos üzenete van a kolostornak a mi életünkben is, és ehhez kérjük a Szentlélek segítségét, hogy újra és újra meg tudjuk élni a saját kolostorunkban az életszentséget. Tekintsünk rá arra, amit meg tudunk újítani, kérjük a Szentlélek segítségét, hogy ne legyen ez falakba zárva, hanem képesek legyünk kitörni ebből, úgy, ahogy Szent Margit élete is kitört a kolostor falai közül, és egész Magyarország számára gyümölcsöt termett. Kérjük a Szentlelket, hogy a mi életünk is így bővüljön, és gyümölcsözzön, és nemcsak a Margit-közösség, nemcsak Budapest, hanem egész országunk.

A szentmise után a hívek kifejezhették hódolatukat a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus missziós keresztje előtt, amely január 13-án, hétfőn este érkezett a Szent Margit-templomba, és egy hétig marad ott.

A missziós keresztről ITT olvashatnak.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír