Lélekmadár – Szekeres Erzsébet textilművész kiállítása Kallós Zoltán tiszteletére Székesfehérváron

A kiállításmegnyitón megjelenteket Jakubek Tiborné, a Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház igazgatója köszöntötte.

Spányi Antal megyéspüspök köszöntőjében Szekeres Erzsébet textilművészről mint lélekformáló alkotóról beszélt, aki a jóra és szépre, az igazra, hitre, magyarságra és emberségre hívja fel a figyelmét az arra fogékony közönségnek. „A magyar lélek Szekeres Erzsébet ezen alkotásaira éppúgy rezonál, mint Kallós Zoltán Balladák könyve című művének soraira, a népdalok dallamára, a magyar tánc ütemére, a népviselet szépséges színeire és a szőttesek gyönyörűséges motívumaira. … Mert az igaz érték ihletet ad, újra meg akar mutatkozni, új formákban megjelenni. Gazdagítani akar, mert ez a célja és értelme. Ez inspirálta a művésznő lelkéből a csodákat, az ihletett alkotásokat, melyek gyönyörködtetnek és tanítanak. Megtanítanak a magyar lélek ősi, Istentől kapott gazdagságára, ami sajátosan a miénk” – fogalmazott a főpásztor.

A Lélekmadár – Tisztelet Kallós Zoltán emlékének című kiállítást Kovács Gergelyné kultúrtörténész mutatta be. Szekeres Erzsébet lélekmadarait a magyarság kultúrkincseként méltatta: „E kiállítással Szekeres Erzsébet arra szólít fel: örökségünket, az elmúlt években elvesztett balladákat nem elsiratni, hanem újra mondani, akár varrni kell, s így lélekmadárként megőrizhetjük őket a következő nemzedékeknek is… De lélekmadaraink nemcsak az örökséget viszik át, hanem mindent, amit a szeretet tud nyújtani, úgy, ahogy Nagy László megírta: fogukban tartva átviszik a szerelmet a túlsó partra. Ez a tárlat ettől gyönyörű, hogy egy apokaliptikus 20. századból átvisz minket egy olyan századba, ahol nekünk még tapintható, élő örökségünk lehet. Ez a legnagyobb üzenete Szekeres Erzsébet alkotásainak.”

Szekeres Erzsébet az általa mélyen tisztelt Kallós Zoltánra emlékezve kifejezte: nemcsak mint ember volt rá nagy hatással a néprajzkutató, hanem a kiállítást ihlető Balladák könyve című kötete is, amit úgy hordozott magával, mint Bibliáját, amerre járt. „Egyszer csak leültem az asztalhoz, és – Isten segítségével – elkezdtem rajzolni. Kallós Zoltán 2011-ben megtisztelte érdeklődésével kolozsvári kiállításomat. Utoljára válaszúti múzeumában találkoztunk. Áldott emlékének tiszteletére készítettem ezt a kiállítást, s kívánom, hogy látogatói lelkének gazdagítását szolgálja” – mondta a művész a megnyitón. Hozzátette: a kiállítás néphagyományaink máig velünk élő örökségét jeleníti meg. 

A kiállításmegnyitón közreműködött Maczkó Mária Magyar Örökség díjas és Prima díjas népdalénekes.

Forrás és fotó: Székesegyházi Egyházmegye

Videó: Somogyi Tamás és Berta Kata

Magyar Kurír