Lelkigondozóknak tartottak szakmai napot Zalaszentlászlón

Hazai – 2017. december 17., vasárnap | 14:00

Gyermekvédelemben és idősotthonokban dolgozó lelkigondozóknak szervezett kétnapos szakmai-lelki találkozót a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF). December 12–13-án Zalaszentlászlón gyűltek össze az ország 19 megyéjéből és a fővárosból a lelkigondozás felelősei.

A Főigazgatóság a gyermekvédelmi szakellátás és az idősgondozás keretein belül, valamint a fogyatékkal élők, szenvedélybetegséggel küzdők és a pszichoszocálisan sérült ellátottak számára biztosítja a lelkigondozás feltételeit. Ezen a téren igen komoly segítséget nyújtanak a történelmi egyházak: országos szinten közel hatszáz, különféle felekezetű lelkipásztor működik az intézményekben.

Magyarország Alaptörvényének VII. cikke kimondja a szabad vallásgyakorlás jogát, és ezzel a hitélet és vallásgyakorlás feltételeinek biztosítását is kötelezettségként jelöli meg az SZGYF intézményei számára. Ismerjük a kutatásokból, hogy a vallás kifejezetten egészségvédő faktor is, és a hitéleti események közösségben való megélése mennyire pozitívan befolyásolja az ellátottak szocializációját. Igen sokak számára a vallásgyakorlás a mindennapok szerves része. A lelkigondozók – akik lelkipásztorok, nevelők, mentálhigiénés munkatársak – feladata a vallás megismertetése, a hitgyakorlás feltételeinek megteremtése – tudtuk meg a szakmai nap főszervezőjétől, Késmárki Zsolttól, az SZGYF társadalmi kapcsolatokért felelős referensétől, aki a Főigazgatóságon a téma felelőse.

A zalaszentlászlói találkozón mintegy száz lelkigondozásban tevékenykedő intézményi munkatárs gyűlt össze. Az összejövetel része az SZGYF által indított folyamatnak – Osztozó – Lelkigondozók fóruma elnevezéssel – melynek célja, hogy a lelkigondozással foglalkozó munkatársak találkozzanak, tapasztalatokat cseréljenek és jó gyakorlatokat oszthassanak meg egymással. Az advent az ünneplés lehetősége és a kötetlenebb beszélgetés alkalma, mely az előadóknak, művészeti programnak köszönhetően szellemi töltést is ad a munkához.

A találkozó első, Lelki egészség – létboldogságok keresése az egyes életciklusokban, kiemelten az idős korban című előadását Rumszauer Miklós atya, a Kaposvári Egyházmegye bírósági helynöke tartotta. A jogi és mentálhigiénés végzettségű pap meglepetésgesztussal kezdett: minden résztvevőnek egy szál fehér rózsát nyújtott át, kifejezve köszönetét munkájukért, melynek küzdelmes voltát személyes érintettsége – Alzheimer-kórban szenvedő édesanyját 17 éve ápolják – alapján maga is átérzi.

Ahogy a gesztus, úgy a gondolatok is a szemléletformálást célozták. Az előadó szerint a boldogság vágya a legkisebb közös többszörös, ami vallási hovatartozástól, világnézettől, kulturális beállítottságtól függetlenül mindenki számára a lelki egészség meghatározó része. „Pozitív életérzéssel járó belső egyensúly, ami stabilitást biztosít nehézségek, változások esetén is, melynek mint létfrusztrációnak a »föld porából vétetett ember« szükségszerűen ki van téve” – határozta meg a létboldogság fogalmát Rumszauer Miklós.

A test és szellem, valamint a közöttük közvetítő lélek hármasából álló ember istenképisége folytán csak Teremtőjétől tudja megkapni létboldogságot. „Örömre van meghíva, szétesettsége, sebzettsége mégis rendszerhiba. Egész életünkben, minden kapcsolatunkban ennek helyreállításáért, elveszett oldalunk megtalálásáért küzdünk” – mondta az előadó. A tévutak, buktatók, majd a megküzdési stratégiák számbavételekor Rumszauer Miklós kiindulva az életközép léthelyzetéből az idősödés éveire koncentrált.

Szemléletváltást sürgetett: „Ebben az életszakaszban nem az a kérdés, mit tud nyújtani nekem még az élet, hanem hogy mit tudok én nyújtani a világnak” – aktív, termékeny, kezdeményező életstílusra biztatva Szűz Máriát állította példaképül a hallgatóság elé.

Mindehhez alap a számvetés, a józan szembenézés: Mit kell elengednem? Miért kell még megküzdenem? Hol vannak életem kihívásai? Mik a határaim? Követem-e a kitűzött életideált? Mi ment el pótolhatatlanul mellettem? Ott tartok-e, ahol kellene? Milyen eredmények láthatók? Mi fér még bele, és milyen hangsúlyokat kell tennem? – ezekre a kérdésekre kell válaszokat találnunk. És párhuzamosan a válaszadással át kell gondolni a jelenlegi élethelyzetet is.

A Kaposvári Egyházmegye bírósági helynöke azt a tapasztalatát fogalmazta meg, hogy a késői családalapítás következtében eltolódtak az egyes életszakaszok, így a középkori krízis sokaknál egyszerre jelenti a még nem „életkész gyerekek kezének a fogását”, és az élet vége felé haladó szülők felkarolását, miközben az emberben az életvégesség kőkemény kérdései saját élete alapján is felmerülnek. Ott van az a kihívás, hogy hamarosan ő maga készül nyugdíjba, és egyre jobban érzi, lemarad önmagához képest, fizikai teljesítőképességének határai egyre szorítóbbak.

Sokat segít ebben a léthelyzetben a fogódzók számbavétele. Az idősödő ember életstratégiát adó értékekre támaszkodhat. Így az élettapasztalata kiérlelte holisztikus látásmódra, a spiritualitásra való nyitottságra. Rumszauer Miklós Szűz Mária példáján mutatta be a követendő életstílust, a szabadság és kezdeményezni tudás készségére hívta fel a figyelmet. „Szabad vagyok, hogy a jelenben éljek, szabad, hogy kimondjam, amit gondolok és érzek, ahelyett, amit gondolnom kellene, szabad, hogy cselekedjek, hogy kockázatot vállaljak, de szabad arra is, hogy beleálljak a feladatba, és megtaláljam, mi az, amit én adhatok a világnak.”

Fotó: Fábián Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria