Lelkipásztori napok a szatmári egyházmegyében

A szatmári egyházmegyében advent kezdetével zárul a Krisztus-közösség éve, és ekkor nyílik meg a kegyelem éve. Az egyházmegyei lelkipásztori napokat az elmúlt pasztorális ciklus lezárásának, kiértékelésének és a következő hároméves időszak bevezetésének szentelték.

A találkozó kezdetén, november 17-én délután szentmisét mutattak be az egyházmegye különböző területeiről érkezett hívek, lelkiségi csoportvezetők, egyháztanácsosok részvételével. Szentbeszédet mondott Vízi Elemér SJ, a jezsuita rend magyar rendtartományának provinciálisa, a Mindenható hétköznapokban való alkotásának felfedezését, a hála felfakasztását kérve a jelenlevőktől.

Ahogy fürkésszük az élet alakulását, sokszor megmaradunk az emberi síkon. A mindennapokban próbáljuk meg nézni, keresni az Alkotó akaratát, és azt, ahogy a hétköznapokban elrendezi a történéseket – mutatott rá a szónok. – Istennek álma van a világgal, és álma van velünk. Ő ebben a világban a szeretet által tevékenykedik, szeretetközösségeket teremt. Amikor szeretetét megérezzük, amikor megérint minket, akkor átalakítja minden létező iránti belső hozzáállásunkat.

A szeretetközösségben a látásunk tisztul: a szeretet megerősíti a jót és gyógyítja, ami eltörött. Isten írja az életünket. Amikor megállunk, rácsodálkozunk az életünkre, közösségünkre, munkánkra, valami történik. Engedjük, hogy felfakadjon a hála! Adjunk hálát Istennek, és kezdjük el vele együtt nézni tekinteni az életünket! – folytatta Vízi Elemér. – Akkor vagyunk igazán egészségesek, ha kapcsolatban vagyunk Istennel és másokkal. Adjunk minden nap hálát, és éljünk nap mint nap Istennel! A hálából élet születik!

A rendezvény a Szent Alajos Konviktusban folytatódott. Schönberger Jenő püspök hangsúlyozta a híveknek, minden, amit Isten segítségével és Istenért tesznek, megmarad az időben. „A Krisztus-közösség évének nagy gyümölcse az lehet, hogy nemcsak mi akartunk valamit tenni, hanem Krisztussal együtt tettük, meghívtuk, beengedtük őt a munkánkba. Igazából így születik a Krisztus-közösség. Kívánom, hogy az új, hároméves pasztorális időszak továbbvezessen minket a Jézussal együtt folytatott úton. Legyen meg a derűje, az öröme a kegyelem évének is! Tegyék meg derűsen mindazt, amit Isten tőlünk vár!”

A péntek este fontos programpontját adta az a pódiumbeszélgetés, amelyben papok, szerzetesek világiakkal együtt tekintettek vissza és nevezték meg az utóbbi évek sikereit, örömeit, de nehézségeit és kihívásait is. Találkozó, imádkozó, tenni akaró közösségekről szóltak a megvallások, fejlődésről beszéltek a hit kimondásában és megélésében.

A kegyelem éve – ezzel a kifejezéssel találkozhatnak a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye hívei a következő három évben a naptárakon, plakátokon, házszentelési matricákon, bannereken.

November 18-án, szombaton, a lelkipásztori napok második napján Barta Barnabás püspöki titkár beszélt a kegyelem gondolatköre alá rendezett következő három év felépítéséről, megvalósulásának tervéről. Elmondta: az első évben a gyermekek és az ifjúság vonatkozásában, a másodikban a felnőttekre, családosokra és a hivatásokra figyelve, a harmadikban az idősek, a betegek és a gyászolók érintettségében tárgyalják majd az isteni kegyelemet. Mindig adnak majd elméleti és gyakorlati támpontokat, de folytatódik a hitmélyítő hosszú lelkigyakorlat is, amelynek már elkészült a segédanyaga.

Vízi Elemér SJ a rendezvény nagy előadásában a kegyelemről beszélt az elméleti teológia és a megélt szeretet viszonyában. Elmondta, ő a kegyelem képét Jézusban látja: „Ha ránézünk Jézusra az evangéliumokban, akkor látjuk igazán a kegyelemnek a képét, azt, ahogyan az ő életében megnyilvánult a kegyelem.”

Jézus élete leképezi a mi emberi tapasztalatunkat. Amit átélünk, visszaköszön Jézus életében és alakjában. Amit ő átél külsőleg és belsőleg, azt mi is átéljük a lelki úton. Nemcsak az örök életben vagyunk az ő örökösei, hanem olyan értelemben is, hogy az általa átélt magatartások, örömök, küzdelmek, az Atyával való egység vagy az elszakítottság érzése a kereszten, mind-mind ott vannak a mi életünkben is – mutatott rá a jezsuita provinciális. – Valahogyan mindannyian átmegyünk ezen. Jézus tehát belép az emberi tapasztalatunkba olyan módon, hogy világosságot hoz.

A kegyelem világosság is, amely eligazítást ad az életünkben, hogy tudjunk együttműködni Isten ajándékával, tudjunk vele munkálkodni. Isten kegyelme úgy működik, hogy általában meglep bennünket, de ott van bennünk is, világosságként. Nem vagyunk az Istentől elszakítva, ő velünk van. Csak a belső habitusunkon múlik, hogy felismerjük-e az Istent. Ha tudunk ajándékot elfogadni és rábízni magunkat Istenre, segítheti, művelheti a mi életünkben az ő kegyelmének a munkálkodását, hogy egybeérjen az életünk vele, aki felé tartunk – tanított Vízi Elemér.

Az előadás után kisebb csoportokban osztották meg gondolataikat a találkozó résztvevői.

Az összegzésben Schönberger Jenő püspök a kegyelem megtapasztalásának beengedésére buzdított.

A reggeli imában hallottuk: mostantól fogva, mindörökké. Az ember életében mindig most van itt a kegyelem ideje – hangsúlyozta. – Jó lenne, ha tudatosítanánk: Isten jelenlétében élünk, a kegyelemben vagyunk, most. Ahogy a szálak átjárják a szövetet, s alkotják azt, úgy jár át mindent a kegyelem. Isten számára mi vagyunk a legfontosabbak, én és a társaim, a krisztusi közösségem. Kegyelem az, ha ezt megértem. Így tehát a kegyelem évei arra irányítanak minket, hogy lélegezzünk tudatosan. Ahogyan a levegőről sokszor nem veszünk tudomást, észre sem vesszük, mennyire fontos, úgy a kegyelem is körülvesz és átjár. Ha ezt megérezzük és megértjük, átváltozik az életünk.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír