Lendületet kaptam – célba ért a ferences zarándoklat

Megszentelt élet – 2017. augusztus 20., vasárnap | 10:16

Huszonharmadik alkalommal szervezte meg Esztergomból Mátraverebély-Szentkútra vezető gyalogos zarándoklatát a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány. A Nagyboldogasszony napján indult mintegy kétszáz zarándok augusztus 19-én, Szent István ünnepének előestéjén érkezett meg a nemzeti kegyhelyre.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Kongtak a harangok, amikor a zarándokok célba értek. Felhangzott a Te Deum, a sokaság megtöltötte a templomot, hogy szentmisében adjon hálát a közel 130 kilométeres út kegyelmeiért. Ünnepi pillanat volt a megérkezés.

Az indulásakor, 1994-ben a ferences gimnáziumok diákjait meghívó zarándoklat mára országossá terebélyesedett. Az egykori diákrésztvevők ma szervezők, gyerekeik pedig résztvevők. A FeriZa ma generációkat fog át.

„Amit átadunk, az marad meg” – fogalmazta meg afeletti örömét a zarándoklat elindítója, Varga Kapisztrán OFM, hogy volt, aki átvette és szívügyeként folytatja a szervezést. Dobszay Benedek, a rend elöljárója már szentendrei ferences diákként részt vett Kapisztrán atyával a kezdetek zarándoklatán, ma pedig vezetőként áll a menet élén. Nem csak az elöljáró, az egész rendtartomány magáénak érzi ezt az Esztergomot Márianosztrán, Kemencén, Patakon, Szécsényen át Mátraverebély-Szentkúttal összekötő útvonalat. Szerzetesek és növendékek nagy számban vállalkoznak az útra, együtt haladnak a menettel, nyitottak a beszélgetésre, egész nap fogadni tudják a szentgyónásokat. A növendékek a lebonyolítás feladataiból veszik ki részüket, kezdve az esti programok megszervezésével a technikai eszközök biztosításáig. A Szécsényben tanuló jelöltek és novíciusok minden évben palacsintát sütnek a zarándokoknak, idén ötszáz darab készült számukra.

A bekapcsolódó rendek között ott vannak a ferences családhoz tartozó nővérek, így Szent Ferenc Kisnővérei, a Ferences Mária Misszionárius Nővérek Társulata (FMM) és Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővérei is.

A zarándoklat általános imafelajánlása papi és szerzetesi hivatásokért szól. „Együttlétünk egyik – nem titkolt – célja, hogy segítsük azokat, akik élethivatásukat keresik” – mondja Dobszay Benedek. Számos papi és szerzetesi hivatást köszönhetnek a zarándoklatnak, de az elmúlt évek tapasztalata, hogy többen itt találtak rá későbbi házastársukra is. A harmincadik esküvőnél abbahagytam a számolást – teszi hozzá; Kapisztrán atya pedig elmeséli, hogy idén lánykérés is volt Márianosztrán, a zarándokok közössége jelenlétében kérte meg egy fiú az elmúlt évben itt megismert lány kezét.

A zarándoklat vonzerejét a részben lengyel mintára – a ferencesek évekig járták diákjaikkal a Varsó –Częstochowa zarándokutat – kialakított struktúra adja. Az egyik növendék, Juhos Benjámin ezt így fogalmazza meg: egészséges egyensúlyban van a lelki tartalom és a vidámság, továbbá kiváló alkalom az elmélyülésre, emberi kapcsolatok építésére és a testmozgásra.

A napok „lelki gerincét” a reggeli és esti zsolozsma, a szentmise, az elmélkedés, a csend és a rózsafüzér-imádság, az énekek adják meg. A vidámság és ismerkedés alkalmai a közös esti játékok, az elmaradhatatlan vetélkedő és a „Ki mit tud”.

A zarándoklat Esztergom és Mátraverebély-Szentkút között számos kisebb-nagyobb települést, köztük apró falvakat köt össze: Csesztve, Kemence, Kisgéc, Magyargéc, Nógrádmegyer, Őrhalom, Patak, Szügy fontos állomások a zarándokok számára. Mind-mind találkozási alkalmat jelentenek a helyi lakossággal, akik a palóc vendégszeretetről tanúságot téve fogadják őket. „Sokszor többen vagyunk, akik áthaladunk a falun, mint az ott élők, mégis összefognak, süteménnyel, finomságokkal engednek minket tovább” – mondja Kapisztrán atya. A falu számára esemény, talán még vetélkednek is, ki hogyan fogad minket – teszi hozzá Gabi, az egyik zarándok.

Az út hol erdőn, hol szántón, mezőn, hol aszfalton vagy éppen szekérúton vezet. Naponta húsz–huszonöt, de Patak és Szécsény között negyven kilométer a táv. Befáslizott térdek és bokák, sántikálva lépkedők, izzadt, leégett arcok. De mindenkiből derű sugárzik.

Az utolsó nap utolsó kilométerein vagyunk, órányi járásra Szentkúttól. A célegyenesben Orosz Lóránt OFM, a kegyhely közelmúltban kinevezett igazgatója szenteltvizzel hinti meg az énekszóval érkező menetet, kifejezve a zarándoklat egyik fontos célját, a megtisztulást. A bazilikában elkezdődik a hálaadó szentmise. A főcelebráns Hernádi Lehel újmisés ferences. Szent István ünnepének előestéjén arra kérdez rá, példaképpé tud-e válni számunkra ezerév távlatából első királyunk. Válaszában az ünnephez kapcsolódó evangéliumra mutat rá: „Mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette.” Szent István ezt tette – hangsúlyozta, és arra figyelmeztetett: ezt az alapot erősítgetni kell, ez pedig a mi feladatunk. „Új viharok jönnek. Mindegyikünknek a maga helyén helyt állva kell hozzájárulni ehhez az építéshez.”

Az előesti tiszteletadás a szentmisét követően folytatódott. Fényünnepség volt a szentkútnál, vesperás a templomban, Taize-i imaóra; és szentségkitétellel megkezdődött az egész éjszakai szentségimádás.

Sokan, sokféle céllal jöttek el az útra. „Azért is jöttem, mert elbizonytalanodtam, merre tovább. Bele merjek-e vágni” – ez a kérdés foglalkoztatta az egyik résztvevőt az út fizikai teljesítését illetően, de életét tekintve is. „Aztán megértettem, vállalom az utat az egyik stációtól a másikig. Elindulok, megyek, haladok. És megtapasztaltam, Jóisten megadja a segítséget. Itt lendületet kaptam.”

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria