Lengyelországi útinapló – 4. rész: Auschwitz

Megközelítés

Częstochowából indultunk Auschwitz felé. A GPS délnyugat felé vitt ki a városból, emiatt fél órát veszítettünk, mert vissza kellett fordulnunk. A rossz irányba vezető út mentén láttunk egy kész viaduktot, de forgalom és továbbvezető út nélkül... talán az épülő autópályát akarta megcélozni; síneket követtünk, kertes házak és kisebb cégek telephelyei között haladtunk. Volt ott még két sínpár, egy külvárosi vasútállomás, három éppen közlekedő szerelvényt is láttunk, az egyik közülük EC volt, tehát ez egy vasúti fővonal. A táblák szerint a közút, amire tévedtünk, Opole irányába vitt. Ez egy sziléziai város, tehát egyértelmű volt, hogy nem jó az irány, amerre tartottunk. Visszafordulva megkerültük a Jasna Górát és nemsokára rá is találtunk a főközlekedési útra, de az A1-es kiírást sokáig nem lehetett megtalálni, a táblák bizonyára még a régi számot mutatják: 46. De ez az út, amin haladunk, az A1-es négysávos út.

A GPS-be nem ütöttünk be, hogy Museum Auschwitz, hanem a város lengyel nevét, mert mi, kérem, tudunk lengyelül: Oświęcim. Megérkeztünk a városba, Tychy, tehát nyugat felől, azonban nem segítettek se táblák, se egyéb kiírások, ezért sokáig tartott, míg megtaláltuk a múzeumot. Kiérve a városból egy helybélit is megkérdeztünk, aki azonban rosszul igazított el minket. Ezután északi irányba indultunk, ez az út átvitt a Visztulán is, ezért ismét visszafordultunk. Egy külvárosi benzinkútnál kértünk ismét segítséget, itt részletesen elmagyarázták, merre menjünk. Át kellett vágnunk az egész belvároson, aztán egy körforgalomhoz értünk. Furcsa módon se a körforgalomhoz közeledve, se a bejáratnál nem igazított el tábla, hogy melyik lesz a jó kijárat. Épp csak a kijáratnál jelezték, hogy erre van a múzeum.

Odaérve rácsodálkoztunk, hogy milyen sok a látogató, és ők valószínűleg sokkal könnyebben, kevesebb megpróbáltatás árán jutottak ide. 

Belépés a múzeumba

Hatalmas parkolórendszer és kiépített infrastruktúra fogadott minket. Fel vannak készülve a vendégfogadásra: vendéglők, pizzériák, mellékhelységek, pénzváltók, stb. Csak egy valami hiányzott: bármiféle információ arról, hogy hogyan, milyen feltételekkel lehet bejutni a múzeumba.

A rendszer elég bonyolult, előbb sorba kell állni, majd a négy pénztárablak közül az egyikhez odajutva üvegfalon át, mikrofon segítségével tudunk beszélni a pénztárossal, aki magasabban helyezkedik el, mint a látogató. Én itt kint, alul, ő ott bent, a magasban. Épp csak annyi lehetőséget ad az üvegfal alatti rés, hogy a pénzt be lehet adni, a jegyet pedig ki lehet adni. Semmi líra, semmi személyesség... semmi írásbeli információ, árlista sincs.

A pénztárosom bizonyára beszélt más nyelven is, de a lengyellel kezdtem és annál is maradtunk. Az elején tisztáztam, hogy magyarok vagyunk, erre ő elmondta, hogy húsz perc múlva (12.15-kor) indul lengyel nyelvű vezetés, később más idegen nyelveken is indítanak vezetéseket, magyar nyelvű viszont nem lesz. Délután 5 óra után lehet menni gratis is. A jegyárakat illetően közölte, hogy 15 zlotyba (kb. 1140 Ft) kerül a lengyel idegenvezetés fejenként, az idegen nyelvű pedig 65 zlotyba. Érthető okokból a lengyel vezetést választottuk. Amikor aztán a fizetésre került a sor, 250 zlotyt (kb. 19.000 Forint) kért, tehát fejenként 50 zlotyt. Ezt korábban nem közölte, bár mentségére szolgáljon, hogy 50 zloty szerepelt a kinyomtatott jegyeken is. Össze lehet téveszteni a „piętnaście”-t (ejtsd: pjentnascse), vagyis a tizenötöt és a „pięćdziesiąt”-ot (ejtsd: pjentgyesont), vagyis az ötvenet, de nem vagyok kezdő, és határozottan emlékszem, hogy tizenötöt mondott. Vajon azért lett végül magasabb az ár, mert nem vagyunk lengyelek? Más a tarifa a külföldieknek? S ezt nem mondják meg előre? Erről nincs kiírás? És az interneten sem tudom ellenőrizni? Tanulság, hogy máskor eleve írásban kell kérni minden információt, mintha nem érteném. De lehet-e az ilyet írásban kérni, és ezzel feltartani a sort?

Kifizettük a háromszoros árat, azt hittük, most már minden rendben lesz, de a bejáratnál újabb megpróbáltatás várt ránk: nem engedtek be csomaggal. Van persze csomagmegőrző, pénzért. Ezután repülőterekre jellemző beléptetőrendszer következett, mindent ellenőriztek. A lengyel vezetővel pontosan a megadott időpontban kellett indulni, együtt kellett haladni, meghallgatni a hosszú magyarázatokat (hivatalosan három és fél órán át tart a vezetés). De nem vitt be minket, magyarokat a magyar barakkba, ahol magyar feliratok tájékoztatnak és ismertetik a holokauszt magyar vonatkozásait. Az idegenvezető mentségére legyen mondva, ha be nem vitt is, de megvárt minket, míg végigjártuk a magyar barakkot.

Végül is két órával a bemenetet követően kijöttünk, mikor szünetet tartott az idegenvezető. A következő program, a birkenaui gázkamrák megtekintése fakultatív volt.

Idehaza megnéztem a www.auschwitz.org honlapot, NEM találtam semmilyen kiírást sem árakról, sem szabályokról.

Fotó: Wikipédia

Magyar Kurír