Magyar kápolna Szicíliában – Könyvbemutató a barátság és megbékélés jegyében

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A hallgatóságot Kovács Vilmos ezredes, a múzeum parancsnoka köszöntötte. Emlékeztetett rá, hogy az I. világháborúban mintegy 800 ezer magyar katona került hadifogságba, valamint hozzávetőlegesen 600 ezren haltak hősi halált. A pontos számokat valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, de óriási veszteségről beszélhetünk. A most bemutatott könyv elolvasása után elmondhatjuk: legalább 118 elhunytról biztosan tudjuk, hogy hol, milyen földben nyugszik: a szicíliai Vittoriában.

Kovács Vilmos ezredes három „kulcsévet” említett: 1927, 1986 és 2017. Katonáink emlékére 1927-ben emeltek kápolnát a szicíliai Vittoriában, magyar adományokból, jelentős olasz segítséggel. Botz László akkori alezredes – jelenleg altábornagy – 1986-ban újra fölfedezte a kápolnát, amely akkor már évtizedek óta nem volt benne a magyar köztudatban. Ez elindított egy folyamatot, amelynek legfontosabb állomása az idei év. A Honvédelmi Minisztérium és a Hadtörténeti Múzeum, Mátészalka – Vittoria testvérvárosa – polgármesterével, Dr. Hanusi Péterrel, illetve Vittoria első emberével, Giovanni Moscatóval együtt úgy határozott, hogy ennek a kápolnának meg kell újulnia.

Az ünnepélyes újraavatásra idén június 20-án került sor, Simicskó István honvédelmi miniszter jelenlétében. A Hadtörténeti Múzeum parancsnoka kiemelte: a most megjelent könyvre méltán lehetünk büszkék, hiszen eddig a témával foglalkozó kutatók, szerzők közül senki nem ment le a kápolna mélyébe megnézni, hogy pontosan kik nyugszanak ott – Giancarlo Francione és Juhász Dezső viszont megtették ezt.

Varga Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára elmondta, a Vittoria városában emelt kápolna az I. világháborúban olasz hadifogságba esett magyar katonák csontjait őrzi. A szicíliai magyar kápolna történetét a szerzőpáros nem először örökítette meg, de ez a mostani, magyar és angol nyelven olvasható könyv a legteljesebb változat, és az I. világháborúban ellenségként szemben álló olasz és magyar nemzet több évszázados barátságának újjászületését is szimbolizálja – csakúgy, mint a hadifogoly katonáink csontjait őrző kápolna.

A restaurált és újra felszentelt kápolna világháborús emlékhely, és idővel remélhetőleg zarándokhely is lehet. Mindenképpen annak bizonyítéka, hogy a megbékélés, a népeink közötti barátság, az ellenfeleink tisztelete is mélyen gyökerezik az európai kultúrában. Varga Tamás hozzátette: szükség van ilyen könyvekre, amelyek széles körben megőrzik a hadfoglyok, a háború áldozatainak emlékét, emellett azt sugallják az olvasók felé, hogy nincs olyan élet-halál harc, súlyos háborús helyzet, amelyből ne lehetne a megbékélés, a kölcsönös tisztelet útjára lépni a keresztény értékek szellemében.

A könyv egyik szerzője, Giancarlo Francione köszönetet mondott mindenkinek, aki lehetővé tette a kötet megjelenését. A szerzőpáros másik tagja, Juhász Dezső felidézte, hogy 1997 és 2002 között Rómában volt külszolgálaton, és szabadidejében dokumentumokat keresett a vittoriai kápolnával kapcsolatban. Giancarlo Francionéval együtt úgy érezték, hogy az összegyűjtött anyagot rendezni és publikálni kellene.

Az I. világbárúban sok magyar katona került hadifogságba. Vittoriában Szicília legnagyobb, 12 ezer fős hadifogolytábora működött, melyet Olaszország tíz legnagyobb tábora között tartottak számon. A szigetet „úszó börtön”-nek is nevezték, ahonnan nehéz volt megszökni. 1918-ban sokan meghaltak itt, bár nem a rossz bánásmód, hanem a spanyolnátha miatt. A világháborút követően néhány magyar és olasz összefogott, azzal a céllal, hogy összegyűjtik az elhunytak maradványait. Egy akkori olasz törvény értelmében ugyanis tíz év után ki kellett hantolni a hadifoglyok csontjait és tömegsírba helyezni. Ez rosszul esett volna sok magyarnak és olasznak egyaránt.

Számos magyar hadifogoly csontját összegyűjtötték, és sikerült meggyőzni Vittoria akkori vezetőségét, hogy a városi köztemető oldalában – ahol a hadifogoly-temető volt – hozzanak létre egy sírkamrát. Felépítettek egy kápolnát, alatta egy csontkamrával, ahol a maradványok jelenleg is nyugszanak. Bár a város gondozta a kápolnát, 1986-ban Botz László altábornagy meglehetősen romos állapotban találta. Az ő lelkesedése kellett ahhoz, hogy Vittoria városának vezetése úgy döntsön, helyrehozatja az épületet. Külön is ki kell emelni Maria Stella Amorelli tanácsosasszony közvetlen és hathatós támogatását. Juhász Dezső arra is emlékeztetett, hogy 1927-ben, a kápolna megáldásakor a magyar delegációban nem volt lelkipásztor. A mostani, június 20-i újraavatáson viszont Bíró László püspök is jelen volt, és elmondott egy imát az elhunytakért.

Juhász Dezső a könyv célját abban határozta meg, hogy elmondjon egy szép történetet, amelyben megemlékezünk azokról az emberekről, akik a kezdetektől napjainkig tettek valamit ezért a kápolnáért. Azt is szeretnék elérni, hogy amikor Szicíliába utazik egy magyar turista, akkor ne csak Taorminát vagy Palermót látogassa meg, hanem Vittoriát is, menjen el a temetőbe, hajtson fejet az I. világháború áldozatai előtt, aki pedig vallásos, mondjon el értük egy imát is.

Bodródi Miklós történész, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakembere, aki felmérte a kápolna kriptáját és kollégájával, Kiss Gáborral együtt közreműködött a Hősök a kápolnában című fejezet megírásában, előadásában elmondta: a kápolna 2017-es felújítása során a kriptában 80 fő maradványait tudták egyértelműen elkülöníteni, és előkerült 23 névtáblával ellátott, földi maradványokat tároló kazetta is. Az ezeken olvasható nevek egyike sem szerepel a Vittoriában elhunytak névsoraiban. E névvel ellátott tárolók többsége nagyobb méretű, minden oldalon zárt faláda. Ezek anyagukból eredően nagyon sérülékenyek, aljuk beszakadt, oldalsó, elülső elemeik leváltak. A többi, kisebb méretű kazetta többsége feltűnően jó állapotban van, ami a légmentesen záró fémbélésnek köszönhető.

Giovanni Moscato, Vittoria város polgármestere a könyvbemutató zárásaként elmondta: Meg kell adni a tiszteletet minden háborúban elesett katonának. A korabeli források, visszaemlékezések alapján állítható, hogy baráti kapcsolat alakult ki Vittoria lakossága és a magyar hadifoglyok között. Az emlékükre és végső nyughelyükként épült kápolna a béke és a barátság, az európai keresztény hit, a megbocsátás szimbóluma.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír