Magyar misék újra a római Santo Stefano Rotondóban

Németh Norbert (második képünkön) nagyon aktívnak nevezte az olaszországi magyar katolikus közösséget. Elmondta, a minden nagyobb olasz városban rendszeresen tartott magyar nyelvű miséken alkalmanként ötvenen, hatvanan vesznek részt, de ennél sokkal többen tartoznak a közösséghez.

Magyar nyelvű miséket Milánó, Torino, Parma, Padova, Velence, Gorizia, Firenze, Bologna, Loreto, Róma, valamint a szicíliai Catania és Palermo városában tartanak. Célként tűzte ki a nápolyi magyar közösség eddig hiányzó szolgálatának elindítását is.

A főlelkészi szolgálatát augusztus óta végző Németh Norbert 2018-tól a római Pápai Magyar Intézet (PMI) rektora, így az Alpoktól az Etnáig terjedő magyar közösségek lelkigondozásába a PMI posztgraduális képzést folytató papjait is bevonja.

A legnépesebb magyar közösség Rómában él, de nagyon komoly a magyarok bolognai jelenléte is, a legdinamikusabbnak pedig a parmai csoport számít, ahol tizenegy fiatal magyar családdal bővült a helyi közösség. A hitéletet segíti a területi magyar kulturális egyesületek és iskolák jelenléte, mint például a Trivenetói Olasz Magyar Kulturális Társaság vagy a Cataniában működő magyar iskola. 

„A hétköznapokban olaszok között élő családok még szívesebben jönnek misére, ha a gyerekek magyarul énekelnek vagy szavalnak” – mondta Németh Norbert. Kiemelte, sokan kérik, hogy a vegyes házasságban született gyerekeket magyarul kereszteljék meg, vagy éppen házasságkötéskor a szertartás magyarul is szóljon. Elsőáldozási és bérmálkozási előkészítőket is szerveznek magyar nyelven, és az sem számít ritkaságnak, hogy az Olaszországban élő magyarok anyanyelvükön akarnak gyónni.

„Vannak határhelyzetek, legyen szó ünnepi vagy ellenkezőleg fájdalmas pillanatról, amikor a külföldön élők anyanyelvükön akarják legmélyebb érzéseiket kifejezni, akár szerelemről vagy imádságról legyen szó” – tette hozzá Németh Norbert.

Az olaszországi magyar közösség története a második világháborút, majd az 1956-ot követő emigrációra nyúlik vissza. Az első magyar miséket celebráló papok maguk is emigrációba kényszerültek. Arra a kérdésre, hogy milyen különbségeket lát a korábbi és a jelenlegi magyar közösség között, Németh Norbert hangsúlyozta, hogy az egykori politikai üldözöttek helyét Olaszországban élő, dolgozó vagy tanuló magyarok vették át, akik nem szakadtak el az anyaországtól, bármikor hazamehetnek, és nyelvileg sincsenek elszigetelve.

„A fiatal generáció funkcionálisan gondolkodik, a magyar közösséget nem kizárólag az emlékek ápolására és a gyökerek fenntartására használják, hanem a beilleszkedésben való kölcsönös segítségnyújtásra is” – emelte ki.

Rendkívülinek számít, hogy a római magyar katolikus közösség minden hónap utolsó vasárnapján bemutatott miséjét a vértanú Szent Istvánról elnevezett körtemplomban ünnepli, azaz a közösség elkezdi használni rendszeresen úgy mint a római magyar közösség templomát. A jelenleg a Collegium Germanicum et Hungaricum tulajdonát képező ókeresztény templomot a pápa a magyar alapítású pálosok rendjére bízta, itt található a magyar zarándokok gyóntatója, Lászai János gyulafehérvári kanonok sírköve, és ez volt Mindszenty József bíboros római címtemploma.

„Ha van ilyen templom Rómában, hiba volna máshol bemutatni a misét” – jelentette ki Németh Norbert.

Mindenszentek és halottak napja alkalmából a doberdói Szent Márton-templomban találkoznak a helyi magyarok az olaszországi magyarok főlelkésze vezetésével, az első világháborúban itt elesett honfitársakról is megemlékezve.

*

Október 25-én, az egyházi év 30. évközi vasárnapján tartott első ünnepi szentmiséről Harsányi Ottó OFM küldött beszámolót, melyet az alábbiakban közreadunk.

A Szent István vértanú körtemplomot, a Caelius-dombon álló Santo Stefano Rotondó-t, az V. század második felének kezdetén, Nagy Szent Leó pápa idején kezdték el építeni, amit rengeteg szál köt a magyar történelemhez. A XV. század derekán magyar pálos szerzetesek laktak a templomhoz tartozó kolostorban, akik a Rómába látogató magyar zarándokok lelkigondozását is ellátták. A centrális tér közepén elhelyezkedő főoltárhoz közel, az egyik oszlop oldalán márványtábla emlékezik meg arról, hogy mely szentek tiszteletére szentelték fel ezt az oltárt. Köztük olvasható Szent István, Szent Imre és Szent László neve is. A Santo Stefano Rotondo egyetlen tituláris bíborosa Mindszenty József esztergomi érsek, Magyarország prímása volt, aki saját kérésére, XII. Piusz pápától 1946-ban kapta meg a templomot.

A szentmise főcelebránsa a kassai születési Szaniszló Ince domonkos volt, aki a Pápai Aquinói Szent Tamás egyetem erkölcsteológia professzora. A szentbeszédet Harsányi Ottó ferences tartotta, aki szintén erkölcsteológiát tanít a Pápai Szent Antal egyetemen. A főcelebrán és a szónok pappá szentelésük 25 éves évfordulóján a paptestvérekkel és a hívekkel együtt adtak hálát Istennek szolgálatukért és a kapott kegyelmekért. A keresztények általános papságuk a felszenteltek pedig szolgálati papságuk által veszenek részt Krisztus prófétai, királyi és papi küldetésében, amely az embereket a Szentháromság belső életéhezt és egymáshoz is kapcsolja. Istennek ez az általános üdvterve a minden ember szívében meglévő szeretetvágyra és a közösség utáni vágyra adott legteljesebb válasz. Ez a tudat, hogy mi keresztények ismerjük, hogy szívünk várakozására Jézus Krisztus a válasz örömet és erőt ad a nehézségek idején is a keresztény tanúságtételhez. Isten megszólítására, hívására a szeretet kettős parancsának teljesítésével válaszolhatunk, amely éppen ennek a vasárnapnak az evangéliumában hangzott el: „Mester, melyik a főparancs a törvényben? Jézus ezt felelte: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták” (Mt 22,36-39).

A papság, az Egyház közvetítő szolgálata és a főparancs az élet leglényegesebb pontjai, amely elődeinknek is a hit fényét és a kegyelem erejét adta, hogy Isten szeretetét továbbadhassák a világban. A szentmisén Szaniszló Ince jobbján ülhettem. A balusztrád belső oldalán éppen mellettem volt a kedvenc festményem, amely Szent István első vértanút ábrázolja, aki Géza nagyfejedelem feleségének, Saroltnak megjelenik álmában, és hírül adja neki fia, a későbbi Szent István születését. A motívum Gábor angyal Máriánál tett látogatását idézi. A hitben Mária oltalmát és Szent István közbenjárását kérjük, hogy nemzetünk identitását és élő hitét úgy őrizhesse meg, hogy példájából más népek is erőt meríthessenek saját hitük és önazonosságuk újbóli megerősítéséhez.

Forrás: MTI; Pápai Magyar Intézet

Fotó: Versler Sándor

Magyar Kurír