Magyar premontrei helyszíni tapasztalatai: Minden segítségre szükség van Libanon konszolidálásához

A szerzetesi látogatás elsődleges célja, a másfél hónappal ezelőtti pusztító robbanás, a Covid-19-járvány, és az ország erőteljes gazdasági és politikai válsághelyzete együttes hatásának az objektív megismerése volt; valamint mindennek a keresztény közösségekre és intézményrendszerre kifejtett negatív következmények orvoslási lehetőségeinek az áttekintése.

Szuromi Szabolcs Anzelm, premontrei szerzetes, számos egyházi, oktatási, egészségügyi, és városi vezetővel találkozott. Közülük kiemelkedik a Bechara Boutros Rai maronita pátriárkával, Libanon első számú vallási vezetőjével folytatott többórás, négyszemközti eszmecseréje. A személyes megbeszélés során a pátriárka nemcsak a Katolikus Egyháznak az országban kialakult szélsőséges helyzetben megvalósítandó elengedhetetlen feladatait sorolta fel, hanem vázolta Libanon korábbi helyzetének helyreállitására vonatkozó véleményét, beleértve a jelenlegi súlyos problémák megoldását, azaz a belső migráció, a munkanélküliség, a teljes elszegényedést és az éhezés nagyarányú növekvő helyzetének, valamint a keresztények megmaradásának gyengülő lehetőségeinek megoldását. Bechara Boutros Rai pátriárka és Szuromi Szabolcs Anzelm közösen látogatta végig azokat a felújításokat, amit a Hungary Helps program keretében a maronita egyház végez, új munkahelyek teremtésére és a következő generáció tehetséges tagjainak megtartására. A felújítások a remények szerint 2021 júniusára befejeződhetnek. A Magyar Kormány által finanszírozott program szinte teljesen egyedülálló a gazdasági és társadalmi válság mélypontján lévő Libanonban (az augusztus 4-i robbanás utáni egészségügyi és humanitárius csoportok segítségnyújtásán túl). A négyszemközti megbeszélés során a két egyházi fél számos területen látott lehetőséget a külső támogatások és külgazdasági kapcsolatok útján történő segítségnyújtás kezdeményezésére.

Mindezt alátámasztotta a maronita rend apátjával, Neamatallah Hachem-mel és tanácsadó testületével folytatott egyeztetés is. A maronita rend (közösségben a Katolikus Egyházzal) egy, minden korosztályra kiterjedő oktatási hálózatot tart fenn Libanonban, amely az óvodától a nemzetközileg elismert egyetemi szintig működik. Ez a hálózat alapvető veszélyben van, mivel a jelenlegi helyzetben a forrásai rövidtávon kimerülnek. Ezt újabb munkanélküli és szegénységi hullám követné, miközben a magas színvonalú oktatásban részesülők elveszítenék a társadalmilag megbecsült képzésüket. Így, mint oly sokan az új generációból, csak az elvándorlásban találhatnának lehetőséget az emberhez méltó körülmények közötti munkára. Ezt nemcsak rövid-, de már középtávon is a közel-keleti kereszténység számának radikális csökkenése követné, és egyúttal a régió kulturális, vallási, társadalmi és gazdasági helyreállítását lehetetlenítené el. Ebben a görög ortodox és az apostoli örmény egyház képviselői is egyetértenek.

A maronita oktatási rendszer stabilitásának helyreállítása tehát nemcsak kulcsa, hanem egyedüli lehetősége annak, hogy azok a körülmények fenntarthatók legyenek, amelyek az újabb keresztény generációk libanoni megmaradásának biztosítását célozzák. Mindez magában foglalja a meglévő keresztény munkavállalók munkájának biztosítását, amit elsődleges célként határozott meg a maronita rend káptalani ülése egy hónappal ezelőtt. Azok a kulturális, közösségi, művészi és mezőgazdasági munkák, amelyek kereteit a maronita rend tartja fenn, jelentik az egyedüli pilléreket a libanoni kereszténység megtartásában.

A bejruti robbanással leginkább a főváros keresztény és modern gazdasági központja semmisült meg, valamint a minőségi orvosi ellátást biztosító modern kórházi központ. A főpolgármester és a polgármesterek elkötelezettek Bejrut és Libanon eredeti virágzásának helyreállítása tekintetében (beleértve az egészségügyi ellátás radikális kiesésének orvoslását), de külső (elsődlegesen európai) gazdasági források hiányában ez nem áll módjukban.

A másfél hónappal ezelőtti robbanás és az azóta tartó politikai és gazdasági válság óta (amit tovább ront a militáns csoportok folyamatos aktív tevékenysége) – számos nyilatkozaton túl – Magyarországon kívül, egyetlen ország nyújtott jelentős támogatást a Közel-Kelet egyedüli olyan központjának, ahol a keresztények és a muzulmánok ki tudták alakítani a békés egymás mellett élést.

Mind a bejruti újjáépítések, a maronita egyetemi hálózat külföldi támogatásainak teljes elmaradása, mind az ország teljes lakosságának egyharmadát kitevő belső muzulmán menekültek, és ennek a megélhetésre, az éhezők és betegek nagyságrendjére, a munkahelyekre, és Libanon keresztény lakosságának túlélésére gyakorolt hatása megrázó.

Szuromi Szabolcs Anzelm premontrei szerzetesnek az említett vallási, oktatási, egészségügyi és városi vezetéssel folytatott humanitárius megbeszélései világosan alátámasztották, hogy csakis minden felelős keresztény vezető összefogásával lehetséges Libanon – történelmileg, vallásilag, és kulturálisan – egyedülálló és meghatározó helyzetének a helyreállítása.

Forrás és fotó: Csornai Premontrei Apátság

Magyar Kurír