Magyarország Rómából nézve – Izgalmas és hasznos olvasmány a magyar katolikus egyház történetéről

Kultúra – 2021. április 8., csütörtök | 12:39

A Szent István Társulat gondozásában jelent meg Tóth Tamás egyháztörténész, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára Hungaria Rómából – Tanulmányok az új- és jelenkori magyar egyháztörténelemből című kötete. Molnár Antal, a Pápai Történettudományi Bizottság tagja, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének igazgatója recenzióját adjuk közre.

A katolikus egyház múltjának kutatása sok szempontból nagyon érdekes feladat a történészek számára.

A régebbi korokból sokszor csak az egyház által létrehozott és megőrzött forrásokkal dolgozhatunk, ráadásul az egykori szocialista országokban az egyház múltjának feltárásában sok évtizedes elmaradást is be kell hozni.

Az egyik legizgalmasabb szempont éppen a katolicizmus sajátosan kettős arculatából adódik. A katolikus egyház ugyanis egyszerre a világtörténelem leginkább nemzetközi szervezete, amelynek központja két évezrede Róma, másrészt viszont ezer szállal kötődik a lokális valóságokhoz, és a középkortól kezdve az egyes nemzetek formálódásában is fontos szerepet játszott. A katolikus egyház történetét tehát csak Rómából kiindulva lehet megérteni, folyamatosan figyelve a nemzeti egyházak változásaira. Pontosan

ez a dichotómia Tóth Tamás új kötetének alapgondolata, amely vörös fonalként végigvonul a könyv valamennyi tanulmányán.

Tóth Tamás a rendszerváltás utáni években egyetemet végzett generáció tagja, azon nemzedéké, amelyből napjaink vezető egyháztörténészei kerültek ki. Az egyháztörténelem művelése 1990 előtt politikai okokból komoly nehézségekbe ütközött. Ezért is bír kiemelkedő jelentőséggel, hogy a kommunista rendszer bukása után több egyházi és világi pályakezdő tudós választotta ezt a diszciplínát élethivatásul, amelyhez a szükséges képzettséget nemcsak hazai, hanem – a lehetőségekkel élve – külföldi egyetemeken és tudományos műhelyekben szerezték meg.

Tóth Tamás a nem nagyszámú, de súlyát tekintve annál jelentősebb paptörténész munkaközösség kiemelkedő tagja.

Pályája kezdetétől fogva jelentős egyházi tisztségeket töltött be: 2007 és 2011 között a budapesti apostoli nuncius titkára, 2011 és 2018 között a Pápai Magyar Intézet rektora, Rómából való hazatérése után pedig a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára lett. Hivatali és lelkipásztori munkája mellett megszakítás nélkül foglalkozott egyháztörténeti kutatásokkal, és római diplomája megszerzése óta szinte folyamatosan jelen van az egyetemi oktatásban.

Kutatói érdeklődése kezdettől fogva a kora újkorra összpontosult. Doktori értekezését a kalocsai érsekség újjászervezéséről készítette a két Patachich, Gábor és Ádám érseksége idején (1733–1745, 1776–1784). Disszertációja először olaszul, majd egy igen impozáns kötetben magyarul is napvilágot látott, amelyet 2015-ben az év levéltári kiadványa díjjal jutalmaztak. Ennek köszönhetően a római, bécsi, zágrábi, budapesti és természetesen kalocsai levéltári kutatásokra, igen széles körű hazai és nemzetközi bibliográfiára támaszkodó kutatás eredményeit a magyarországi és az európai történeti tudományosság is megismerhette.

Tóth Tamás kutatói és publikációs stratégiáját a Rómából hozott sokoldalúság és széles látókör jellemzi.

Az egyháztörténelem nagy paradigmájához méltóan, a fő csapásiránynak tekintett 18. század mellett számos más témakörrel is foglalkozott. Jelentős kutatásokat végzett Rómában, Bécsben és Milánóban az újkori egyetemes történelemmel kapcsolatban, és számos publikációja jelent meg a 20. századi magyar történelemről. A Pápai Magyar Intézet rektoraként feldolgozta és több reprezentatív munkában közzétette az intézmény történetét, amellyel nemcsak historiográfiai űrt töltött be, hanem az egykori, mai és jövőbeni hallgatók identitása számára is fontos alapokat rakott le. A szentszéki hivatalokkal való közös munka során került kapcsolatba a 20. századi magyar egyháztörténelemmel, amelyről számos alapvető tanulmányt publikált olasz és magyar nyelven.

Gazdag és sokoldalú munkásságának hű tükre a Szent István Társulat kiadásában 2021-ben megjelent kötet.

A könyv címe paradigmatikus, hiszen arra utal, hogy a szerző és írásai Rómából nézik Magyarországot.

Ez a szempont valóban a leginkább meghatározó Tóth Tamás történetírói tevékenységében. Azon paptörténészek közé tartozik, akik hazájukból a kereszténység fővárosába kerülve ezt a lehetőséget kötelességként élték meg, és a lehető legtöbbet igyekeztek kihozni belőle. A Rómában diákként és rektorként töltött 13 esztendő bőséges termést hozott, a Vatikáni Levéltárban végzett kutatásai alapján készülő monumentális forráskiadványa, a 18. századi magyar püspökök kánoni kivizsgálási jegyzőkönyveinek publikációja a közeljövőben várható.

Az idén napvilágot látott kötet tehát reprezentatív válogatás, amely vezérfonalként szolgál Tóth Tamás két évtizedes kutatásainak áttekintéséhez. Időrendben és a keletkezés sorrendjében is első tanulmány a római licencia dolgozata alapján készített írás VIII. Kelemen pápa (1592–1605) szerepéről a tizenötéves háborúban. Ez a tanulmány már híven tükrözi a szerző történetírói erényeit:

témáját széles nemzetközi kontextusban vizsgálja, és számos kiadatlan kéziratos forrást használ fel.

A következő hat dolgozat legfontosabb kutatási területéből, a kalocsai érsekség 18. századi történetéből ad ízelítőt. Ezek a dolgozatok a szerző nagy kutatási témájához, a két Patachich kalocsai érsekségének történetéhez végzett kutatások tovább gondolását jelentik. Tóth Tamás alaposan megvizsgálja és cáfolja a kalocsai székesegyház titulusváltásának hipotézisét, bemutatja Patachich Gábor 1738-ban kiadott kalocsai szertartáskönyvét, ismerteti az 1763-ban tartott kalocsai zsinat históriáját. Önálló tanulmányok foglalkoznak az egyházmegye 18. századi papnevelésével és plébániahálózatával. A leginkább aktuális dolgozat az utolsó nagyobb magyarországi pestisjárvány idején, 1739-ben kiadott kalocsai főpásztori útmutató ismertetése. Ebből megtudjuk: a védekezési stratégia lényegét tekintve azóta sem sokat változott, és az egyház számára a közösség összetartása évszázadokkal ezelőtt is kiemelten fontos szempont volt. 1739-ben a harangszó, ma az online istentisztelet adja ehhez a jelet és a keretet.

Ezt követően három, a 19. század történetébe kalauzoló dolgozat következik. A magyar történelemben V. Ferdinánd királyként ismert Habsburg uralkodó lombard-velencei koronázásának (1838) és a lombard vaskoronának a bemutatása igazi különlegesség. A magyar történettudományban teljesen ismeretlen kérdésről van szó, amelyet a szerző a gazdag nemzetközi szakirodalom mellett elsősorban a korabeli milánói sajtó és a nunciusi jelentések alapján tárt fel. Ugyanígy

kiadatlan vatikáni források alapján tárgyalja az 1848/1849. évi elmaradt magyarországi püspökkinevezéseket és Haynald Lajos kánoni kivizsgálási jegyzőkönyveit, amelyeket a Vatikáni Titkos (2019-től Apostoli) Levéltárban őriznek.

A kötet dolgozatainak pontosan a fele, tíz írás foglalkozik a 20. századdal. Ez az arány pontosan jelzi azt az egyháztörténelem (és általában a történelem) kutatásában bekövetkezett elmozdulást, amely az új források kutathatóvá válásával és a társadalmi érdeklődés megnövekedésével függ össze. Tóth Tamás jelenkoros írásainak genezise is ezen igények és feladatok eredőivel hozható összefüggésbe. A tanulmányok a magyar egyház és a Szentszék kapcsolatainak alakulásába engednek betekintést, kiemelkedő személyek életútját mutatják be, a Pápai Magyar Intézet múltját tárgyalják, illetve a kalocsai érsekség történetének 20. századi fordulópontjaival ismertetnek meg.

A legújabb kort tárgyaló írások széles látókörű szemléletéből és forráskezeléséből válik igazán érzékelhetővé az a jelentős többlet, amely egy hosszú ideig Rómában élő, tanuló, majd elöljáróként és diplomataként dolgozó pap egyháztörténeti munkásságát jellemzi.

Az általa tárgyalt kérdések, legyen itt szó akár diplomáciai kapcsolatokról, akár szent életű egyháziak római megítéléséről vagy a papképzés múltjáról, egészen más megközelítésben kerülnek tárgyalásra egy olyan szerző tollából, aki ezekkel a kérdésekkel gyakorlati munkája során is foglalkozott.

A 20. századi tanulmányok szintén elsősorban kedves témáihoz, a délvidéki katolicizmus történetéhez, illetve a római magyar egyházi jelenlét és a szentszéki–magyar kapcsolatok múltjához kapcsolódnak. A szerző kiemelt érdeklődést mutat a nagy fordulópontok, 1918–1920, illetve 1941–1948 egyházi változásai iránt. Önálló tanulmányban tárgyalja az Apostoli Szentszék viszonyát a Tanácsköztársaság Magyarországához, a visszatért Délvidék egyházkormányzatát, majd a partizánok által meggyilkolt bácskai katolikus papok kálváriáját. A kommunista egyházüldözés történetének részleteit ismerjük meg a vértanú papokat és hívőket bemutató dolgozatból, illetve a Romzsa Tódor és Meszlényi Zoltán életrajzát összefoglaló írásokból.

A Rómában rektorként töltött esztendők gyümölcse a Pápai Magyar Intézet történetével kapcsolatos kutatómunka és az ennek eredményeként megjelent kötetek.

Ezekből az írásokból jelen gyűjteményben az intézet alapító rektorának, Luttor Ferencnek a pályáját bemutató írás kapott helyet. A kötet méltó lezárását adja a demokratikus Magyarország és a Szentszék diplomáciai kapcsolatfelvételének (1990) és az egyházmegyei határok rendezésének (1993) történetét bemutató tanulmány.

Tóth Tamás legújabb könyve, miként a szerzői tanulmánykötetek általában, a tudósi életmű egy adott időszakának számvetését is jelentik. Ebben az esetben talán túlzás nélkül nevezhetjük ezt az időszakot a szerző „római korszakának”.

Annak az időszaknak, amikor katolikus egyház központjában tanulva és dolgozva, a római levéltárak forrásai alapján, az Örök Városból nézhette hazáját, Rómából Hungáriát.

Ennek a látószögnek katolikus papként és egyháztörténészként is alig túlbecsülhető hasznát látta. A tartalomhoz méltó kiállítású, alapos mutatókkal és képmelléklettel ellátott könyv fontos állomás Tóth Tamás történetírói munkásságában, nélkülözhetetlen forrásmunka a történészek számára, végül izgalmas és hasznos olvasmány a magyar katolikus egyház múltja iránt érdeklődő olvasóknak.

Tóth Tamás: Hungaria Rómából. Tanulmányok az új- és jelenkori magyar egyháztörténelemből
Budapest, Szent István Társulat, 2021, 364 oldal

A Hungaria Rómából – Tanulmányok az új- és jelenkori magyar egyháztörténelemből című kötet megvásárolható az Új Ember könyvesboltban (Budapest, V. kerület, Ferenciek tere 7–8. Nyitvatartás: hétfő, kedd, csütörtök, péntek 9–17 óráig; szerda 10–18 óráig) vagy megrendelhető az Új Ember online könyváruházban.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria