Máriapócsra zarándokoltak kárpátaljai görögkatolikus közösségek

A résztvevők létszámát tekintve rekordot döntött a kárpátaljai görögkatolikus közösségek zarándoklata: 318-an gyalogoltak el Asztély–Beregsuránytól Máriapócsra.

Egy-egy zarándoklat összegyűjti a kárpátaljai görögkatolikus magyarok egy részét, akik a Munkácsi Egyházmegye – azon belül is a Beregszászi Magyar Esperesi Kerület – hívei, de azokat is, akik más egyházközségekből, Kárpátalja különböző falvaiból, 35-40 helyről érkeznek – mondta el a Magyar Kurírnak Demkó Ferenc görögkatolikus esperes, a kárpátaljai zarándokló közösséget összefogó lelkipásztor.

A zarándokok között idén egy hatéves kislány volt a legfiatalabb, aki szinte az egész utat gyalog tette meg. Számos hetven év feletti résztvevő is haladt a csapattal, de voltak soraikban 81-82 évesek – tudtuk meg a görögkatolikus szervezőtől.

A kárpátaljaiak Asztély–Beregsuránynál lépték át a határt, ami a nagy létszám miatt öt órát vett igénybe. 62 km-es búcsújárásuk első napján Pusztadobosig jutottak el, ahol családoknál, a római katolikus plébánián és általános iskolában helyezték el őket. Már tíz éve Pusztadoboson szállnak meg, részben befogadó családoknál, ezzel is erősítve az épülő baráti kapcsolatokat.

„25 éve szabadon” – volt olvasható a zarándokok közös pólóján, ezzel hirdették, hogy 25 évvel ezelőtt, 1989-ben legalizálták Ukrajnában a görögkatolikus egyház működését. Idén ezért is hálát adtak a máriapócsi Könnyező Szűzanyához igyekvő hívek.

A zarándokok jelentős része – közel 100-120 fő – sok éve rendszeres résztvevő. Életükben ez a pár nap a nyár egy stabil pontja, ehhez igazítanak minden mást, nyaralást, táborozást. Ki-ki saját élethelyzetéből adódó problémáit, gondjait, kéréseit viszi a pócsi Szűz Mária elé, számtalanszor megtapasztalva az ő közbenjárását és segítségét – összegezte Demkó Ferenc.

A menet élén a beregdédai templom fakeresztjét vitték, közben a görögkatolikus papok vezetésével Mária-énekeket énekeltek, és Parakliszt – az Istenszülő Szűz Máriához intézett könyörgő ájtatosságot – végeztek.

A vándorokat nem kímélte a nap tüze, majd viharba kerültek. Olyan ez az út, mint az élet útja; néha napsütésben, máskor viharban haladunk, kapunk hideget és meleget, de a végén ott vár bennünket a Jóisten – fogalmazta meg sokak tapasztalatát Marosi Anita a Kárpátalja.ma portálon.

Demkó Ferenc pedig a két nap közösségépítő hatását kiemelve meghatározó élményét mondta el: Amikor sok-sok fáradsággal, lábfájással, ficamokkal, vízhólyagokkal, sokszor kánikula, tűző napsütés, de időnként zuhogó eső, felhőszakadás közepette kell az utat végigküzdeni, egy kívülálló talán úgy gondolná, hogy ez elveszi az ember kedvét a továbbiaktól. Közben mégis a rengeteg jó beszélgetés, közös imádság, éneklés, más falvak, más közösségek gondjainak, örömeinek megismerése olyan élményt ad, ami az embert újra és újra visszahozza. A zarándoklat csúcspontja egyértelműen az, amikor Máriapócsra érkezünk, elérünk a templomhoz, körbejárjuk, belépünk, és felhangzik a hívek ajkairól a jól ismert köszöntőének: „Téged jöttünk köszönteni...” Kevés szem marad szárazon ilyenkor.

A kárpátaljai zarándokok Szent Liturgiában adtak hálát a kétnapos gyalogút végén. Ihnáth János, a kegyhely főgyóntatója ezekben az ukrajnai háborús időkben az ima fontosságát hangsúlyozta, s kérte a fohászokat a magyar nemzet megmaradásáért.

A vacsorát követően esti szertartásokkal és egész éjszakás virrasztással folytatódott a búcsújárás.

Vasárnap, Szent Illés napján a kárpátaljaiak együtt ünnepelhettek a Miskolci Apostoli Exarchátus görögkatolikusaival, akik július 20-án zarándokoltak el a nyírségi település templomába. Ezen a napon a korai Utrenyét követően tartották a Szent Liturgiát Orosz Atanáz püspök vezetésével.

Illés próféta a Szentírásban mint Isten embere jelenik meg, aki szüntelenül az Úr előtt jár, és az egy igaz Isten imádásáért harcol.

Története az ortodox vallásos művészet kedvelt témája, ő az egyetlen az ószövetségi szentek közül, akinek emlékét a bizánci egyház nyilvános ünneppel tiszteli július 20-án.

Magyar Kurír