Máriaremetén Erdő Péter mutatta be az Élő rózsafüzér zarándoklat záró szentmiséjét

Hazai – 2021. május 16., vasárnap | 13:50

Urunk mennybemenetele ünnepe előestéjén, május 15-én idén is megrendezték az Élő rózsafüzér zarándoklatot Budapest körül. A Magyarországért és a fővárosért immár 14. alkalommal imádkozó zarándokok öt helyszínről indultak és összesen 180 kilométert tettek meg. A máriaremetei végponton, a Kisboldogasszony-bazilikában Erdő Péter bíboros, prímás mutatta be a zarándoklatot záró szentmisét.

Az ünnepi koncelebrált szentmise kezdetén a bíboros örömének adott hangot, hogy idén megvalósulhatott a zarándoklat. Ugyanakkor rámutatott, hogy ez a szentmise már Urunk mennybemenetelének ünnepére szól. „A mennybemenetelt nem pusztán fizikai értelemben hisszük és valljuk; a föltámadt Krisztus annak a magasabb létnek vált a részévé ember képében is, amely Isten örökké tartó boldogsága, és amire most már emberségünk szerint mi is meghívást kaptunk. Ezért van szükségünk arra, hogy Jézus Krisztussal egyre szorosabb közösségben éljünk.”

Erdő Péter bíboros, prímás szentbeszédét teljes terjedelmében közöljük.

Krisztusban Kedves Testvérek!

Krisztus mennybemenetelének történetét több helyen is halljuk, olvassuk az Újszövetségben. Az Apostolok cselekedeteiben részletesen elbeszélve áll előttünk a történet; itt, Szent Márk evangéliumának végén röviden, a lényegre szorítkozva. De a mondanivaló itt is ugyanaz.

Jézus eltávozik, de nem hagyja el teljesen tanítványait, eltávozik és küldetést ad nekik, eltávozik és erőt ad tanítványainak ehhez a küldetéshez.

Miben áll hát a távozásnak, a mennybemenetel pillanatának sajátossága? Abban, hogy az Egyház átélte, most már neki kell folytatni itt, a földön azt, amit Jézus elkezdett: küldetését, az örömhír továbbadását az egész világnak. És ennek az örömhírnek az a neve itt is, hogy evangélium, a küldetés pedig ennek az evangéliumnak a hirdetése.

Ez az evangélium pedig az üdvösséghez szükséges a számunkra. Arról szól ez a jó hír. Ezért meri azt írni Szent Márk, hogy aki hisz, az üdvözül, aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, elkárhozik. De vajon azt akarja-e ezzel mondani, hogy mindenki, aki még nem hallotta meg az evangélium üzenetét, mindenki, aki még nem tudott eljutni a kifejezett hitre, hiszen nem kínálták azt föl neki észrevehető, érthető módon, az mind elkárhozik? Nem erről szól a mai evangélium!

A „nem hisz” kifejezés összefüggésben áll itt, abban az összefüggésben, hogy akinek hitelesen felkínálják Krisztus szándéka szerint és az Ő erejével az evangélium örömhírét, és azt mégis elutasítja, annak számára nincs megtérés. Azok a népek, akik a világ teremtésétől fogva és még Jézus Krisztus mennybemenetele óta is úgy élték az életüket, hogy nem hallották az evangéliumot, vagy nem tudták azt megérteni, őrájuk még a régi törvény érvényes. De teljes erejükből törekedniük kell az igazság megismerésére, és amit felismertek, aszerint kell élniük. Ettől függ örök sorsuk.

De az evangélium örömhíre őrájuk nézve is szabadítólag hat.

Mert Krisztussal a teljes igazság jött el, ő Isten végső szava az emberiséghez, ezért benne találjuk a legteljesebb igazságot és a legteljesebb boldogságot.

Az egész világnak szüksége van erre az örömhírre, már azért is, hogy ember és ember között, itt, a földön is megváltozzon a légkör. Hogy mindenki, mint Jézus tanítványainak a családja, egyre nagyobb szeretetben tudjon élni. 2000 év után fölmerülhet, persze, bennünk a kérdés, hogy látszik-e eléggé ez a szeretet? Eléggé nem látszik, de a nyomai megvannak. Az Egyház életét mindig kísérték a szentek, mindig kísérték azok az emberek, akik világosan és egyértelműen tanúságot tettek az evangélium örömhíréről, az Isten szeretetéről. Az ő példájuk az, ami életben tartotta Isten segítségével a hitet mind a mai napig itt, a földön.

Jézus tehát küldetést ad az Egyháznak, a saját küldetésének folytatását bízza rá. De ezt a küldetést nem magára hagyott embereknek adja. Hogyan is tudnánk akkor teljesíteni? Hanem erőt ígér a magasságból, s a pünkösd fényében tudjuk, hogy

a Szentlélek kiáradásáról szól ez. Ez az erő lesz az, amely hatásossá teszi az evangélium hirdetését, amely képessé teszi az embert arra, hogy a reménytelenség, a bizalmatlanság, a gyűlölet légkörében is a szeretet példáját tudja mutatni a többiek számára, amely képessé teszi az embert, hogy hatékony őrzője és hirdetője legyen ennek az örömhírnek.

Azután, azt is olvassuk a mai evangéliumban, hogy Krisztus helyet foglalt az Atya jobbján. Ő ma is Isten dicsőségében, az Atya jobbján, azaz vele egyenrangú helyen vagy állapotban, emberileg szólva „a magasságban” él. Ott képviseli az emberséget. Oda vitte fel a mi emberi természetünket. Ezzel megmutatja nekünk, hogy mindannyian hivatást kaptunk arra, hogy az Ő isteni dicsőségében részesedjünk.

Jézus ma is feje az Egyháznak. A Mindenható jobbja felől – ha tetszik – áttekinti, kormányozza, gondoskodó szeretetével kíséri ezt az Egyházat. Tehát mindenki, akinek valamilyen felelősség, valamilyen vezető szerep jutott az Egyházban, eszköz csupán: Jézus szeretetét, gondoskodását kell képviselnie a többiek felé.

A mai napon is imádkoztunk, az Élő rózsafüzért imádkoztuk hazánkért és Budapestért, Budapest körül. Ugye, eszünkbe jut az idén, hogy az eucharisztikus kongresszusért évek óta végzett imádságunk végén is azt kérjük, hogy ez a nagy esemény fővárosunk, népünk, Európa és a világ lelki megújulására váljon. Az első szentképek, amelyek hátára ezt az imát nyomtattuk, sokak zsebében, imakönyvében talán már meg is fakultak. Hosszú volt a várakozás. De újjáéledt bennünk a reménység, hogy idén szeptemberben mégis együtt ünnepelhetünk, tanúságot tehetünk hitünkről és reménységünkről. Ne hagyjuk abba az imát, mert egész életünk a Gondviselés kezében van!

Ezzel az örömmel és bizalommal adjunk ma hálát Urunk mennybemenetelének ünnepéért, és kérjük, hogy érezzük át mindig, itt maradt, itt van jelen közöttünk erejével és szeretetével. Ámen.

*

A szentmise végén Esterházy László, a máriaremetei bazilika plébánosa és Boldvai József, az Élő rózsafüzér zarándoklat szervezőbizottságának meghatározó tagja mondott köszönetet a liturgia bemutatásáért Erdő Péternek. László atya felhívta a figyelmet, hogy május 24-én, pünkösdhétfőn, a karizmák ünnepén ugyancsak a bíboros mutat be koncelebrált szentmisét Máriaremetén.

Boldvai József kiemelte, hogy az Élő rózsafüzér zarándoklaton imádkoztak a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus sikeréért is; végül pedig elszavalta Reményik Sándor Valaki értem imádkozott című költeményét, az imádság lelket gyógyító erejéről.

Mikor a bűntől meggyötörten
A lelkem terheket hordozott
Egyszer csak könnyebb lett a lelkem.
Valaki értem imádkozott.
Valaki értem imádkozott.
Talán apám, anyám régen?
Talán más is, aki szeret.
Jó barátom vagy testvérem?
Én nem tudom, de áldom Istent,
Ki nékem megváltást hozott.
És azt, aki értem csak
Egyszer is imádkozott.

Az Élő rózsafüzér zarándoklat többi végpontján is szentmisével ünnepeltek: a fóti Szeplőtelen Fogantatás-plébániatemplomban Martos Levente Balázs, a Központi Papnevelő Intézet rektora; a kerepesi Szent Anna-plébániatemplomban Török Csaba, az esztergomi Nagyboldogasszony és Szent Adalbert-főszékesegyház plébánosa; a nagytétényi Nagyboldogasszony-plébániatemplomban Gájer László egyetemi tanár; a budapest-pestszentlőrinci Mária Szeplőtelen Szíve-főplébánia-templomban pedig Horváth Zoltán István protonotárius, kanonok, esperes, plébános, családreferens vezetésével.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria