Martos Levente Balázs: A Szentírás olyan, mintha az egyház anyanyelve lenne

– Mint pap, nyilván élete középpontjában áll a Szentírás. Ám sokan más irányokban művelik ki jobban magukat, például egyháztörténelemből, liturgiából. Ön miért a biblikumot választotta?

– Amikor papnövendék lettem, nagyon hálás voltam Istennek, hogy valami fontos, nagy tervbe, az ő tervébe kapcsolódhatok be. Közben viszont voltak egyéni érdeklődéseim is: szerettem például nyelveket tanulni. Így aztán kezdettől arra gondoltam, olyasmiben igyekszem elmélyülni, amiben fontos szerepet kapnak a különféle idegen nyelvek. Akkoriban még nem is igen ismertem az összes teológiai tárgyat, de a Bibliát azért is fontosnak éreztem, mert ezen át valóban Isten szava szólított meg engem, és szólíthatott meg mindenki mást is. Ráadásul úgy láttam, hogy az egész egyház, vagy a rendszerváltás éveiben a magyar egyház különösen is, mintha egyetlen nagy feladat előtt állna: elfeledett hagyományait kell felélesztenie, mintha valaha élő, mára kissé eltompult érzékeit kellene újra elevenné tennie. Az Írásokban van valami egészen hasonló: ősi hagyományok, amelyek mégis életre keltenek.

– Miért fontos, hogy a keresztény emberek olvassák a Szentírást?

– A Szentírás olyan, mintha az egyház anyanyelve lenne. Szinte mindig olyan szavakkal dobálózunk, amelyeknek szentírási háttere van, és ha helyesen akarjuk érteni egymást, illetve helyesen akarjuk érteni Istent, ismernünk kell ezt az anyanyelvet. A világ ma másként beszél, sok szempontból elvesztettük a közös nyelvet, fiatalok és idősek például sokkal nehezebben értik egymást, mint valaha. Akkor viszont újra le kell fordítanunk a dolgokat, mai nyelven kell elmondanunk. A Szentírás egyetlen egész, s közben mégis nagyon sokféle. Aki igazán el akar mélyedni benne, szinte állandóan kihívásokkal szembesül, mert különböző hagyományokat, olykor ellentmondásos valóságokat kell kibékítenie egymással. A Szentírás ugyanakkor mégsem rendezetlen egész, hanem éppen ebben a sokféleségben megvalósuló egységben tanít arra, hogyan lehetünk ma hívő keresztények.

– A biblikum terén végzett munkája során milyen kutatási irányokban dolgozott, dolgozik? Milyen témákban publikált írásokat?

– Eddig két nagyobb témakörrel foglalkoztam, legalábbis tudományos szinten. Előbb főleg Szent Pál leveleiről, azután meg Márk evangéliumáról írtam. Megfogott Pál apostol szenvedélyes, lendületes személyisége, illetve az a határozott, szinte sietős, mégis egészen emberi Jézus, akiről Márk evangélista ír. Azt hiszem, nagyon sokat tanultam az ókori világról, a korabeli zsidóságról is, miközben ezeket a tanulmányokat készítettem. Megdöbbentő, mennyire sokrétű, gondolkodó világban éltek az elődeink is, és mennyire konkrétan, közvetlenül látták a világot. A módszerek szempontjából azokat kedveltem és műveltem, amelyeket jobban össze tudtam kapcsolni a lelkipásztorkodással: az elbeszélő szövegek elemzését, illetve a retorikai elemzés módszereit. Előbb a szöveg jelenlegi állapota érdekel, s az esetleges fejlődése, alakulása csak másodsorban.

– Mióta működik a Biblikus Bizottság és mi a feladata, szerepe az egyházban?

– A Pápai Biblikus Bizottságot XIII. Leó pápa hozta létre 1902-ben. Akkoriban bíborosok alkották, akiknek az volt a feladata, hogy elutasítsák a Szentírással kapcsolatos tévedéseket. A századfordulón fellendült a történészek munkája, akik sok mindent, szinte mindent megkérdőjeleztek a Bibliával kapcsolatban. Ebben az összefüggésben a Biblikus Bizottság inkább védelmébe igyekezett venni a Bibliát, illetve a Bibliára vonatkozó hagyományokat, s jobbára megerősítette a hagyományos nézetek érvényességét. Így akarta óvni a Biblia tekintélyét. A II. Vatikáni Zsinat idejére a helyzet jelentősen átalakult. A zsinati dokumentumokkal együtt a bizottság is stílust váltott, miután Boldog VI. Pál pápa új szabályokkal látta el. Célját, hogy minél többen olvassák, ismerjék és szeressék Isten szavát, konstruktív javaslatokkal, szakmai munkával igyekszik elérni. Az utóbbi évtizedekben hosszabb dokumentumokat tett közzé a bibliai krisztológiával, az egyházképpel, a Biblia helyes értelmezésével, a zsidó nép és a héber Biblia keresztény olvasatával, a bibliai erkölcstannal, legutóbb meg a sugalmazással kapcsolatban. A bizottság tágabb értelemben a pápa tanító hivatalát segíti, illetve konkrétan megmutatja, milyen gazdagság származhat a katolikus egyházban az Írásokkal való foglalkozásból.

– Hogyan és miért választanak meg valakit a bizottság tagjának? Dolgozott a bizottsággal már korábban és innen ismerik, vagy a publikációk hívhatták fel Önre a figyelmet?

– A bizottságba a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia jelölt. Úgy tűnik, hogy a római döntéshozók elengedőnek találták eddigi tudományos munkámat. Remélem, hogy ez a továbbiakban is így lesz… Bizonyos értelemben a magyar nyitottságot, a Kelet és Nyugat találkozásának lehetőségét, gazdag hagyományainkat is szeretném magammal vinni.

– Mi lesz a bizottságban a feladata? Hogyan dolgozik, mennyit vagy mikor ülésezik a bizottság?

– Erről még nagyon kevés biztosat tudok mondani. A bizottság alapszabálya szerint legalább évente egyszer ülésezik Rómában. A mai távközlési és informatikai eszközök azonban a távmunkát is lehetővé teszik. A legközelebbi közös munkanapokra való felkészülés, témakijelölés, feladatkiosztás már megkezdődött.

Fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír