Megáldották a felújított szakáldi Szent Anna görögkatolikus templomot

A szertartás a templomszentelés szokása szerint a zárt templomajtó előtt mondott imádságokkal, a felújított templom külsejének szenteltvízzel való meghintésével, majd belsejének megszentelésével kezdődött.

Jézus „megparancsolta a tanítványoknak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek előtte a túlpartra” (Mt 14,22) – hangzott el az ünnepnapon fölolvasott evangéliumi részben. Mit is jelent hajóra szállni, bárkában „megúszni” a vízözönt és átkelni a túlpartra?

Az egyházatyák magát az Egyházat is egy nagy hajóhoz hasonlították, melynek kormányosa az Úr Krisztus, alkormányosa a püspök, a matrózok a presbiterek, az oldallegénység felügyelői a diakónusok – mondta Orosz Atanáz püspök, majd Noé történetére utalva kiemelte: A Biblia kinyilatkoztatott tanúságtétele szerint egyedül csak Noé menekült meg nyolcadmagával, az igaz ember, aki figyelt az Isten szavára. Noé előképe az Egyháznak és szentségeinek, illetve az igazságosság örököseinek és a keresztség szentsége által megmenekülőknek is.

Szent Péter apostol is ezt a bárkát említi a keresztség által megmenekülő Egyház jelképeként – mondta a főpásztor, majd az ünnepi evangéliumi szakasz után következő részt idézte föl, melyben Jézus lecsillapítja a háborgó tengert. „Jézus jelen volt a bárkában, a kis hajóban is, ahogy jelen van ebben a templomhajóban is, amelyet itt most újra fölszenteltem, megáldottam és e közösség otthonává nyilvánítottam” – tette hozzá a püspök.

Templomaink legnagyobb része az előtér és a szentély közti hajó, ahol mindenki egy irányba, egyfelé tekint. A hajó képe mind a mai napig érvényes a keresztény közösségre. A templomhajóban egymás segítségére vagyunk, és kérjük a jelen lévő Krisztust, hogy mentsen meg minket minden bűnösségünkből és gyógyítson meg betegségeinkből – mondta Orosz Atanáz püspök. – Különböző emberek vagyunk, akiket azt tart össze, hogy Jézus Krisztus nevére keresztelkedtünk meg, kelet felé fordulva imádkozunk. Jézus a mennybemenetelkor Jeruzsálemtől keletre hagyta el tanítványait, s a megjelent angyalok ígérete szerint kelet felől fog majd visszatérni is. A liturgián nemcsak kereszthalálára emlékezünk, hanem a mennybemenetelre és a „jobb kéz felől való ülésre”, sőt a második, dicsőséges eljövetelre is. Ebbe a „hajóba” azért szállunk be, hogy Isten vezetésével mindannyian biztonságosan jussunk el a „túlpartra”, vagyis hogy együtt üdvözülhessünk.

Itt, a földön vándorok, zarándokok vagyunk. Hivatásunk a „túlpartra”, Isten országának fényei felé irányítja figyelmünket. Együtt imádkozunk, és igyekszünk félretenni mindenfajta neheztelést. Mindannyian Jézus Krisztushoz tartozunk, nincs helye közöttünk torzsalkodásnak, hanem csak békességnek és egyetértésnek – utalt a főpásztor a templom megáldásakor fölolvasott apostoli szakaszra (1Kor 1,17).

Azt kérte a megyéspüspök: ne csak egyéni üdvösségünkért, saját életünk „hajójáért”, hanem embertársainkért, a mostani járványban megfertőződöttekért és az emberiség üdvösségért is imádkozzunk. „Kérjük a szentek közbenjárását, legyenek segítségünkre!”

Július 26-án az Istenszülő Szűz Anya szüleinek, Joachimnak és Annának is kérjük imádságos közbenjárását. Anna, Jézus Krisztus nagyanyja a nagymamák pártfogója is, aki erősítést, bátorítást jelent az időseknek. „Az idősek, a nagyszülők drága kincsek számunkra; meg kell becsülnünk őket, mert tőlük tanulhatunk gondoskodást és szeretetet. Akik megtanulják a szeretetet, csak azok lesznek képesek arra, hogy ők is szeressenek. Mindannyian egy hajóban evezünk; idősek és fiatalok, mindannyiunk együttes munkája szükséges az Egyház működéséhez” – zárta a homíliát Orosz Atanáz püspök.

Juhász Géza első helynök, szervezőlelkész örömét fejezte ki, hogy a templom felújítása után, megáldásának ünnepén is két közösség, a római és a görögkatolikus testvérek közösen kérték védőszentjük közbenjárását. Az ünnepségen részt vett Tállai András miniszterhelyettes. Juhász Géza köszönetet mondott mindazoknak, akik a közösségért kivették részüket a munkálatokból: Tardi Istvánnak és feleségének, Márta néninek; Kiss Tóth Lászlónak és feleségének, Margit néninek; Rembeczki Józsefnek, valamint Demkó Györgynek.

Szakáld görögkatolikus templomát a muhi csatában elesettek emlékére ajánlották 1912-ben. A külső felújítási munkálatok fő anyagi forrása a Miniszterelnökség Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárságának az épített örökség védelmére kiírt pályázata volt, kiegészítve a Miskolci Egyházmegye és a hívek adományaival. A munkálatokat a Technologies Építő Kft. végezte.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír