Bódis Zoltán, az intézmény igazgatója köszöntötte a résztvevőket, és elmondta, minden utódnak kötelessége a hősi halált is vállaló emberekről való megemlékezés. Fontos tudatosítani magunkban, hogy az egykori fiatalok sokat tettek a mi jövőnkért, a jelen békéjéért. Az érettségi előtt álló fiatalokhoz szólva kifejtette, most boldog, békés körülmények között élhetünk, de a száz évvel ezelőtt ide járó diákok sem képzelték azt, hogy harctéren fognak meghalni.
Bódis Zoltán nagyapja mindkét világháborúban részt vett, lelkesedéssel mesélt unokáinak a nemes áldozatvállalástól átfűtött háborús élményeiről. Az igazgató azt is elmondta, a rendszerváltás előtti időben megírt történelem sok esetben nem volt hiteles, a valóságról csak személyesen átélt történetek elbeszéléseiből, levelekből informálódhattak. Az intézményvezető hangsúlyozta, ezért is nagyon fontos megőrizni a valódi történelemre utaló személyes emlékeket.
A megemlékezésen a vendégek között jelen volt Ispán Zoltán, az első világháború kutatója, aki katonaként a második világháborúban harcolt. Szabó György, Bánszki Tamás egykori piarista tanár hagyatékának gondozója is elhozta emlékeit: Bánszki Tamás a hadifogolyélményeit festette meg képekben, hűen tükrözve a hadifogság hangulatát, a katonák magányát. Kozma László nagyapja, az 1915-ben hősi halált halt Sandala Ferenc frontról írt leveleit hozta el. Az ünnepségen megtekinthetők voltak Mihucz Péter első világháborús katonaviseleteket bemutató rajzai. A megemlékezésen a diákok is szerepeltek, közösen elénekelték a korszak egyik szívszorító katonadalát (Kimegyek a doberdói harctérre).
54 hősi halált halt fiatalember neve került örökre bevésve az iskola falán található kőtáblára, amelyen az ünnepség végén az emlékezés virágait helyezték el, és közösen elénekelték a Himnuszt. A megemlékezés befejező mozzanataként Lippai Péter, a Magyar Honvédség 5. Bocskai Lövészdandárának parancsnokhelyettese tartott előadást az első világháborúról.
Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria