Meghallgatás, nyitottság, megkülönböztetés – Fiatalokkal találkozott Debrecenben Palánki Ferenc

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A főpásztor Kocsis Fülöp érsek-metropolitával együtt képviselte hazánkat Rómában a fiatalokról szóló októberi püspöki szinóduson. Palánki Ferenc előadás, majd kötetlen beszélgetés keretében osztotta meg szinódusi élményeit, a tanácskozás eredményét a résztvevőkkel.

Az előadás után szentségimádást tartottak, majd szentmisével és agapéval zárták a napot, amelyet a Debreceni Római Katolikus Egyetemi Lelkészség szervezett Törő András püspöki titkár, egyetemi lelkész vezetésével.

A szinódus együtt haladást, közös úton járást jelent – mondta el a püspök, rámutatva: mindez nemcsak a tanácskozásra vonatkozik, hanem a jövő pasztorációjára, különösen is az ifjúságpasztorációra. Ferenc pápa a nyitóbeszédében hangsúlyozta, a szinódus nem parlamenti törvényhozó szerv, hanem együtt gondolkodás, egymásra és Istenre figyelés.

Palánki Ferenc számára a közös imák, tanácskozások, beszélgetések, a pápa közvetlensége bensőséges egyházélményt jelentett. A Szentatya házigazdaként minden alkalommal kézfogással üdvözölte a résztvevőket a tanácskozás termének bejáratánál. Így történhetett meg az is, hogy a debrecen-nyíregyházi püspök éppen Ferenc napján egy liftben utazhatott a druszájával, ráadásul a pápa magyarul köszöntötte őt a névnapján.

A főpásztor ismertette a három részből álló záródokumentumot, amelynek lényegi mondanivalóját az emmauszi tanítványok történetével hozták párhuzamba. Az első fejezet a kísérésről, meghallgatásról szól. A történet szerint az emmauszi tanítványok reményvesztetten hagyták el Jeruzsálemet, a reménység városát, mert azt hitték, Jézus Izraelt fogja világhatalomra juttatni, pedig ő a világot jött megmenteni. „Aki kevesebbet remél az Istentől, mint amit az Isten adni akar neki, az csalódni fog benne” – tette hozzá a püspök.

Sok reményvesztett fiatal van a világon, akik tele vannak kérdésekkel, csalódásokkal. Váljunk számukra megszólíthatókká – biztatott a főpásztor. Felidézte: egyszer egy baráti összejövetelen a fiatalok nem merték megszólítani, ezért beszélgetést kezdeményezett velük, majd válaszolt mély, komoly kérdéseikre. „Szükség van arra, hogy a papok, szerzetesek, tanárok, képzett laikusok képesek legyenek meghallgatni a fiatalokat. Sokszor az a probléma, hogy képzetlenek vagyunk, nem vagyunk megszólíthatók. A fiatalok be vannak zárkózva sajátos világukba, sok esetben nem hajlandók szóba állni a felnőttekkel. A szeretet üzemmódjában tudunk nekik segíteni, ehhez nagy türelemre van szükségünk. Az emmauszi tanítványok kérik Jézust, maradjon velük. Ha megszólíthatók vagyunk, akkor bennünket is kérni fognak erre a fiatalok, ami azt jelenti, jó úton haladunk.”

Jézus megtanít bennünket a figyelmes szeretetre: „Rájuk nézett, és megesett rajtuk a szíve.” Mi hogyan nézünk egymásra, a fiatalokra? A Szentatya is sokszor beszél arról, hogy a szeretet elvárásokat támaszt. A szinóduson azt mondta, nemcsak a fiatalokról, hanem a fiatalokhoz akar szólni, tanácsot, útmutatást adni nekik – folytatta Palánki püspök, és arról is beszélt, hogy sok esetben a hit átadása nem működik, a fiatalok ugyanis a szentségek felvétele után eltávolodnak az Egyháztól. „A probléma oka az lehet, hogy nem vagyunk elég hitelesek. Bár abból, hogy Jézus Krisztus meghalt értünk, és feltámadt, örök életet ajándékozott, öröm kell hogy fakadjon, ez rajtunk mégsem látszik.”

A hit átadása nem minden kontinensen probléma, a nehézségek főleg a jóléti társadalmakban jelentkeznek – mutatott rá a főpásztor. – Dél-Amerikában nem ritka a két-három órás szentmise, a százmilliós lélekszámú Fülöp-szigeteken nincs paphiány, a lakosság közel fele 22 év alatti. A fiatalos országban a nyolc-tíz gyermekes családok legtehetségesebb fiaiból pap, a többiből orvos, tanár, mérnök lesz.

Ferenc pápa szerint a legjobb ifjúságpasztorátor egy másik fiatal, aki tanúságot tud tenni társa előtt a saját hitéről.

Hová kísérjük a fiatalokat? – erről a kérdésről is beszélt a püspök. – A szinódus záródokumentuma azt is hangsúlyozza, hogy a fiatalkor ajándék időszak, de véget kell érnie, hogy helyet adjunk a felnőttkornak. Eljutnak-e a fiatalok erre a szintre? A helyes kísérés következményeként igen, meg tudják hozni a maguk döntését. A kísérés ugyanakkor veszélyes is lehet, ha nem úgy kísérjük őket, ahogy jó nekik, hanem úgy, ahogy ők kérik. Nagy Csaba egyházmegyés pap fejtette ki dolgozatában, hogyan fordult meg az emberek gondolkodása e téren. Régebben a babakocsiban ülő gyermek útközben az édesanyját figyelte, látta az arcrezdüléseit, reagálását különböző helyzetekre, tehát anyján keresztül szemlélte a világot. Ma a gyermek kifelé néz a babakocsiból, nem az édesanyját látja, hanem az eléje táruló világot, mindent magának kell befogadnia, értékelnie. Ez azért nem jó, mert a fiatal korán önállóvá válik, hamis információkhoz jut, és saját magának kell döntéseket hoznia. Ha valaki korán önálló lesz, akkor képtelen lesz érett felnőtté válni. Hogyan kell tehát kísérni a fiatalokat? Irányt mutatva, korlátokat állítva, mert nem valamitől, hanem valamire vagyunk szabadok.

A dokumentum második része a nyitottságról szól. Az emmauszi tanítványoknak megnyílt a szemük, és felismerték Jézust, amikor kezébe vette a kenyeret, és megtörte azt. Nagyon fontos, hogy a személyes kapcsolatokra, a teljes odaadottságra legyenek nyitottak a fiatalok. Merniük kell mindent odaadni, hogy képesek legyenek a hivatásuk elérésére.

A szinódus egyik kiemelt témája a hivatás volt, amelyet nem mi választunk, hanem az választ bennünket. A döntés egy hivatás mellett Isten és ember személyes találkozása és annak a megértése, hogy mit akar Isten kihozni az életünkből. A Szentatya hangsúlyozta, a hit nem olyan világosság, amely eloszlat minden sötétséget, hanem olyan látás, amely segít a sötétben is eligazodni. Isten a távoli problémákra nem a mai napon ad választ, ezért sem kell a jövő elképzelt nehézségei miatt aggódni.

A záródokumentum harmadik része a megkülönböztetés módszerét elemzi. Ez azt jelenti, hogy ha döntési helyzetben vagyunk, fel kell sorolnunk a választás mellett és az ellene szóló érveket is, s ez alapján kell meghoznunk a döntést, akár a hivatásról, párválasztásról vagy másról legyen szó. Ha élő istenkapcsolatunk van, akkor az a megkülönböztetéseinkre, a döntéseinkre is hatással lesz.

A dokumentum zárógondolata a fiatalok életszentségre való meghívásáról szól. Szentnek, vagyis Istenhez tartozónak kell lenni, ami nem azt jelenti, hogy nem hibázunk, hanem hogy növekedünk, erősödünk a hitben. A fiatalok a szentségen keresztül képesek megújulni, és így pajzsként lehetnek jelen az Egyházban – hangsúlyozta a debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír