Megismerhetjük az 1936. évi pécsi egyházmegyei zsinat iratanyagát

Kultúra – 2017. július 25., kedd | 14:59

A Pécsi Egyházmegye történelmi fontosságú eseményének iratanyagát dolgozza fel az a kötet, amelyet a közelmúltban jelentett meg a MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete.

Az 1936. évi pécsi egyházmegyei zsinat határozatait tartalmazó forráskiadványhoz Damásdi Zoltán, a Pécsi Egyházmegyei Levéltár levéltárosa írt bevezető tanulmányt, valamint jegyzeteket – vele beszélgetett az egyházmegye munkatársa.

– Mi adja a kötet megjelenésének időszerűségét?

– 2011-ben indult az az Országos Tudományos Kutatási Alap által támogatott program, amely azt a célt tűzte ki, hogy a 19–20. századi egyházmegyei, illetőleg tartományi zsinatok dokumentumait egy sorozatban jelenteti meg. Ennek leglényegesebb haszna az, hogy ha valaki szeretné egy egyházmegye életét alaposan megismerni, ahhoz nélkülözhetetlen ezeknek az iratoknak a tanulmányozása, hiszen ez egyfajta, minden részletre kiterjedő rezüméjét adja az egyházmegye korabeli működésének.


– Az egyházmegyei zsinat határozatainak gyűjteménye 1936-ban már megjelent. Ez a kötet most mennyiben több a határozatok ismételt közlésénél?

– Lényegében ugyanazokat a határozatokat tartalmazza, amelyek 1936-ban megjelentek. Annyiban jelent többet a könyv, hogy feldolgozza az iratanyagot: ezek a határozatok ugyanis nem a semmiből születtek, hanem az egyházmegye aktuális állapotából, igényeiből fakadóan fogalmazták meg őket, de úgy, hogy természetesen merítenek minden korábbi egyházi és világi intézkedésből. A forrásközlés egyik fontos szempontja volt, hogy megjelölje azokat a hivatkozási pontokat, amelyek a zsinati határozatok alapját jelentik. Így nyolcvan év elteltével tudományos szempontból is alaposan feldolgozható, hogy ezek a határozatok mi alapján, milyen történelmi háttérrel születtek meg, de a zsinat utóélete is fontos: hogy valósult meg mindez az egyházmegye életében, hogyan változtak a határozatok időről időre, míg aztán lényegében teljesen megszűntek.

– Egyetlen olyan határozat sincs közöttük, amelyik ma is érvényben lenne az egyházmegyében?

– Nincs egyetlen máig érvényben lévő határozat sem. Nem lehet azt mondani, hogy a következő egyházmegyei zsinat – ami Pécs esetében 1998-ban volt – szüntette volna meg az 1936-os rendelkezések érvényességét, hiszen a II. vatikáni zsinat 1962 és 1965 között alapvetően változtatta meg az Egyház működését. Az egyetemes zsinat következtében de jure érvényét vesztette az 1936-os zsinat sok rendelkezése. A gyakorlatban viszont már ennél korábban, az 1940-es évek közepétől, a kommunizmus kiépülésével vált alkalmazhatatlanná sok határozat. Emellett vannak természetesen püspöki rendelkezések is, amelyek konkrétan egy-egy határozat módosítását, megszüntetését eredményezték. Egyetlen olyan rendelkezés van, amelyet nem az 1936-os zsinat alkotott, hanem Berényi Zsigmond püspök 1742-ben, de az 1863. és az 1936. évi zsinat is megerősített: mindmáig létezik az egyházmegye papjainak miseszövetsége, amelynek keretében elhunyt paptestvérükért három, elhunyt püspökükért hat szentmisét kötelesek bemutatni a halálhír kézhezvétele után.


– Melyek azok a főbb területek, amelyeket a zsinati határozatok érintenek?

– Virág Ferenc püspök – amellett, hogy az 1917-ben kihirdetett kánonjogi kódex előírta az egyházmegyei zsinatok tízévenkénti megtartását – azzal a megfontolással hívta össze a zsinatot 1936-ban, hogy az utolsó, 1863-as egyházmegyei szintű tanácskozás óta a világ rengeteget változott. Szükségesnek tartotta egy olyan új határozatgyűjtemény megalkotását, amely választ ad az új kihívásokra, és kiterjed a papi hivatás valamennyi akkori aspektusára. Előírásokat fogalmaz meg magukról az egyházi személyekről, a papság igehirdető tevékenységéről, a szorosan vett papi tevékenységekről, a közigazgatási tevékenységekről. A kötet egy függelékben tartalmazza azokat a dokumentummintákat (jegyzőkönyv, pénztárnapló, leltár, számadási minta), amelyeket abban az időben minden plébánián kötelező volt használni. Elsőre rengetegnek tűnhet az az 563 paragrafus, amelyet megalkottak a zsinati atyák, és felmerülhet a kérdés, hogy vajon tudta-e tartani magát a papság az ilyen aprólékosan szabályozott előírásokhoz. A valóságban azonban valószínűleg nem az volt a cél, hogy minden egyes plébános kívülről megtanuljon minden rendelkezést, hanem sokkal inkább egyfajta útmutatást kívánt adni: ha valaki nem volt biztos valamiben, a határozatgyűjteményben megtalálta a választ kérdésére.

Készülőben van a Magyar Történelmi Emlékek – Okmánytárak sorozat következő pécsi vonatkozású kötete: az 1863. évi egyházmegyei zsinat anyagát feldolgozó könyv két nyelven (az eredeti latin mellett magyar fordításban), bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel ellátva jelenik meg idén ősszel.

Forrás: Horváth-Baán Anikó/Pécsi Egyházmegye

Fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria