Megjelent az Új Ember 2020. május 10-i száma

A címlapról indul interjúnk Korzenszky Richárd nyugalmazott tihanyi perjellel. A koronavírus-járvány az ő és szerzetestársai fizikai mozgásterét is beszűkítette, de lelki-szellemi tevékenységét nem korlátozza.

A mostani helyzetről őszinte szavakkal vall a nyugalmazott tihanyi perjel: „Nem egy nekünk írt levélben találkoztam a kérdéssel: hol van ilyenkor Isten? Miért engedi meg ezt, ha egyáltalán létezik? Nehéz válaszolni. Isten ránk bízta a földet, amelynek nem urai, hanem gondozói vagyunk. Erre kellene rádöbbennünk. És arra: egyáltalán nem szükségszerű, hogy élünk, létezünk. Lehetne úgy is, hogy nem vagyunk… Tisztulnia kell a vallásosságunknak, személyesebbé kell válnia. A vallás nem szokásrendszer, sokkal több annál. Személyes kapcsolat köztem és a Teremtő között. Nem én vagyok az élet ura. Le kell borulnom az élet Ura előtt.”

„Az évfolyam, amelyiknek nem volt ballagása” – így fogják hívni őket? Nem, hiszen sok középiskolában sokak munkájának, áldozatkészségének köszönhetően mégiscsak volt; igaz, virtuális, és otthonról kellett nézni. (A többség vágya azért az, hogy ősszel legyen igazi is: virágesővel, sok-sok öleléssel.) Az érettségiig vezető út utolsó hat hetéről, a közösség öröméről és az elszigeteltség nehézségeiről a Szent Angéla Gimnázium 12/A osztályának hat tagjával és osztályfőnökükkel készült összeállításunkat olvashatják lapunkban a 12. oldalon.

A járványhelyzetről beszélgettünk Kerényi Lajos piarista szerzetes, pappal is, aki évtizedek óta kórházlelkész, fiatalok több nemzedékének nevelője, a Nagymarosi Ifjúsági Találkozók egyik létrehozója, számos könyv szerzője. Lajos atya szerint „A mostani helyzet tisztítja az embereket. Krisztus az ezekhez hasonló erőpróbákat is a megváltás eszközévé teszi. A nehézségeket látva és megtapasztalva a legmagabiztosabbaknak is kisebb lesz a szájuk. Eddig nagy hangon beszéltek arról, hogy Isten nincs, ám ilyenkor már számukra is van, hiszen szidják. Ez az időszak mindenki számára különösen alkalmas az őszinte bűnbánatra, a lelki megtisztulásra.”

A karantén időszakában zajló hitéletről két riportot is olvashatnak: az egyik a Budapest-Pasaréti Páduai Szent Antal plébániáról és közösségéről szól, a másik a pesti Jézus Szíve jezsuita templomban megtartott szentmisékről, amelyeket annyian néznek, ahányan be sem férnének a templomba.

Mértékadó kulturális mellékletünkben a Huszti Zoltán képzőművész pappal készült interjúban hitről, emberi kapcsolatokról vall a TikTok közösségi felületen 350 ezres heti nézettséget magáénak tudó lelkipásztor. Mint mondja, „ezt nem én kerestem, és ráfeszülve sem vagyok. Kiderült, hogy ez az evangelizációs forma nagyon működőképes, és óriási igény van rá. Ez meghatározó számomra mostanában.”

A História rovatban a Nemzeti Múzeum főmunkatársa, Mráv Zsolt régész, muzeológus munkájáról kapunk képet. A Seuso-kincs kutatója, a visszaszerzett világhírű késő római ezüst tárgyegyüttest immár állandó kiállításon bemutató tárlat egyik kurátora és reprezentatív ismeretterjesztő katalógusának társszerzője ásatást vezet Nagyharsánynál. Igazolja, hogy a Római Birodalom peremvidékéhez tartozó Pannoniában is jelen volt a míves tárgyi kultúra, méghozzá annak élvonala is.

A Természetrajz rovatban Schmidt Egon felső-tiszai emlékeiről ír.

Magyar Kurír