Megkezdődött a fatimai engesztelő imaestsorozat Mátészalkán

Hazai – 2019. május 16., csütörtök | 15:07

A hagyomány szerint májustól októberig, Szűz Mária fatimai jelenésére emlékezve minden hónap 13. napján imára gyűlnek a hívek a mátészalkai Szűz Mária Szeplőtlen Szíve-templomban. Az idei első imaesten, május 13-án Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatott be szentmisét.

Az imaalkalmakra az egész Debrencen-Nyíregyházi Egyházmegye területéről érkeznek hívek. A loretói litánia után népi engesztelő imákban és énekekkel fohászkodnak a Szűzanyához, majd görögkatolikus könyörgő imát, parakliszt mondanak, ezt követően a papok rózsafüzért vezetnek, majd ünnepi szentmisével és körmenettel zárul a szertartás. Az imaesteket Heidelsperger István helyi plébános vezeti, azonban az év első imaalkalmán a hagyomány szerint a megyéspüspök mutat be ünnepi szentmisét.

Palánki Ferenc püspök a szentmise homíliájában Jézus kérdéséről elmélkedett: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” (Mt 12,48). Kifejtette, elsősorban azt kell tudatosítanunk magunkban, hogy mi Jézus rokonai vagyunk. Ő a testvérünk – egyben Urunk és Mesterünk –, aki feltámadt. Ő nem úgy viselkedik velünk, mint úr, hanem mint testvér, és látva emberi gyengeségeinket a Szűzanyával karöltve segít nekünk.

A főpásztor idézte a Szentírás egy nehezen értelmezhető mondatát is: „felejtsd el népedet és atyád házát”. A zsoltár szavai arra utalnak, hogy már nem a földi kötelékek, kapcsolatok, vérségi rokonság számít, hanem a szeretet kötelékei. Isteni erőforrás nélkül nem tudjuk, hogyan kell szeretni. Ahhoz kell ragaszkodnunk, hogy Jézusban haladjunk és éljünk. Ez nem azt jelenti, hogy el kell felejtenünk a magyarságunkat, családunkat, hanem azt, hogy életünk legfontosabb pontja az Istennel való kapcsolat. Ha ezt teljes szívünkből, lelkünkből, elménkből és minden erőnkből megéljük, akkor jól tudjuk majd szeretni családtagjainkat, szeretteinket, és a kapcsolataink is működni fognak. Sokszor belefáradunk a szeretetbe is, mert gyengék, bűnösök vagyunk, megterhel bennünket emberi gyarlóságunk. Isten kegyelmével együttműködve viszont csodákra lehetünk képesek, amelyek gyümölcsei az érdem nélküli megbocsátás, az esélyadás a másiknak az újrakezdésre, embertársaink gyengeségének elviselése. Szűz Mária hónapjában különösen is ehhez kérjük égi édesanyánk segítségét: segítsen, hogy egyre jobbak legyünk, el tudjuk viselni fájdalmainkat, nehézségeinket.

A hit zarándokútját Máriának is végig kellett járnia – hangsúlyozta Palánki Ferenc a tavaly őszi püspöki szinódus záródokumentumára utalva. – Amikor Mária igent mondott az angyal szavára, utána azt érezhette, hogy magára maradt, hiszen az angyal eltűnt. Ennek ellenére a legnagyobb nehézségben is érezte Isten jóságát. Nekünk is minden gyarlóságunk, betegség, gyász, szomorúság ellenére végig kell járnunk ezt az utat. Mária Jézus Krisztus feltámadása után kísérte a közösséget, az apostolok egy szívvel-lélekkel imádkoztak vele. Isten válasza erre az volt, hogy elküldte a Szentlelket, aki lelkessé tesz, lelkesít bennünket, és általa sok ajándékot kapunk. Szűz Mária mint anya és tanító most is kíséri az Egyházat. Mária szólít bennünket, és kéri, hogy menjünk Fiához, aki akarja, hogy Ő, a mi Urunk, Jézus Krisztus, aki legyőzte a halált, életünk középpontjában legyen.

Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? A válasz: aki teljesíti az Atya akaratát. Tekintsünk minden helyzetben Máriára, hogy megmutassa, mit kell tennünk, hogy megtapasztaljuk szelídségét, és Jézusnak igazi testvérei lehessünk – zárta homíliáját a debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

A fatimai engesztelő imaestsorozat immár huszonnégy éves hagyomány Mátészalkán. A fatimai Mária-kegyszobor másolatát 1947-ben készítették el, azóta e vándorszobor többször is körbejárta a világot. A volt szocialista országokba 1994-ben jutott el először: tavasszal Szlovákiában fogadhatták a hívek százezrei, majd hazánkba érkezett.

Az 1994-es fatimai gyermekzarándoklaton százhúsz magyar fiatal vett részt, ők hozták el a szobrot Seregély István akkori egri érsekkel együtt a Malév különgépével. A vándorszobrot június 11-i megérkezésétől október 13-ig sok magyar településre elvitték, köztük Mátészalkára is. Fogadása után egy fatimai Szűzanya-szobrot helyeztek el a város ráckerti templomában, majd az akkori plébános, Miklós Dezső megszervezte és rendszeressé tette az engesztelő imaesteket.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria