Megnyílt a piarista múzeum új időszaki kiállítása

A tárlat az 1938-as budapesti eucharisztikus világkongresszust és az azt követő Szent István-emlékévet mutatja be a piaristák szemszögéből, illetve a rend magyarországi tartománya által legtöbbet foglalkoztatott ötvösművész, a különleges zománcdíszítésű kelyheiről ismert Okrutzky Erzsébet liturgikus ötvöstárgyai is megtekinthetők.

Az érdeklődőket Szilvásy László tartományfőnök köszöntötte, majd Nyitrai Péter, a budapesti Piarista Gimnázium tanára 12. századi dallamokat szólaltatott meg török pengetős hangszereken. A tárlatot Borbás Péter, a Piarista Múzeum vezetője mutatta be.

A múzeum új időszaki kiállításának különlegessége, hogy a szentév eseményeinek és gazdag tárgyanyagának bemutatása mellett a piarista rend, illetve a piarista diákok és iskolák szemszögéből jeleníti meg ezt a korszakot. Persze nagy számokkal a piaristáknál is találkozhatunk: a rend 100 hektoliter dörgicsei piarista bort ajánlott fel az eucharisztikus kongresszus szentmiséire, illetve a vendég bíborosok számára annyi mádi máslás bort, „amennyire csak szükség lesz”. A budapesti rendház több mint hetven vendéget fogadott a kongresszus idejére, így úrnapján például nyolcvanhat szentmisét mutattak be az ifjúsági kápolnában. Az iskolai évkönyvek, illetve a historia domusok, a rendházak krónikáinak beszámolói viszont inkább arról tanúskodnak, hogy a szerzetesközösség csendes, alázatos munkával és a diákság bölcs, pozitív szemléletű bevonásával készült és vett részt a monumentális rendezvénysorozaton. A piarista szerzetestanárok rengeteg prédikációt, triduumot, konferenciabeszédet tartottak, illetve gyóntattak; az iskolai buzdítások, pályázatok, kirándulások, zarándoklatok alkalmával pedig igyekeztek közelebb segíteni a diákokat az Eucharisztiában jelen lévő, élő Krisztushoz, és a nemzeti örökség értékeihez.

A kiállítás ezen kívül Okrutzky Erzsébet iparművész (1901–1986) munkásságával, illetve a rend számára készített megrendeléseivel foglalkozik. A kiállítás legszebb darabja egy magyar szentek zománcképeivel díszített kehely, amelyet az 1938-as kettős szentév alkalmából Barth Ferenc tervezett és Okrutzky Erzsébet készített el. Minden bizonnyal ennek a kehelynek a kapcsán fogalmazódhatott meg Tomek Vince budapesti házfőnökben, hogy milyen jó lenne, ha a különböző piarista templomokban piarista motívumokkal és piarista szentek zománcképeivel díszített kelyhekkel lehetne misézni. 1939 és 1948 között a művésznő több mint húsz megrendelést teljesített a piaristáknak, készített cibóriumokat és kelyheket a budapesti, a nagykanizsai, a sátoraljaújhelyi, a tatai, a váci és a veszprémi rendházak és templomok számára, de számos személyes megbízásnak is eleget tett.

Okrutzky Erzsébet 1922 és 1927 között járt az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskolába, ahol Csajka István tanítványa volt, majd még egy évet tanult a bécsi Iparművészeti Főiskolán, ahol a zománctechnikában tökéletesítette tudását. Az 1930-as évek második felétől felélénkülő egyházi közösségek számos megbízással látták el a fiatal művészt, aki a különböző, ősi ötvös- és zománctechnikákat modern felfogásban alkalmazta. Egyénivé fejlesztett zománctechnikája felismerhetővé teszi az általa készített cibóriumokat, kelyheket és monstranciákat. Műveivel szerepelt az 1937-es párizsi világkiállításon, az 1938-as Berlini Nemzetközi Kézművesipari Kiállításon, az 1939-es New York-i világkiállításon, de alkotásaival a különböző hazai iparművészeti tárlatokon is rendszeresen találkozhatott a nagyközönség, illetve számos munkájával képviseltette magát a Nemzeti Szalon 1941-es egyházművészeti kiállításán is.

Piarista megrendelésnek 1948-ban tett eleget utoljára, amikor Sík Sándor tartományfőnök 60. születésnapjára készített el egy zománcképes kelyhet. Okrutzky Erzsébet élete végéig, egészen 1986-ig állandó levelezésben állt Tomek Vincével, akit 1947-ben a piarista rend generálisává választottak. A művésznő Tomek Vincének írt levelei, amelyet a Piarista Leváltár, illetve a rend központi, római levéltára őriz, az életmű kutatásának legfontosabb forrásai. A levelekből kiderül, hogy Okrutzky Erzsébet más szerzetesrendek – a ciszterciek, a domonkosok, a ferencesek –, illetve különböző plébániatemplomok számára is készített megrendeléseket. 1948 után számos kisiparos műhelyét is államosították, egyházi megrendelései miatt Okrutzky Erzsébet kifejezetten „feketelistára” került, így ezt követően már nem is tevékenykedhetett iparművészként. Az ’50-es években így az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem kisegítő üzemében dolgozott szakmunkásként, majd pedig egy családnál helyezkedett el nevelőnőként. 

A Piarista Múzeum időszaki kiállítása Okrutzky Erzsébet ötvöstárgyai mellett az 1938-as kettős szentév bélyegeken, képeslapokon, plakátokon megjelenő grafikai alkotásait, a korabeli sajtó beszámolóit, az eucharisztikus kongresszus és a Szent István-év változatos emléktárgyanyagát is bemutatja, de István király kultuszának a hétköznapi életet átjáró megnyilvánulásaira is reflektál, így kerülhetett a vitrinekben egymás szomszédságába egy, az eucharisztikus világkongresszus jelvényével ellátott rózsafüzértok és öngyújtó, illetve egy zománcképekkel díszített kehely és a Kőbányai Polgári Serfőző Rt. Szent István márkájú sörösüvege.

Forrás: Piarista Rend Magyar Tartománya

Fotó: Szathmáry Melinda

Magyar Kurír