Megnyílt a székelyföldi Gelence műemlék templomát bemutató kiállítás Veszprémben

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az Árpád-kori eredetű gelencei Szent Imre-templom a Kárpát-medence egyik legkeletibb pontján áll, a magyar egyházművészet és hagiográfia legjelentősebb alkotásait őrzi. Ötvözi a romanika, a gótika, a reneszánsz és a barokk stílusjegyeit. Freskói unikális értékűek, a székely falképfestészet leggazdagabb, legjelentősebb opusai. Világhírű Szent László-legenda- és passió-freskósorozata mellett egyedülálló érték a szent hely festett kazettás mennyezete is. Az egyedülálló épület 1996-ban és 1998-ban is felkerült a világ száz legveszélyeztetettebb műemlékének listájára. 2002-ben teljes restaurálás, felújítás után ünnepi szentmise keretében adták át a megszépült templomot – hangzott el a fotókiállítás megnyitóján a veszprémi Szent Imre piarista és helyőrségi templomban.

A gelencei templom falképeiből ad ízelítőt Mudrák Attila fotóművész, az esztergomi Keresztény Múzeum munkatársa reprezentatív tárlata – mondta el a kiállításrendező intézmény, a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény igazgatója, Udvarhelyi Erzsébet. A kiállítás válogatást nyújt Udvarhelyi Nándornak, a Kárpát-medence történelmi és művészeti értékei kutatójának a Kairosz Kiadó gondozásában nemrég megjelent Freskós Gelence című, Mudrák Attila fotóival illusztrált könyvéből.

Nagy Károly apátkanonok, a veszprémi Szent Mihály-bazilika plébánosa megnyitóbeszédében párhuzamot vont a néhány nappal korábban megnyílt, IV. Károly és Zita királyné emlékét idéző nagyszabású kiállítás pompája és a kicsiny gelencei templom értékeit bemutató tárlat között. Olyan e mostani fotókiállítás, mely közel ezeréves egyházművészetünk freskóinak világába ad betekintést, mint egy kicsi gyémánt a magyar Szent Koronából, azaz magyarságunk, magyar művészetünk meghatározó alkotóeleme. Összetartozik a két kiállítás lélekben, szellemben is – mondta. A kutató ember nagy érdeme, hogy meglátja a lényeget, meglátja a védeni való értéket, és felmutatja azt – méltatta a szerző, Udvarhelyi Nándor és a kiállító fotóművész közös munkáját. Majd felvetette: Mit jelent látni, meglátni? – Lélekkel, belső intuíciókkal látni, meglátni a világ titkait – mutatott rá. A fotográfus is ekként lát és láttat egyúttal. Meglátja Istent a 800 évvel ezelőtti festő(k) ecsetvonásaiban. Istent, aki Krisztuson keresztül vált láthatóvá a világban. A képek a természetfölöttire irányítják figyelmünket. Láttatják a múltat, de a jövőt is. Érzékeljük a képekről, hogy a templom erős, megtartó, védő erőt sugároz, s ad át mindazoknak, akik kitartanak Isten mellett. Az apátkanonok a gelencei templom kazettás festett mennyezetéről szólva kiemelte: benne a székelység vitalitása, vidámsága és reménysége is tükröződik.

A kiállításmegnyitón közreműködött a veszprémi Gizella Nőikar, majd rövid koncertet is adott az érseki palota dísztermében. Ezt követően Udvarhelyi Nándor ismertette könyvének tematikáját, szólt alkotói célkitűzéseiről, s részletesen elemezte a templom legértékesebb és egyedülálló két freskósorozatát, melyek a falon párhuzamosan futva hat-hat képpel követik egymást: az alsó sorban a Szent László-legenda eseményei, a felsőben a passió története jelenik meg. Bevezetőjében a szerző elsőként a templomokhoz kötődő közösségek életéről, illetve Gelence és környéke történelméről, egyházi múltjáról szólt.

Gelence Felső-Háromszék jelentős települése; a Kárpát-medence délkeleti csücskében, a Székelyföld déli részében, a Kárpát-kanyarban fekszik. A 4500 lakosú település 98 százaléka katolikus székely. Eltér a többségében református Orbaiszéktől és inkább a katolikus Kézdivásárhely központú Kézdiszékhez sorolható. Hogy Gelence és a Csíki-medence népei ebben a környezetben megmaradtak katolikusnak a reformáció idején is, az a történészek szerint elsősorban a ferenceseknek köszönhető – mutatott rá.

Felső-Háromszék területe már az 1241-es években lakott volt. Gelence falu első dokumentatív említése ugyancsak a 15. századból olvasható, de bizonyos, hogy Szent Imrének szentelt temploma már a tatárjárás előtt vagy a tatárjárás körüli esztendőkben megépülhetett. A szerző megemlítette a település történetében legjelentősebb személyiségeket, elsőként az unitárius Tholdalagi Mihály szerepét a falu fejlődésében a 17. században, aki gelencei felesége kedvéért áttért a katolikus hitre, s a falu védelmezője lett. Valószínűleg ő lehetett a templom festett kazettás mennyezetének a megrendelője is. Fontos szerepe volt Gelence életében Nagy Mózes helyi plébánosnak is, aki a katolikus hit védelmében szolgált kilenc faluban a reformáció idején, s előmozdította, hogy a ferences rend Esztelneken megtelepedjék, kolostort építsen. Bemutatta Gelence neves személyiségeit: a helyi születésű Jantsó Ferenc szerzetes-drámaírót, Pap Vilmos 1848-as honvéd ezredest és Pap Károly honvédőrnagyot, valamint Jancsó Benedek tanárt, történészt, írót és Fekete János mártír papot, a falu egykori plébánosát, aki a Securitate földalatti celláiban fogolyként halt meg 1952-ben, illetve Bodor György politikus-történészt, aki 1976-ban történt haláláig küzdött a magyarság, a székelység összetartásáért. A résztvevők megismerhették a gelencei címert, amelynek középpontjában Szent Imrére és Szent Lászlóra utaló jelképek (hercegi korona, csatabárd) láthatók.

Udvarhelyi Nándor beszélt a templomépület szerkezetéről, a templombelső oltárairól, az átépítésekről az egyes korszakok stílusváltozásait követve, a nyugati falon Szent Jakab apostol legendájának csodajelenetéről, a Betlehemi gyermekgyilkosságról és az Egyiptomba való menekülés falképi ábrázolásairól, valamint a déli oldalon az Utolsó ítélet és Alexandriai Szent Katalin történetét megörökítő freskóiról. Végül az 1802-es földrengés okozta nagy károk kerültek szóba, melynek következtében a templom veszélyeztetett állapotba került, bezárták, s már-már lebontását tervezték.

A Szent László-legenda és a passiótörténet freskósorozata
a gelencei templomban

Udvarhelyi Nándor előadása végén a templom freskóit szemléltette kivetített képeken, s rámutatott, hogy milyen lelki-tartalmi kapcsolat fedezhető fel a Szent László-legenda és a Passió-sorozat egymás alatt-fölött elhelyezkedő képei között. A 16–17. században a reformáció éveiben  a freskókat feltehetően lemeszelték –  mondta –, s egészen 1882-ig a feledés homályába merült, hogy milyen értékeket rejt az épület. Akkor azonban egy műkincs-összeírás alkalmával a már régóta bezárt épületet bejárva, rábukkantak a templomtérben – ahol a meszelést is lemosta már az eső a falakról – az értékes freskókra. S ez mentette meg a templomot a lebontástól. A szentély helyreállítása azonban csak 1932-ben kezdődött el, s utómunkálatai még az 1970-es években is folytak. Mivel az 1990-es évekre ismét aggasztóan veszélyes állapotba került a templom, felvették a világ száz legveszélyeztetettebb műemléke közé, ennek nyomán kezdődhetett meg egy nemzetközi alapítvány révén a helyreállítása, restaurálása. 2002-ben a megújult, megszépült templomot ünnepélyes szertartás keretében adhatták át a híveknek.

Forrás: Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény

Fotó:  Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény; Panoramio.com; Kirándulástippek.hu; Aranyliliom.lapunk.hu

Magyar Kurír