Megőrizni a vonzerőt – Újdonságok a pázmányos pedagógusképzésben

„Sok egyetem van Magyarországon, köztük csak egy katolikus – számos katolikus egyetem működik a világban, de csak egy magyar. Ez a Pázmány!” Az iménti idézet a kar tájákoztató kiadványában olvasható, mely a következőképpen ad választ arra, hogy mi a katolikus egyetem küldetése: „A katolicitás, vagyis egyetemesség adja azt a világnézeti alapot, amelyben a hit és a tudás szintézise valósulhat meg. Egyetemünk katolikus volta elsősorban oktatóink, munkatársaink személyes meggyőződésén alapul, keresztény diákjaink saját értékrendjükkel megegyező közegben tanulhatnak, és vallásukat az egyetemi közösségben is sokféle módon gyakorolhatják. Egyetemes közösségünk nyitott a más vallású vagy a nem hívő diákok számára is, akiktől azt várjuk el, hogy tiszteletben tartsák értékeinket.”

Az egyetem fontosnak tartja hangsúlyozni: az általános katolikus műveltséget tartalmazó tantárgyak olyan egyetemes értékeket közvetítenek, amelyek világnézettől függetlenül hozzátartoznak az európai kultúrához és műveltséghez.

Fodor György dékán a következő szavakkal fordult a leendő hallgatókhoz: „A mi munkánk nem csupán törvényi előírás, hanem egy jóval magasabb rendű cél érdekében történik: őrizzük meg, ugyanakkor vigyük is előre világunkat, hogy az szép és élhető legyen a következő generációk számára is.”

A „Pázmány”, ahogyan sokan ismerik, súlyt helyez az innovációra és a kutatásra. A kiemelt rangú egyetem diplomája értékálló és piacképes. A hallgatók az alapképzéstől a doktori képzésig minden fokozaton szerezhetnek minősítést. S még egy fontos szempontra hívta fel a figyelmet Fodor György: „Mi nemcsak a diplomáért és a tudományért vagyunk pázmányosok, hanem egymásért is, a közösségért, amelybe mindenki beletartozik.” 

Zsúfolásig megtelt november 27-én a Sophianum épületében a nagyelőadó, ahol Nemesi Attila László tanulmányi dékánhelyettes tájékoztatta az érdeklődőket. Vele beszélgettünk a kar kínálatáról és életéről.

– Vannak, akik már eldöntötték: hozzánk szeretnének jönni, mások több egyetemet is fölkeresnek a nyílt napokon, benyomásokat, információkat gyűjtenek, és majd ezek alapján döntenek. Mi sokoldalúan igyekszünk tájékoztatni őket az itteni lehetőségekről.

– Mely szakok iránt van a legnagyobb érdeklődés?

– Évek óta változatlan egyes szakok népszerűsége. Társadalomtudományi területen – akár a kommunikáció- és médiatudományt, a nemzetközi tanulmányokat, a politikatudományt vagy a szociológiát említjük – a nappali tagozatos BA képzés iránt mindig nagy az érdeklődés, ahogy sokan választják a pszichológiát és az anglisztikát is. Ezek országosan is népszerű szakok.

Nagyon szeretnénk ugyanakkor, ha a pedagógusképzéseinkre többen jelentkeznének, s persze a ma kevésbé „divatos” klasszikus bölcsész szakokra is. Az iskolák egyfelől folyamatos tanári utánpótlást igényelnek, másfelől a katolikus egyetem küldetése, hogy olyan pedagógusokat bocsásson ki az óvodapedagógustól a tanítókon át az általános és középiskolai tanárokig, akik nemcsak az egyházi fenntartású intézményekben képviselik majd az új, lelkes és lendületes pedagógusgenerációt, hanem az állami és az alapítványi iskolákban is keresett, megbecsült tanerők lehetnek.

– Jelenleg humán szakos tanárképzés folyik az egyetemen. Tervezik-e a természettudományos tanárképzés bevezetését? Hiszen erre talán még nagyobb igény mutatkozik.

– Az Információs Technológiai és Bionikai Karral (ITK) közösen szeretnénk mielőbb megvalósítani. Többször beszélgettünk már erről az ITK dékánjával. Az első lépés a mérnöktanári képzés elindítása lesz. A képzés általános pedagógiai részét mi adjuk, a szakmai tárgyakat az ITK oktatja. Jó lenne, ha matematikatanári, fizikatanári, informatikatanári, biológiatanári képzés is létrejönne az egyetemen. Az informatikatanár esetében azzal az ellenérvvel találkozunk, hogy kevesen jelentkeznének – akit ugyanis az informatika érdekel, az általában nem tanárként képzeli el a jövőjét, hanem a jól fizetett versenyszférában igyekszik elhelyezkedni. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, a tanári pálya vonzerejét minden lehetséges eszközzel növelni kell.

Ezzel együtt remélem, középtávon mód nyílik az említett szakok elindítására. Az új Nemzeti Alaptanterven is sok múlik, milyen kereteket biztosít az egyes területek számára. Nálunk minden szak indítását körültekintő felmérés előzi meg, mint ahogyan a Közép-Európa Intézetünkkel is megvizsgáltuk az szlavisztika orosz szakirányának bevezetése előtt a hallgatói igényeket.

– Az angolon és oroszon kívül milyen nyelvi képzéseket ígér a kar?

– Hagyományosan nívós az újlatin képzésünk. Igen felkészült kollégáink oktatnak a francia, az olasz és a spanyol szakirányon. Az arab és latin nyelv tanulására is lehetőség nyílik, a következő év egyik újdonsága pedig a latin- és a franciatanári képzés visszaemelése kínálatunkba. Hadd említsem meg azt is, hogy most először indul a dráma- és színházismeret-tanári szakunk.

Büszkék vagyunk rá, hogy képzési palettánk az évek során nem szűkült, hanem egyre gazdagodik. Mindig szeretnénk fenntartani annak lehetőségét, hogy azok a jelentkezők, akik a pillanatnyilag kevésbé keresett, ám más szempontból igen értékes szakok iránt érdeklődnek, azt tanulhassák, amit szeretnének.

Az anglisztika mellett a germanisztikát és a lengyel nyelvet is nagyon ajánljuk a felvételizők figyelmébe. Jó lenne, ha felismernék az érettségiző diákok a közép- és kelet-közép-európai régió súlyát és jelentőségét. Az együttműködés az itt élő népekkel azt is feltételezi, hogy megismerjük a környező országok nyelvét és kultúráját. Ennek fontossága – úgy látom – még nem tudatosult a középiskolás diákokban, sokszor a szülők és a pedagógusok sem hangsúlyozzák eléggé. S ne feledjük, az ilyen területen szerzett ismeretek a nemzetgazdaság számára is roppant hasznosak lehetnek.

Külön kell beszélnem a kínai szakirányról, amely sikeresen működik a Nemzetközi és Politikatudományi Intézet, s azon belül a Kínai Tanszék égisze alatt. A nálunk megszerzett alapképzés után – a Corvinus Egyetemmel kötött együttműködési szerződésnek is köszönhetően – a hallgatók nálunk folytathatják a mesterképzést. Az érdeklődés évről évre állandónak mondható, s jelentős konferenciaaktivitás kapcsolódik a szakirányhoz. A médiában is otthonosan mozgó kollégáink nagy figyelmet fordítanak arra, hogy korunk világpolitikai-gazdasági történéseit közel hozzák a hallgatókhoz. Nem egyszerűen a nyelv és a kultúra oktatása folyik, hanem szélesebb nézőpontból közelítik meg a globális folyamatokat.

– Korábban a bölcsészkarokon a magyar–történelem szak jelentette az egyik húzóerőt. Az utóbbi évtizedekben mintha visszaesett volna ennek a társadalmi presztízse.

– Valóban, több jelentkezőt szeretnénk látni történelem és magyar alapszakon, főleg a nappali tagozatos képzésben. Mindkét képzés levelező formában is működik, s mintha inkább ez iránt érdeklődnének a jelentkezők. Más szakokon is hasonló tendencia figyelhető meg. Ennek hátterében nyilván az áll, hogy akik dolgoznak, úgy gondolják, a hétvégi levelező képzési forma alkalmasabb számukra az oklevél megszerzésére. Hangsúlyozom, a képzés tartalma ugyanaz nappali és levelező tagozaton, ebben az értelmében a levelezős diploma is ugyanannyit ér. A magasabb óraszám azonban segíti a tudományos pálya iránti elköteleződést. Kívánatos lenne, hogy ezek az általános műveltség, a nemzeti kultúra szempontjából kulcsfontosságú területek ne veszítsenek vonzerejükből, hanem visszanyerjék régi rangjukat.

– A képzésen túlmenően miért érdemes a katolikus egyetemre jelentkezni?

– Mindenekelőtt az emberi minőséget kell említenem. Tizenhat éve tanítok a Pázmányon, s jó ideje különböző formákban – a tanulmányi bizottságban, kreditátviteli bizottságban, dékánhelyettesként – részt veszek a kar adminisztratív munkájában. Alapélményem, hogy kiemelkedően jók nálunk az emberi kapcsolatok. Az egyes szakok által szervezett programok, például a tanulmányi kirándulások, az adventi, karácsonyi rendezvények hozzájárulnak az oktatók és a hallgatók közötti közvetlenebb kapcsolat kialakulásához. Remélem, diákjaink is úgy érzik, létezik az a bizonyos pázmányos szellemiség, amely végigkíséri őket tanulmányaik során, sőt azon túl is.

Ma már nagyon sok pázmányos végzettségű fiatal tölt be felelősségteljes hivatást és vívott ki megbecsült pozíciót mind a vállalati, mind a közszférában. A pázmányosok föl szokták ismerni és támogatják egymást, tartják a baráti kapcsolatot további életükben is. Számunkra az a legfontosabb, hogy megállják helyüket az életben, és pozitív – lehetőség szerint keresztény, katolikus – szellemiséget közvetítsenek környezetükben. Ez jó hatással van a munkahelyi kultúrára, az emberi viszonyokra és a magánéletre is.

Forrás és fotó: PPKE BTK

Magyar Kurír