Megszületett az első háromszülős gyermek – a morálteológus reagál

Kitekintő – 2016. szeptember 30., péntek | 16:45

Megszületett a világon az első gyermek, aki háromszülős mesterséges megtermékenyítés eredményeként jött a világra – adta hírül a New Scientist tudományos folyóirat. Portálunk a hír kapcsán megszólaltatta Papp Miklós morálteológust, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanszékvezetőjét.


A kisfiú már öt hónapos, genetikai állományának nagy része szüleitől, egy kicsiny töredéke, az úgynevezett mitokondriális DNS pedig donortól származik, így a gyermeknek két biológiai anyja és egy biológiai apja van.

Az embrió édesanyjától kapta a sejtmagon belüli DNS, az örökítőanyag túlnyomó részét. Mivel az anya DNS-ében mitokondriális hiba van, amelyet átörökíthetett volna utódjára, a genetikai betegség megelőzése érdekében egy másik, egészséges mitokondriummal élő nő petesejtjét is felhasználták a megtermékenyítéshez. Ennek a petesejtnek eltávolították a sejtmagját, azaz a nő genetikai állományának túlnyomó részét. Így helyettesítették a hibás géneket.

Amerikai orvosok egy jordániai családon segítettek a módszerrel, az anya a Leigh-szindróma nevű mitokondriális betegséget örökítette volna gyermekére. Az anya már négyszer elvetélt korábbi terhességei során, és két gyermekét – hatéves és nyolc hónapos – elveszítette – olvasható a BBC News honlapján.

A Leigh-szindróma a központi idegrendszer leépülésével járó súlyos neurológiai rendellenesség, amely évente legkevesebb 40 ezer újszülöttet sújt.
A szülők és a család Mexikóba utazott a megtermékenyítés végrehajtására, ahol nem tiltják a törvények ezen módszer alkalmazását.

Az újszülött DNS-ének 0,1 százaléka származik a donoranyától, és minden más édesanyjától és apjától.

A New York-i New Hope meddőségi központ orvosigazgatója, John Zhang (képünkön az újszülöttel) elmondta, hogy kollégáival öt embriót hoztak létre a módszerrel, de csak egy fejlődött normálisan. Zhang és csoportja a reproduktív medicina amerikai társaságának októberi tanácskozásán ismerteti az esetet.

Forrás: MTI

* * *

Papp Miklós görögkatolikus pap, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Morálteológia Tanszékének vezetője portálunknak elmondta: az orvosi szenzációként beharangozott hír még akár szimpátiával is eltölthetné a naiv olvasót, különösen ha egyáltalán nem néz az események mögé. „Morálteológusként a legelképesztőbbnek mindig azt tartom: úgy beszélnek az emberi életbe való beavatkozásról, mintha annak etikai következménye egyáltalán nem lenne. Mintha itt csak a biológiai nehézségeket kellene legyőzni, s amit meg tudunk oldani az orvosi technika által, az már erkölcsös is” – fogalmazott.

„Nem lehet egyik kezünkkel építeni, a másikkal pedig rombolni. Sikernek tartják egyetlen  embrió kifejlődését – de többet is létrehoztak, veszélynek és halálnak kiszolgáltatva őket – mutatott rá Papp Miklós. – Beavatkoztak a gének világába, ünnepelve a sikeres technikát, de vajon ki tudja felmérni: Mit is okoznak ezzel a következő generációknak? Nem okoznak-e sokkal több embernek sokkal több problémát? Nagyon sok genetikus vallja, hogy talán nem véletlenül nem ad a természetbe oltott bölcsesség mindenkinek gyereket.” A morálteológus feltette a kérdést: „Jól jár a gyerek, a szülő, a társadalom, az emberiség, ha az orvostechnika minden természet adta nehézséget elhárít?” Papp Miklós kifejtette: nagyon hiányoznak azok az őszinte statisztikák, melyek a mesterséges megtermékenyítéssel született gyerekek és azok utódainak egészségi állapotát vizsgálják. További kérdések is felmerülnek: „Ha egy ilyen beavatkozás után született gyermek beteg lesz, akkor ki a felelős? Az orvos, a klinika, az összes szülő? Kit lehet perelni?”

Az is kérdéses, a gyermek kit tekinthet édesanyjának. „Az anyai szeretet annyira az emberi alapkötődéseinkhez tartozik, hogy felvetődik a kérdés: a »mindenáron gyerekünk legyen« akkor is érv, ha az anyai szeretetet összekuszáljuk? S én nevezhetem gyermekemnek azt, akinek csak egy kevés gént adtam? S majd az évtizedek múltával jelentkezhet örökségért, én pedig öregségemben igényelhetek eltartást?” – sorolta a problémákat a morálteológus. „Az etika, az emberség alapszabályai szerint a szülő és gyerek között felelősségi viszony jön létre, mindkettőjüknek társfelelősségük van egymásért egész életük folyamán. Ezt még alapesetben sem tartják be sokan, hát még ha még jobban összekuszáljuk a szálakat” – tette hozzá.

Papp Miklós rámutatott: „Álságosnak tűnik egy orvostechnikai lépést úgy bemutatni, mintha az csak egy technikai beavatkozás lenne, de semmilyen etikai vonzata nincs. Nem véletlen, hogy a világ legtöbb józan országában a jog, az orvostudomány és az erkölcs is tiltja az ilyen beavatkozásokat, talán néhány szenzációéhes orvos és klinika vállalja mégis – az etika, a szakma, a jog és a józan emberek kritikája ellenére is.”

A morálteológus a konkrét eset kapcsán hangsúlyozta: természetesen a világra jött gyermeket szeretni kell. Ugyanolyan emberi méltósága van neki is, mint mindenki másnak, nem lehet hátrányosan megkülönböztetni. Ilyenkor a „mentsük a menthetőt” morális elv érvényesül, igyekeznünk kell neki is méltó életet biztosítani. A görögkatolikus pap ugyanakkor megismételte: továbbra is érvényes az, hogy nem lehet az egyik kezünkkel építeni, a másikkal súlyos gondokat okozni. A tudományos kutatás valóban legyen szabad, de ne az emberségtől. Amelyik tudomány az emberségtől is szabad akarna lenni, az embertelen lesz, az nem haladás – hangoztatta a Sapientia főiskola tanszékvezetője.

Fotó: NewsScientist.com

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria