Megújított szenttudományi képzés

Ferenc pápa – 2018. február 17., szombat | 15:20

Ferenc pápa január 29-én kihirdette azt a 2017. december 8-án kelt apostoli konstitúciót, mely az egyházi egyetemek, valamint egyházi fakultások működését részletesen szabályozó Sapientia christiana kezdetű apostoli konstitúció megújítására hivatott.

Ferenc pápa 2018. január 29-én kihirdette azt a 2017. december 8-án kelt apostoli konstitúciót, amely a II. János Pápa által 1979. április 15-én kiadott, és az egyházi egyetemek, valamint egyházi fakultások működését részletesen szabályozó Sapientia christiana kezdetű apostoli konstitúció megújítására, és néhány helyen történő módosítására hivatott. A Veritatis gaudium (Az igazság öröme) kezdetű új pápai rendelkezés alapján a felsőoktatási intézményeknek 2019. december 8-ig szükséges benyújtaniuk a Nevelésügyi Kongregációhoz a módosított szabályzataikat.

Elöljáróban elengedhetetlen rögzítenünk, hogy az új apostoli konstitúció – a szakkifejezéseket és a törvényhozó szándékát nem kellően ismerő nemzetközi és hazai félreértelmezésekkel szemben – nem egy, a katolikus egyetemekre, vagy a pápai egyetemekre, illetve fakultásokra vonatkozó általános, a Szent II. János Pál pápa által 1979-ben kibocsátott törvény helyébe lépő, teljesen új tartalmú jogszabály. A magyar szóhasználatban az „egyházi egyetem”, „egyházi kar” félreérthető, mivel a hatályos – a hazai felsőfokú képzést szabályozó – nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. tv. a bejegyzett egyházak által fenntartott és az állam által egyetemként akkreditált összes felsőoktatási intézményt érti alatta. A Veritatis gaudium azonban – ahogy a Sapientia christiana is – az Apostoli Szentszék által elismert, csakis szenttudományokat oktató egyetemeket, vagy karokat érti rajta. A szenttudományok (keresztény filozófia, szentírástudomány, fundamentális teológia, dogmatika, morálteológia, lelkiségteológia lelkipásztorkodástan, kánonjog, liturgika, egyháztörténelem, ókeresztény irodalomtörténet, keresztény régészet) oktatása vagy önálló karokon történik, egységes egyetemet alkotva (vö. egyházi egyetem); vagy önálló, illetve egy katolikus egyetem szervezetébe illesztett teológiai karon, esetleg fakultási jogokkal rendelkező intézetben (pl. Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara és fakultási jogú Kánonjogi Intézete). Ezeket az intézményeket az Apostoli Szentszék alapítja, vagy hagyja jóvá utólag, továbbá folyamatosan ellenőrzi a Katolikus Egyház adott területen képviselt tanításának a maradéktalan és hűséges átadását. Ezt fejezi ki az egyes tudományos fokozatoknak a hivatalban lévő pápa nevében történő kiállítása is.

A Veritatis gaudium – a bevezetőben felsorolva azokat a társadalmi és kulturális változásokat, valamint azt a számos szentszéki dokumentumot, amelyet mindezek kapcsán 1979 (a Sapientia christiana bevezetése óta) kibocsátott, követve a hagyományos tárgyalási szerkezetet, először a szenttudományokra vonatkozó általános rendelkezésekre tér ki (1-67. cikkelyek), majd az egyes karokra vonatkozó általános szabályokat rögzíti (68-87. cikkelyek). Mindezt kiegészíti a Sapientia christianához (1979) kiadott előszó, és a Veritatis gaudium végrehajtását rendező, a Nevelésügyi Kongregáció által, Ferenc pápa megerősítésével összeállított rendtartás, 2017. december 27-i dátummal.

Mind a dokumentum bevezetője, tartalma, mind az 1979-es korábbi apostoli konstitúcióval való következetes összhangja, kellően alátámasztja, hogy a megújításra az eltelt majdnem négy évtized tapasztalata, az azóta napvilágot látott, és a Sapientia christianát módosító dokumentumok és létrehozott intézmények (különös tekintettel a kánonjogi képzést megújító 2002. szeptember 2-én kiadott Novo Codice Iuris Canonici kezdetű határozatra, és az Apostoli Szentszék Egyházi Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hivatalának [AVEPRO] megalapítására), valamint az elektronikus adatszolgáltatás bevezetése miatt került sor.

A Veritatis gaudium mind általános, mind az egyes területek sajátosságait tárgyaló részében, szorosan megtartva a Sapientia christiana szerkezetét, összegzi és utal – az így továbbra is hatályban maradt – 1979-es szenttudományi felsőoktatási törvényre. A jogalkotó ezzel a módszerrel be tudja illeszteni azokat – a dokumentum különböző témáihoz kapcsolódó módosításokat – amelyek újdonságot tartalmaznak a korábbi – lényegi szabályozásában változatlan törvényszöveghez képest. Ilyen újdonság felsőoktatási intézmény működési helyszíne szerinti főpásztor illetékességének kihangsúlyozása az egyház tanításával összhangban történő tevékenység felügyelte vonatkozásában. Az apostoli konstitúció rögzíti, hogy egyházi – azaz tisztán szenttudományokkal foglalkozó – egyetem létesítéséhez (amelyhez az Apostoli Szentszék engedélyére van szükség) legalább négy különböző szenttudomány területén működő kar létrehozása szükséges. A dokumentum továbbra is megtartja az osztatlan teológiai képzésen belüli klasszikus felosztást, vagyis az ún. három ciklus időbeli terjedelmét. Mindössze annyiban módosít a teológiai második cikluson (licenciátus, amely a magyarországi állami rendszerben megfelel a PhD képzés első szakaszának), hogy annak „legalább két évnek, vagy négy félévnek kell lennie” (ellentétben a korábbi „két év, azaz négy félév” megfogalmazással). A kánonjogi képzés tekintetében a dokumentum mindössze rövidebb formában átveszi a 2002-ben kibocsátott norma szövegét. Szemmel látható az Apostoli Szentszék által elismert képzést folytató intézmények tekintetében akkreditációs és minőségellenőrzési tevékenységet végző, 2010-ben pedig hivatalosan létrehozott AVEPRO minőségbiztosítási szervezet státusának és kompetenciakörének határozott megerősítése a korábbi apostoli konstitúciót módosító új dokumentum szövegében.

A Veritatis gaudium szövegével együtt kiadott végrehajtási rendelkezés szintén követi a Sapientia christianához kiadott részletes szabályokat (Ordinationes), olyannyira, hogy rendszeres kereszthivatkozásokat tartalmaz az 1979-es normaszövegre, ha meg kívánja világítani a rendelkezés pontosabb tartalmát. A dokumentumnak az egyes szenttudományok részletes – a kötelező stúdiuomok felsorolását is magában foglaló – kifejtése nem változott, a fundamentális teológia tartalmának pontosabb leírása kivételével. Sőt, továbbra is hangsúlyos maradt a biblikus nyelvek és a latin nyelv kellő ismeretére vonatkozó előírás. Az említetteken túl azonban jelentős módosítások is beillesztésre kerültek az eredeti dokumentumba. Ilyen annak hangsúlyozása, hogy az egyházi egyetemek és karok a már említett felsőoktatási minőségbiztosítási hivatal, vagyis az AVEPRO által kerülnek általában akkreditálásra. Megjegyzendő, hogy ez a kijelentés nem kizárólagos, így más akkreditáció is lehetséges (vö. Magyarországon a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság, amely ugyanannak az európai felsőoktatási minőségbiztosítási szövetségnek a tagja, mint az AVEPRO). Ezzel együtt ismert, AVEPRO folyamatosan végzi minden Szentszék által elismert egyetem és kar minőségellenőrzését, függetlenül az esetlegesen választott más akkreditációs bizottságtól (ahogy ez a kettős minőségi ellenőrzés a Pázmány Péter Katolikus Egyetem esetében is megvalósul, az AVEPRO által végzett éves ellenőrzés által). Jelentős újdonság a Nevelésügyi Kongregációnak korábban ötévenként benyújtott – a hazai akkreditációs eljárásnál jóval részletesebb – jelentést kiegészítő, egyetemi és kari szintű, éves elektronikus formában történő adatszolgáltatási kötelezettség, amely az erre a célra létrehozott internetes felületen valósul meg, megkönnyítve és egyúttal naprakészen követhetővé téve a felsőoktatási intézmények működésének és helyzetének folyamatos ellenőrzését. Minőségi változtatást jelent, hogy a szenttudományok egyetemi szintű oktatását a módosított szöveg alap esetben szenttudományi doktorátushoz köti, míg a licenciátus (második tudományos fokozat, ami oktatási engedélyt jelent) a nagyszemináriumokban folyó teológiai képzésre képesít. Hasonló módon újdonság a képzésre felvételt nyerhető hallgatókra vonatkozó erkölcsi és minőségi kritériumok rögzítése.

A fenti összegzésből világosan kitűnik, hogy Ferenc pápa, élve annak a komoly háttérmunkának az eredményével, amelyet a Nevelésügyi Kongregáció, és az AVEPRO az elmúlt évtizedben szisztematikusan végzett az egész világegyházban, több ponton – leginkább a minőségbiztosítást és a modern nemzetközi egyetemi hálózatokban működő ellenőrzési rendszereket szem előtt tartva – módosította a szenttudományok oktatását régóta, precízen és kiszámíthatóan szabályozó apostoli konstitúciót. Ezzel a lépéssel a pápa egyfelől megőrizte azt az értéket, amit a Sapientia christiana kristálytiszta egyházi tudományeszménye hordoz, a hittani igazságok megismerése és hiteles átadása területén; másfelől, továbberősítette azt a minőségi és egységesítő szerepet, amit a Nevelésügyi Kongregáción keresztül gyakorol az Egyház tanításának tudományos megismertetése területén az új generációk számára.


Szuromi Szabolcs Anzelm, O.Praem.
a PPKE rektora

 

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria