Melletted örömben, bánatban – szabadegyetemi előadás az együttérzésről a Sapientián

Hazai – 2016. március 4., péntek | 15:25

„Együttérzés családtagjainkkal és önmagunkkal” címmel tartottak előadást március 3-án a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán Somogyiné Petik Krisztina és Kézdy Anikó pszichológusok. Az előadók hangsúlyozták, lelki fejlődésünkhöz szükségünk van együttérző közegre.


A Sapientia Családteológiai Intézete idei szabadegyetemi sorozata első előadásán az irgalom, második alkalommal az együttérzés  témájáról beszélt Somogyiné Petik Krisztina pszichológus, a hittudományi főiskola pszichológia tanszékének vezetője és Kézdy Anikó pszichológus, a pasztorális szakirány vezetője. Papp Miklós, a morálteológiai tanszék vezetője ezúttal nem tudott részt venni a beszélgetésben.

Az együttérzés fogalmának meghatározását, elhatárolását és elmélyítését követőn a pszichológusok arról beszéltek, milyen szerepet játszik az ember kapcsolataiban, kiemelten a családban és önmagával szemben az együttérzés, miért fontos gyakorlása, milyen tényezők akadályozzák ezt, hogyan lehet fejleszteni. Az elméleti megközelítés mellett a családi élet gyakorlatából vett példákkal segítették a megértést.

Az együttérzés fogalma – a másik mellett állni örömben és bánatban – leginkább a pszichológiában használatos „holding” szóval ragadható meg: ez kifejezi az átélést, megértést és a másik „megtartását”, az érte való tenni akarást. Rokon az empátia fogalmával, de több is a másik lelkiállapotába való beleérző képességnél. Somogyiné Petik Krisztina az édesanya és a csecsemő kapcsolatával tette érzékletessé a képet: az anya érzékeli a gyermek állapotát, az arcán megjelenik ennek megértése, amit a gyerek érzékel, a szülői attitűd pedig a saját nyugalmába vonja a csecsemőt. A pszichológus rámutatott, mennyire nagy szükség van a gyermek fejlődéséhez a megtartó együttérzés megtapasztalására. Így válik integrált személyiséggé – hangsúlyozta. Kézdy Anikó a fogalom meghatározását kiegészítve kifejtette, mit nem tekinthetünk együttérzésnek: nem együttérzés az azonosulás, amikor sajátomként élem meg a másik érzelmeit, és nem együttérzés a projekció sem, amikor a saját érzéseimet vetítem ki a másikba.

Somogyiné Petik Krisztina elmondta, az együttérzés képessége belénk teremtett képesség, megvannak a biológiai alapjai. Rámutatott, Giacomo Rizzolatti, a Pármai Egyetem Élettani Intézetének vezetője neurofiziológus kutatótársaival arra a felismerésre jutott, hogy az ember az agyban lévő úgynevezett tükörneuronoknak köszönhetően rá tud hangolódni a másik állapotára.

Mindannyian a Mennyei Atya gyermekei vagyunk – tanít az evangélium, és az emberi nem tagjai – mondja a pszichológia. Összekapcsoltságunk lényeges eleme az együttérzés. Fontosságát mutatja, hogy megléte jól működő emberi kapcsolatokat eredményez. Csökkenti a konfliktusokat, és lehetővé teszi a megbocsátást. A családi életben a gondoskodás, kedvesség, együttműködés légkörét alakítja ki. Akinek megadatik, hogy szenvedésben, örömben mellette állnak, megéli az elfogadottságot, és ez megalapozza önértékelését. De ad annak is, aki gyakorolja: véd a depresszió ellen azáltal, hogy segít kilépni önmagunkból.

Az előadók ezt követően azt vették számba, mi minden akadályozza az együttérzés gyakorlását. Jól ismert frázisok – „a férfi nem sír”, „meglesz ennek a böjtje”, „uralkodj magadon!” – mutatják az érzelmekkel kapcsolatos tiltásokat, melyek sok család életében megjelennek. Az érzelmeket veszélyesnek, sőt rossznak tartó hozzáállás meg tudja akadályozni az együttérző magatartást. Gátolja továbbá a moralizálás, az ítélkezés is. Gyakran előfordul, hogy az ember először kezelni akarja a másik problémáját, és ezzel a meg nem értettség érzését alakítja ki benne. Először mellé kell állni, ezzel az érzelmi stabilitást adó alappal ő maga jobban fogja tudni kezelni problémáját – mutattak rá a pszichológus előadók.

Sok ember azért fél együttérzést mutatni – így például a hajléktalanokkal szemben –, mert tehetetlenséget érez a problémával szemben. Itt azt kell tudnunk – fogalmazták meg a pszichológusok –, hogy az együttérzés nem a probléma megoldását várja az embertől, csak azt, hogy maradjon együtt a másikkal, tartson ki az odafordulásban.

Az is sokszor megesik, hogy szeretnénk odafordulni a másikhoz, de ügyetlenek a meghallgató reakcióink. Az előadók a Gordon-módszerből ismert tipikus hibás reakciókat sorolták fel, példákkal segítve a megértést. Szó esett a parancsolásról, ami összekapcsolódik a moralizáló, ítélkező attitűddel. Gyakori hibás válasz a prédikálás, az analizálás, a szidás, a bagatellizálás, a hamis együttérzés, a hamis dicséret. A kimerültségre reagáló, együttérzés címén tett megjegyzések – „Feküdj le!”, „Túlvállalod magad, te vagy a hibás!” „Azért vagy fáradt, mert…”, „Nem árt egy kis fáradtság”, „Én is szoktam fáradt lenni, megoldódik ez is” – leállítják a kommunikációt, és a másikban a meg nem értettség érzetét keltik, így ő még kevésbé tudja megoldani problémáját.


Az előadók arra is felhívták a figyelmet, hogy az embernek önmagával is együttérzőnek kell lennie, önmaga felé is a szeretet, tisztelet érzésével kell fordulnia. „Önmagunkat is meg kell tartanunk, hogy ne maradjunk meg negatív érzéseinkben” – hangsúlyozta Kézdy Anikó. „Nem helyes, ha az ember mindig mástól várja a vigasztalást, gyakorolnia kell az őt érő nehézségek idején az elengedést. Fontos, hogy tudjunk távolságot tartani érzelmeinktől, ez lehetőséget ad az önmagunk felett gyakorolt kontrollra, amely megerősítést jelent életünk viharai közepette” – tette hozzá Somogyiné Petik Krisztina.


Az együttérzés által fejlődni tudunk. A pszichológia ehhez eszközöket ad, utakat mutat, de segít a felszabadulást, megtisztulást, megértést nyújtó katarzis is. És segít a Szentírás is; Pál apostol például arra vezet, hogy megérthessük Isten együttérző gesztusait: a megtestesülésben Jézus osztozott emberségünkben. Az apostol így fogalmaz a Filippieknek írt levélben: „Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember.” Az emmauszi tanítványokat kísérő Jézus is példát ad nekünk. „Azokkal, akik örülnek, örüljetek, s a sírókkal sírjatok” – írja Pál apostol az Istennek tetsző életről tanítva.

A Családteológiai Intézet szabadegyetemi sorozatának következő előadása április 7-én lesz: Kontroll és önkontroll a családban címmel beszélget Somogyiné Petik Krisztina, Kézdy Anikó és Papp Miklós.

Fotó: Thaler Tamás

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria