Miért éppen az alma lett a tiltott gyümölcs?

Kultúra – 2018. december 13., csütörtök | 19:53

Ez az értelmezés Szent Jeromostól származik: a tiltott gyümölcs akár barack vagy füge is lehetett volna.

351 esztendővel ezelőtt fejezte be John Milton angol költő az Elveszett paradicsom című művét, amelyben a bűnbeesés történetét dolgozta fel. Milton a Teremtés könyvében szereplő történet emberi vonásaira összpontosít, s művének egyik központi eleme a tudás fájának gyümölcse: egy alma.

De honnan vette Milton, hogy éppen alma terem a tudás fáján? A Teremtés könyve nem pontosítja a gyümölcs fajtáját: egyszerűen a fa gyümölcsét említi:

„A kígyó azonban ravaszabb volt, mint a föld minden állata, amelyet az Úr Isten alkotott. Azt mondta az asszonynak: »Miért parancsolta meg nektek Isten, hogy a kert egyetlen fájáról se egyetek?« Az asszony azt felelte neki: »A kertben levő fák gyümölcséből ehetünk. Hogy azonban a kert közepén levő fa gyümölcséből ne együnk, és hogy ahhoz ne nyúljunk, azt azért parancsolta meg nekünk Isten, hogy meg ne találjunk halni.«”
(Ter 3,2)

Korszakos műve elején még Milton is csak gyümölcsöt említ, ám hamarosan meg is nevezi, hogy almáról van szó. Miért ítélte meg úgy a szerző, hogy egy alma kellően csábító ahhoz, hogy bűnbe vigye ősszüleinket?

A válasz a korai egyháztanítóknál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre (vulgata versio) – így született meg a Vulgáta, mely lassan végleg felváltotta a korábban használt ólatin szövegek sokaságát. Szent Jeromos tizenöt éven át dolgozott rajta, hogy létrehozzon egy a kor világnyelvén olvasható Szentírást.

A latin „gonosz” és az „alma” (almafa) szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber Biblia a peri szót használja a gyümölcsre, ami bármely csüngő gyümölcsre vonatkozhat; a rabbinikus kommentátorok szerint lehet füge, gránátalma, szőlő, barack, akár citrom is.

Szent Jeromos tehát rengeteg gyümölcs közül választhatott, amikor pontosítani akarta, milyen gyümölcsről is van szó – és éppen a kettős jelentés miatt esett választása az almát is jelentő malus szóra; figyelembe vette, milyen szerepet játszik a történetben az illető gyümölcs. Ráadásul ez a kifejezés abban a korban és még utána is sokáig minden húsos, magtermő gyümölcsre vonatkozhatott: a körte, a füge, a barack megnevezése szintén malus volt.

Ez talán magyarázat arra is, hogy miért látunk ilyen sokféle gyümölcsöt az első emberpár ábrázolásain: például a Sixtus-kápolna Michelangelo-freskóján a kígyó egy fügefára tekeredik; az idősebb Lucas Cranachnál pedig almát terem a fa.

Az Areopagiticában, a szólás- és sajtószabadság védelmében írott művében ezt írja Milton:

„Egyetlen megízlelt alma héjából fakadt, hogy a jó és a rossz ismerete, mint valami egymásba kapaszkodó ikerpár, a világra jött.”

(Vághy László fordítása)

Milton részben követte kora hagyományait, de mivel széles körű klasszikus műveltséggel rendelkezett, tudott latinul, görögül és héberül (sőt, Oliver Cromwell titkár-tolmácsa is volt), valószínű, hogy nagyon is értette Jeromos szójátékát. Sőt, Milton korában, a 17. században valószínűleg a részegségre is asszociáltak az alma szó hallatán, hisz az egyik legközkedveltebb ital az almából készített cider volt. Mindenesetre azzal, hogy Milton Elveszett paradicsoma a klasszikusok közé került, végképp az almával azonosították a tiltott gyümölcsöt.

Forrás: Aleteia.org

Fotó: Pexels.com

Magyar Kurír
(vn)

Kapcsolódó fotógaléria