Miért ér többet egy bébifóka élete egy ember életénél? – Életvédelmi konferencia a MEÖT székházában

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A mesterséges megtermékenyítési eljárások bioetikai és morálteológiai hátteréről Monostori László katolikus erkölcsteológus beszélt. A téma azért érzékeny, mert sok nehézség, szenvedés és fájdalom származik abból, ha egy házaspárnak nem lehet gyermeke. Az in vitro fertilizációt (IVF) szokták lombikbébi-módszernek nevezni. Ilyenkor több megtermékenyített petesejtet helyeznek el az anyában. A Petri-csészében sokszor még ennél is többet hoznak létre, a szám feletti embriókat pedig elpusztítják vagy lefagyasztják. Azt azonban nem lehet tudni, hogy a több százezer lefagyasztott embriónak mi lesz a sorsa. Egy lombikbébi-eljárásnál átlagosan hat és tizenhat közötti embriót hoznak létre. Ha az ivarsejtekkel probléma van, akkor egy harmadik féltől vesznek igénybe örökítő anyagot. Ad absurdum az is előfordulhat, hogy egy béranya igénybevételével egy újabb félt is bevonnak a gyerek születésébe. Ez utóbbi Magyarországon illegális.

Sok házaspár érzi úgy, hogy a saját boldogságuk miatt van szükségük utódra. Ugyanakkor egy másik személy nem lehet eszköz, még akkor sem, ha a boldogságunkról van szó. Senkinek sincs joga a gyerekre – a gyermek nem a szülő tulajdona, hanem Isten ajándéka.

Abban az esetben, ha bizonytalanok vagyunk abban, hogy mikor kezdődik az emberi élet, a biztosabb utat kell választani, ez pedig azt jelenti, hogy a fogantatástól kell számítanunk a kezdetét. Ezt igazolja az is, hogy a fogantatás után nem tapasztalható olyan változás, mely lényegi összetevőt adna hozzá a már megfogant embrióhoz.

Mi van abban az esetben, ha egy házaspár azt kéri, hogy csak három petesejtet termékenyítsenek meg és mindegyiket ültessék be? A gyakorlat szerint sajnos a kérés ellenére több embriót hoznak létre. Az orvos azt ülteti be, amelyik életképesebbnek tűnik, ez pedig diszkriminációt jelent.

Ha egy asszisztált humánreprodukciós eljárás után beteg gyermek születik, a szülők az orvosokat vádolják, hiszen nagyon sok pénzt fizettek azért, hogy egészséges gyerekük legyen. Ebben az esetben úgy tekintünk az emberre, mint egy tárgyra, amit a megrendelő számára le kell szállítani.

Fontos erkölcsteológiai alapelv, hogy a cél nem szentesíti az eszközt. Bioetikai szempontból nézve a technikailag lehetséges még nem biztos, hogy erkölcsileg is jó. A katolikus morálteológia három alapelvre épül. Az első, hogy az emberi élet mindig védelemre szorul. A második szempont, hogy a családok egységét is védeni kell, vagyis ne vonjunk be harmadik személyt a fogantatásba. A következő, hogy a szexuális egyesülés és az utódnemzés nem választható szét. A katolikus egyház szerint a homológ testen belüli eljárások megengedhetők. Ilyen a Low Tubal Ovum Transfer (LTOT), amikor a női petesejtet hozzák olyan helyzetbe, hogy a megtermékenyítés esélye a legnagyobb legyen. A gaméta intrafallopiális transzfer (GIFT) során pedig a szexuális egyesülés után még hímivarsejteket juttatnak a petesejthez. Erről az eljárásról mindeddig nem nyilatkozott a tanítóhivatal. A NaPro Technológia azért helyeselhető eljárás, mert a meddőség gyógyítására összpontosít.

Az abortusz ma már fogamzásgátlási módszerként működik – a világon negyvennyolcmilliót, hazánkban harmincezret végeznek évente, így minden egyes nap 90 magzatelhajtás történik. Ez megfelel a népesség természetes fogyásának, vagyis ha ezek a gyerekek megszületnének, akkor az ország népessége állandó lenne. Erről a kérdésről Raffai Péter pro-life aktivista beszélt. 

A törvény az apát arra kötelezi, hogy tartsa el a gyermekét, ugyanakkor az abortusz esetében az apa jogáról nem esik szó. Az sem mellékes, hogy a gyermek nem a nő testének része, azért fejlődik ott, mert ott van a legnagyobb biztonságban. Illetve csak volt, egészen a 20. századig. Azt gondoljuk, hogy az abortusz elterjedése a szabadságjogok előtérbe kerüléséhez köthető. Valójában nem így van, hiszen a Szovjetunióban engedélyezték először.

Magyarországon – ahol a népnyelv az eljárást végző szülésznőt nevezte „vasorrú bábának” –1956-ban szovjet mintára engedélyezték az abortuszt. Az 1992-es törvény csak különleges esetekben tette lehetővé. Az „állapotos nő súlyos válsághelyzete” gyakorlatban azt jelentette, hogy egy papír aláírásával már végrehajtották az abortuszt. Ezt 1998-ban az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította. A törvényben megfogalmazott „magzati súlyos fogyatékosság” kitétel nincs jogszabályban meghatározva, a „nő életének védelme” kifejezés pedig az orvos belátására bízza az abortusz végrehajtását. A Dublini Deklarációban orvosok nyilatkoztak arról, hogy nincs olyan eset, amikor egy magzat elpusztítására orvosilag lenne szükség. 

A nők egyharmada megbánja élete során, hogy abortuszt végeztetett. Azon nők közül, akiknek elutasították az abortuszkérelmét, 95% örült utólag gyermeke megszületésének. Mindez azt jelenti, hogy a nem kívánt terhességek is kívánt gyermekhez vezetnek.

Raymond de Souza amerikai életvédő, az International Missions for Human Life International szervezet képviselője elmondta, hogy néhány éve a kanadai Montrealban a bébifókák vadászata ellen tüntettek, többek között Jane Fonda részvételével. Ugyanezen a héten ugyanott volt egy demonstráció a szabad abortusz mellett. „Egy okot mondjanak arra, hogy a bébifóka élete miért ér többet egy ember életénél?” Amerikában egy fehérfejű sas tojásának az eltulajdonításáért börtönbe kerülhetünk. Egy ártatlan emberi embrió elpusztításáért pedig nem jár semmi. Sok ember úgy tartja, hogy ami jogszerű, az biztosan jó is. Mint ahogy az is természetesnek tűnik, hogy a többségnek mindig igaza van, és az igazság megállapítását az egyénre kell bízni. Ez a „relavitizmus diktatúrája” (Joseph Ratzinger), mely a társadalom széteséséhez vezet. Sousa szemléletes példák segítségével mutatta be, hogy jó az, ami a célját beteljesíti. A terhesség célja, hogy új ember jöjjön a világra, vagyis ennek megszakítása nem lehet jó.

A mai felfogás szerint abortuszt kell végrehajtani akkor, ha a nő élete veszélyben van. „Egy anyának első terhessége során súlyos vérzése volt. A gyermek megszületett és az anya is túlélte, de az orvos arra figyelmeztette, hogy egy újabb terhességbe belehalhat. A nő három év múlva ismét várandós lett, az orvos pedig azt tanácsolta, hogy végeztessen abortuszt. Ő ezt elutasította. Néhány hónap múlva újfent vérzéssel szállították kórházba. Császármetszést hajtottak végre, és így sikerült az asszony életét megmenteni. A gyermeke inkubátorba került, de ő is életben maradt. Olyannyira, hogy most itt áll önök előtt.” Jézus mondta, hogy nincs nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja másokért.

Az élet- és családvédelemben nem szoktunk szót ejteni a pornóipar hatásairól. Sipos Zoltán, az Országos Keresztény Vállalkozói Konferencia főszervezője, a tanácskozás ötletgazdája előadásában kiemelte, hogy korunkban az interneten gyakorlatilag bárki hozzáférhet pornográf tartalomhoz. A webtartalom 12%-a pornóoldal, a keresések 35%-a ilyen témájú. A legnagyobb oldalt 23 milliárd alkalommal keresik fel évente. A pornográf weboldalak – melyeken rendkívül sok az erőszakos videó – ráadásul más etikailag elfogadhatatlan site-ok felé irányítják a felhasználót. Olyan jeleneteket mutatnak be, melyek a valóságban nem történnek meg. Ha egy ilyen tartalom alapján tájékozódik egy fiatal, akkor olyan módon kondicionálódik, amivel felnőtt élete során nem fog találkozni. A családvédelem szempontjából azért fontos ez a kérdés, mert a pornográf tartalom megnézése arra készteti a fiatalt, hogy természetes szexuális vágyait ne a házasságon belül, hanem magányosan élje ki. Nemzetközi vizsgálatok szerint a 16 és 19 év között fiúk normális szexuális érdeklődése lankad a pornográf oldalak rendszeres látogatása miatt. A témakör megítélése azért sem egyszerű, mert a magyar társadalom a pornóiparból meggazdagodott üzletemberek tevékenységét elismeri.

Fotó: Lambert Attila

Baranyai Béla/Magyar Kurír