Miért érdemes apának lenni? – Előadások az apaságról Nyíregyházán

Nézőpont – 2019. március 16., szombat | 13:02

Március 12-én a nyíregyházi megyeházán egészen új oldalukról ismerhettek meg közéleti személyiségeket az érdeklődők a Hierotheosz Egyesület „Apák szerepe” címmel megrendezett előadásán.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A téma természetéből adódóan mind a hét előadó – egy politikus, két művész, egy görögkatolikus pap, egy hivatalnok és két, gyermekekkel (is) foglalkozó egyesület vezetője – személyes vallomást is tett a gyermekei megszületésével bennük megszületett szerepről, az apaságról. Volt, aki elérzékenyülve, volt, aki büszkeséggel, akadt önkritikus és elemző, egyesek társadalompolitikai, mások művészi, s megint mások szakrális oldalról közelítettek a témához.


Kiss András, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Civil Információs Centrum igazgatója köszöntése után elsőként Puskás Tivadar, a Móricz Zsigmond Színház színművésze tárta őszintén a hallgatóság elé gyermekkori családi örökségét és saját családjának működését, melyben nemcsak a gyermekek kérik ki apjuk véleményét, de az édesapa maga is kap tanácsokat két fiától és egy lányától. A partneri kapcsolat mögött egy olyan családmodell áll, melyben a gyermekekért mindent megtettek a szülők: a színész édesanya karrierjét áldozta fel értük, előző házasságából származó lányával együtt pedig jól működnek mozaikcsaládként is; példamutatással és terelgetéssel nevelték gyermekeiket. A minden telefonbeszélgetés végén elhangzó „szeretlek” igazi visszacsatolás a szülők nevelő munkájára.


Seszták Oszkár, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye közgyűlésének elnöke közszereplőként igyekszik megóvni a családi élet intimitását, így talán sokan nem is tudják róla, hogy három lánygyermek édesapja, akik közül ketten ikrek. A felnőttkor küszöbén álló lányai gyermekkorára visszatekintve önnön múltjával is szembesíti lányának első kerek mondata: „Apa elment”. Önelemző módon fogalmazta meg: minden percet, amit lehet, a gyermekekkel kellene tölteni, részt vállalva apaként a nevelés munkájában az édesanya mellett, de erre nem hagy lehetőséget a munkához való hozzáállásunk: meg akarjuk váltani a világot. Csak később jövünk rá, hogy ez úgysem lehetséges, a gyermekekkel viszont nem töltöttünk elég időt.


„Felértékelődött az apák szerepe” – kezdte gondolatait Polgári András, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kormányhivatal főigazgatója, aki két gyermek édesapjaként bevallottan a konvencionális családban hisz, ahol az anya óvó, gondoskodó, ápoló, az apa a kemény, szigorú, ugyanakkor lágyszívű is. „Hiszen ma egy férfinak érzékenynek is kell lennie”, a – gyermekek által is – elvárt „szuperhős” szerep mellett. Ha a gyermekektől ellopott idő vagy egy rossz reagálás miatt távolabb kerülünk a gyermekektől: „az elveszett bizalmukat vissza kell szerezni. Mert ők nem a beosztást látják, hanem apa közeledését és próbálkozásait.”


„Tizenkilenc évvel ezelőtt született egy Down-szindrómás gyerekünk, s vele egy feladatot, életcélt és hivatást is kaptam” – kezdte gondolatait Kisari Károly, a Rejtett Kincsek Down Egyesület elnöke. „Amikor Eszterrel az intézményekbe látogatunk, mindig elmondom neki: mi nem lennénk itt, ha te nem születsz meg. Megváltoztatta az életemet, s születésével sok más embernek is tudunk segíteni.” A Gránit Oroszlán Példakép-díjat, melyet tavaly a Férfiak Klubjától kapott, Kisari úgy értékelte, hogy az valójában egy megoldási folyamat értékelése, a helytállásé, melyet felvállalt feleségével lánya születése után.


A Kárpátaljai Nagycsaládosok Egyesületének elnöke, Török Dénes, négy fiúgyermek édesapja, az apák szerepét annak történeti megítélésével vázolta röviden. Apátlan, férfiatlan társadalmunkban fontos téma az apaság, s ezt már az a néhány kutatási eredmény is alátámasztotta, melyet érintőlegesen felsorolt: az öngyilkosságot elkövetők, a hajléktalanok, az iskolában megbukott tanulók, a fiatalkorúak börtönében lévők magas százalékban apa nélkül nőttek fel.

A következő előadó Szabó Tamás, a Nyíregyházi Egyházmegye pasztorális helynöke volt, hét gyermek édesapja. Beszédében többek között az isteni tökéletes és az emberi, tökéletlen szeretet anya- és apaarcúságát állította párhuzamba. Ahogyan az Isten feltétel nélkül szereti az embert – bár ezt az anyai arcát nem domborítjuk ki –, úgy a csecsemő számára az édesanya feltétel nélküli szeretete a legmeghatározóbb élmény az első három évben. Majd elérkezik a gyermek életében a másodlagos szocializáció, amit az édesapa testesít meg, ez ugyanakkor már sokkal inkább feltételekkel megvalósuló szeretet. Az isteni szeretetnek van egy apai vonása is: a feltételekkel megvalósuló, és ezért növekedést is elősegítő szeretet.


Az Isten az emberek életében határokat szab és teret biztosít; „az apák feladata, hogy teret biztosítsanak, valamint korlátokat is meghatározzanak. Ez az erő nem jelenti ugyanakkor, hogy ne lenne gyengéd. Sőt az igazi erő a gyengédségen keresztül valósulhat meg, mely nem a testből, hanem a lélekből fakad. Ez gondoskodó erő, mely egyúttal önállóságra is nevel.”

„Mért érdemes apának lenni? – tette fel a kérdést beszédének végén Szabó Tamás. – Mert Istentől kapott hivatás. Létünkkel, szavainkkal, tetteinkkel, ölelésünkkel kiegészíthetjük az anyai feltétel nélküli szeretetet, s így ketten, közösen egy falatka istenit adhatunk gyermekeinknek: a legtöbbet, amit lehet.”


Az utolsó előadó Oláh Gergő volt, aki a 2012-es X-Faktor győzteseként és négygyermekes apaként lépett a közönség elé. A család fontosságáról személyes gyermekkori és felnőttként megélt tapasztalatai alapján beszélt. A művész a szülői jelenlét fontossága mellett kiállva épp egy országos toborzó turné első állomásáról, Salgótarjánból érkezett. A Befogadlak megmozdulásban nevelőszülőket keresnek, ehhez nyújt ő segítséget szerte az országban. Előadásának végén négy dallal örvendeztette meg a közönséget.

A cikk teljes terjedelmében ITT olvasható.

Szöveg és fotó: Polyákné Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria