Milyen sok jó ember van ebben a kifordult világban – Alexander Schmemann ortodox teológus naplójából

Nézőpont – 2021. április 23., péntek | 20:48

Alexander Schmemann ortodox pap, teológus, tanár 1976. április 2–7. között papírra vetett naplóbejegyzéseiből idéz közösségi oldalán a Vigilia folyóirat.

Egy Eucharisztiáról szóló kurzus végén elgondolkodtam azon, mit tett a „vallásosság” (a külsődleges vallás) a liturgiával. Bár nem változtatta meg igazán, mégiscsak eltorzította. A külsődleges vallás és az ideológia rabszolgává teszi az embert; csak a hit ad szabadságot. A vallás és az ideológia szabadságról beszél. A hit engedelmességről beszél, de csak engedelmesség révén lehetséges a szabadság (az Isten iránti engedelmesség az egyetlen lehetséges szabadság ebben a világban, az egyetlen forrása a szabadságnak).

A világ gyalázatos állapotban van. Mégis milyen sok jó ember van ebben a kifordult világban!

– Erre gondoltam, miközben szeretetteljes ámulattal beszélgettem egy ortodox pappal és a feleségével.

*

Tegnap két előadást tartottam más egyetemeken. Nagyon jó volt az utazás, telefonok és a taposómalom nélkül.

Tegnap, amikor az előadás során rám szegeződött a diákok tekintete, azon gondolkodtam, hogy mit is jelent az oktatás, a nevelés. Milyen az életük ezeknek a hatalmas luxusegyetemeknek, amelyek akkora gazdagságot, előkelőséget és hatalmat sugároznak, parkok ölelésében és tavacskáik vizében tükröződve? „Gondolkodni tanítjuk az embereket, kérdéseket feltenni…” Elemzés, kritikai vélemény, érvelés. A diákokkal beszélgetve azonban rájöttem, hogy a kritika előtt, sőt a tények és a tudás megismerése előtt valami mást is várnának. Belső ösztönzést? Igazságot? Az élet értelmét? Ezek persze közhelyek, de mégiscsak így van – azt várják, amit a mai egyetemeken dívó pszichológia és ideológia félelemből vagy megvetésből tagad. Ezek a fiatalok lelkesen rávetik magukat a vallás minden utánzására, a radikalizmusra, a transzcendentális meditációra, a kommunákban élt életre. Semmi, senki nem neveli, nem vezeti, nem képzi őket.

Ami miatt létrehozták az egyetemeket, és amit kívülről még mindig tükröznek, azt már régen kidobták – az eszményt, az átfogó látásmódot.

Korábban a nevelés valamilyen átfogó látásmódban gyökerezett, és szolgálni akart megtanítani. Az élet fontos és szép volt, s a szolgálatként élt élet fénye tápláló volt. Mennyire szegények a fiatalok, akiknek csak „kritikai megközelítést”, freudiánus önvizsgálatot és olcsó sikert kínálnak.

Forrás és fotó: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria