Bábel Balázs érsek a zarándoklásról

Napjaink embere folyamatosan úton van. Jézus azt mondja: „Én vagyok az út” (vö. Jn 14,6). Menjünk ezen az úton, legyen ő a mi zarándoklatunk.

A zarándoklat lelki tartalma összesűrítve maga az élet: kicsiben megélni az úton levést és a megérkezést.

A Krisztus-hordozó Boldogságos Szűz Mária élete is zarándoklat, amelyben a Máté evangéliumában megjelenő nyolc boldogságot követi végig (vö. Mt 5,1–10).

Krisztus kereszthalála után a tanítványok csüggedten haladnak Emmausz felé, mivel csalódtak, elvesztették a reményt. Ők azok a szomorúak, akiket Jézus a nyolc boldogságban említ: „Boldogok a szomorúak, mert majd megvigasztalják őket” (Mt 5, 4). Jézus ezen a történeten keresztül is példát ad nekünk, hogyan lehet a szomorúakon segíteni: meghallgatja, majd elkíséri és rávezeti annak magyarázatára, miért is történt éppen az az esemény, amely elszomorította őket. Manapság a jézusi szót a Szentírás olvasása adja nekünk.

Az emmauszi tanítványok kérik Jézust: „Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van” (Lk 24,29). A napszak és az élet elmúlásának párhuzama szembetűnő. Az Eucharisztia „viatikum”, azaz útravaló, amit a betegek kenetének felvételekor is magához vesz az útnak induló. Így lesz Jézus az út végső célja.

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír