„Minden ember valaki – és valakié” – Ismét lelkinapot tartottak Hegyeshalomban

Hazai – 2018. augusztus 13., hétfő | 14:57

Tizenötödik alkalommal rendezték meg augusztus 11-én a Hegyeshalmi Lelkinapot a településhez közeli Stettni-tó partján. Az elmélkedéseket Kerényi Lajos piarista tartotta „Minden ember valaki – és valakié” mottóval.

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

A lelkinapra ebben az évben is számos érdeklődő látogatott el a környező településekről, valalamint Mosonmagyaróvárról, Győrből és Budapestről, illetve szlovákiai magyar fiatalok is részt vettek a találkozón.

Bevezető előadásában Kerényi Lajos azt hangsúlyozta, Isten annyira szeret bennünket, hogy elmondhatom, valaki vagyok. Annyira szeretett minket, hogy szabad akaratot adott, amit tiszteletben is tart, de mindent megtesz, hogy mindenki eljusson az üdvösségre.

A tudósok is rájöttek, hogy a világ dolgai nem „találhatóak ki” tervező intelligencia nélkül. Csodálatos feszültség árad a teremtés csöndjéből és sorsfordulóiból. Minden teremtmény várja Isten gyermekeinek megjelenését, ezért az előadó ismét emlékeztette a résztvevőket, hogy Isten folyamatosan kérdéssel fordul az emberhez: „Lennél szíves segíteni a megváltásban? Számítok rád!”

A világban uralkodó Isten utáni szomjúságot Kerényi Lajos egy fiatalkori élményével illusztrálta: a második világháború idején hadifogolyként hosszabb időt kényszerült eltölteni a Donyeck-medencében, és néhány hozzá hasonló fiatallal elhatározták, hogy „megtérítik a Szovjetuniót.” A nyakukban hordott kis keresztet – melyet sikerült fogvatartóiktól visszaszerezni – számos ember csókolta meg, akikkel találkoztak útjuk során: az emberek Isten iránti vágyát még az Istent tagadó diktatúrának sem sikerült elpusztítani. 

Így kell nekünk is lelket vinni, lelket lehelni a világba – buzdította a híveket Kerényi Lajos. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy tudjam, vagyok valaki, tudjak magamra felnézni. Ez nem hiúság, hiszen Isten egyik csodája, hogy valaki vagyok. 

A második előadásban az előadó a „Valakié vagyok” kijelentésről elmélkedett. Ahhoz, hogy valakié legyek, elengedhetelen a szeretet. Kerényi Lajos ezt egy kutatóházaspár történetével mutatta be, akik tudományos munkájuk miatt keveset foglalkoztak egymással és gyermekeikkel. Egyszer az egyik gyermek a következőt mondta nagymamájának: „Apa sokat kiabál anyával, és velünk sem akar játszani. Apa nem jó, ezért Isten sem jó.” Ahol tehát a szeretet hiányzik, ott Isten is megkérdőjeleződik.

A mai világban rengeteg a sérült család, és ezekben a sérült családokban a gyermekek is sérülten jönnek a világba. Ezek a gyermekek felnőve nehezen tudnak egészséges kapcsolatokat kialakítani. De hogyan tudják ezek a sebzett emberek megtapasztalni a szeretetet? A gyógyuláshoz elengedhetetlen, hogy befogadjuk Krisztust. „Nyugtalan a szívünk, amíg benned meg nem nyugszik, Uram” – zárta második elmélkedését Szent Ágoston szavaival Kerényi Lajos.

Az előadásokat ebéd követte, melyen a helybélieknek köszönhetően a lelkigyakorlat minden résztvevőjét megvendégelték. A szünetben lehetőség nyílt az egymással való ismerkedésre, a kapcsolatok mélyítésére is. A lelkinapot örömút, majd szentmise zárta, melyet szintén Kerényi Lajos mutatott be. 

A zenei szolgálatot a Paksa Balázs vezette hegyeshalmi gitáros énekkar látta el, közösen a Horváth Zoltán által vezetett Csepeli Ifjúsági Gitáros Énekkarral. A lelkinap Hegyeshalom önkormányzatának támogatásával valósult meg, lebonyolításában számos helybéli önkéntes segített.

Fotó: Paksa Balázs

Benke Zsuzsa/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria